alakoskodások – népi játékok
Cenzúrázás előtti eredeti szócikk:
alakoskodások – a dramatikus néphagyományok ama formái, amelyekben a szereplők kilétük álcázására maszkot, álöltözetet használnak, jelmezek és kellékek segítségével valakit, valamit megszemélyesítenek. A démonikus, ijesztő állatalakoskodások világszerte ősrégiek, ám egykori mágikus (bajelhárító, bőségvarázsló, termékenységbiztosító) szerepüket elveszítve, az erdélyi magyar folklórban ma már jobbára csak a farsangi játékok közt, tréfás formákban maradtak meg. Az álarc viselésére utal a farsangi játékok erdélyi népi neve: „maszkurások”. A hétfalusi borica-táncosok fából faragott, a székely betlehemes játékok pásztorai fakéregből, bőrből készült maszkokat hordtak, melyeket újabban inkább csak kendővel, korommal jeleznek. Tamási Áron Énekes madár c. székely népi játékában az ~ modern művészi formában jutnak érvényre.
Horger Antal: A hétfalusi csángók borica-tánca. Ethnographia. Bp. 1899/2. – Makkai Endre – Nagy Ödön: Adatok téli néphagyományaink ismeretéhez. Kv. 1939. ETF 103. – Ferenczy Imre – Ujvári Zoltán: Farsangi dramatikus játékok Szatmárban. A Műveltség és hagyomány IV. kötetében. Debrecen 1962.