Kolozsvár/Cluj Napoca, Rózsa u./str. Samuil Micu 12A/3     0040 264 597 450

Arany János emlékezete – A klasszikus irodalmi örökségnek járó irodalomtörténeti idézésén kívül Arany János költészetének közvetlen hatása a romániai magyar költészetre elenyésző. Líránk ugyanis túlnyomórészt az Arany-hagyomány tekintélye ellen fellázadó Nyugat-mozgalom, illetve a hagyományokkal nála is gyökeresebben szakító avantgarde esztétikai eszménye szerint fejlődött, s legfeljebb a népnemzeti iskola továbbélő képviselőinek, például Szabolcska Mihálynak a műveiben találunk Arany-hatást. A felszabadulás után a stíldemokratizmus követelménye Petőfi mellett Aranyt is a követendő példaképek közé emeli; ez a verses epika feltámasztásának kísérleteiben mutatható ki. Az 50-es években s utánuk induló költőnemzedék tagjai közül Kányádi Sándor verseiben érezhető e példa vonzása, úgyszintén a gyermekirodalom egyes műfajaiban (verses mese). A költő irodalmi örökségének idézése műveinek újrakiadásában s a hazai Arany-kutatásban, a nagy évfordulók (1932, 1957, 1967) megünneplésében és sajtóvisszhangjában, továbbá intézményekben (Arany János Emlékmúzeum, Arany János Irodalmi Kör, Arany János Társaság) ölt formát.

Az I. világháború előtt Erdélyben nem volt Arany-kiadás, erre csak a szerzői jog elévülése és a kiadói jog átruházása után kerülhetett sor. Antalffy Endre, ill. Osvát Kálmán érdeme a Toldi és a Toldi estéje első romániai, népszerűsítő bevezetőikkel ellátott kiadása a Klasszikus Olvasmányok c. sorozatban (1923-24); Kiss Ernő jegyzeteivel 1924-ben megjelenik a Toldi iskolai használatra is (újabb kiadásai 1927, 1934). 1929-ben Kolozsvárt népszerű Arany-méltatás lát napvilágot (Brósz Ilona: Arany János élete és munkássága), ezt követi az Arany János Társaság pályázatán díjnyertes életrajz (Radó Pál: Arany János élete és munkássága. Nagyszalonta 1930). 1933-ban jelenik meg az ESZC bibliofil kiadványa, az Arany János balladái, Buday György fametszeteivel. Kolozsvárt 1936-ban Arany válogatott verseit, 1938-ban elbeszélő költeményeit jelenteti meg a Minerva Könyvkiadó Görög Ferenc bevezetésével, 1942-ben a Lepage-kiadású Tillaárom haj! vidám verseit tartalmazza Gaál Gábor szerkesztésében, R. Berde Mária előszavával és Andrásy Zoltán illusztrációival.

Az Arany-művek újrakiadása 1955-ben a Toldi-trilógiával folytatódik a Magyar Klasszikusok sorozatban; 1957-ben a költő születésének 140. és halálának 75. évfordulójára megjelent kiadványok közt van az első román nyelvű Arany-kötet Haralambie Grămescu fordításában és bevezető tanulmányával (Versuri alese), melyet 1960-ban Lőrinczi László szerkesztésében kétnyelvű antológia követ (Poeme, Költemények). Ebben az évben jelenik meg Antal Árpád előszavával ismét a teljes Toldi, ezt követi egy kötetben a Toldi és a Toldi estéje Dánielisz Endre előszavával és jegyzeteivel (1964, újabb kiadás 1966, 1976), majd 1972-ben a Magyar Klasszikusok sorozatban újra a teljes trilógia Sütő András bevezető tanulmányával (2. kiadás 1975). A Kincses Könyvtár és Tanulók Könyvtára sorozataiban egymást érik az Arany János költészetét bemutató kötetek. Téka-kötetben jelentette meg a Kriterion Könyvkiadó a kor-, tanuló- és lakótárs Rozvány György visszaemlékezéseit Aranyra és Rozvány Erzsébet levelezését Aranyékkal (Arany János és Rozvány Erzsébet, bemutatja Sáfrán Györgyi, 1973), valamint Antal Árpád Arany és Petőfi levelezése (1973) c. gyűjteményét. Arany Legszebb versei 1977-ben jelentek meg, Irodalmi tanulmányok (Magyar Klasszikusok 1978) c. válogatást írásaiból Rohonyi Zoltán állított össze.

A költő halálának 50. évfordulóján, 1932-ben a Kolozsvári Magyar Színház rendezett ünnepi előadást; ez alkalommal a Pásztortűzben Császár Károly és Kovács Dezső, az Erdélyi Helikonban Reményik Sándor, Szerb Antal (Arany János és Európa), Kovács László, Molter Károly méltatta a költőt. A KZST Arany-ünnepélyét Antalffy Endre Arany-ódájával nyitották meg Marosvásárhelyen. Az Arany-ünnepségek műsorigényeit szolgálták az évfordulón kinyomtatott hazai kórusművek (Delly-Szabó Géza: Mátyás anyja; Nemes Elemér: Tetemrehívás; Tárcza Bertalan: Zách Klára). A Toldi megjelenésének 100. évfordulóján, 1947-ben az Utunk hasábjain vita robbant ki Toldi Miklós irodalmi alakjáról: a művet és hősét egy osztályharcos irodalommodellhez mérő Gaál Gáborral szemben Benedek Marcell bizonyítja Toldi népi hős voltát. 1951-52-ben Gaál Gábor utolsó egyetemi kollégiumát Arany Jánosnak szenteli, s ugyanakkor Aranyról több, a maga irodalomfelfogását tükröző tanulmányt is ír (Irodalmi Almanach 1951/4-5; Utunk 1952/10). A költő születésének 140. és halálának 75. évfordulójára megújul a nagyszalontai Arany-múzeum; Kolozsvárt az egyetemi hallgatóság rendez ünnepségeket, Nagyszalontán, a költő szülővárosában Kacsó Sándor az Írószövetség előadója. Emlékezetes Dr. Petru Groza miniszterelnök ez alkalomból „Arany János ünneplőihez” címzett levele (Előre 1957. márc. 3.). Országszerte megemlékeztek Arany születésének másfél százados évfordulójáról is 1967-ben. Az Igaz Szó, Utunk és Korunk különszámmal adózott a költőnek; az Arany János Emlékmúzeum Arany és hősei a képzőművészetben címmel rendezett kiállításán Puskás Sándor Arany és Petőfi találkozását megörökítő szobra, Nagy Pál linómetszete, Kozma István fémdomborítása és Hunyadi László vörösréz Arany-plakettja aratott sikert. Az Arany-tisztelet skálájának szélességét jellemzi, hogy Patkós György és Kovács Ferenc már 1955-ben bemutatta kolozsvári színészek közreműködésével a Toldi dramatizált rádióváltozatát, s Szilágyi Domokos 1968-ban Kortársunk Arany János címmel önálló kötetként megjelent esszéjében mai költő vall a múlt század klasszikusának élő emberségéről.

Arany románra fordított verseiről Réthy Andor ad tájékoztatást (Arany János – románul. Könyvészeti adalék, NyIrK 1970/1). Arany-verseket nálunk Kozma Géza zenésített meg.

(S. Zs.)

Kovács Dezső: Arany Jánosról. Pásztortűz 1932/21. – Kovács László: Epizód Arany János életéből. Erdélyi Helikon 1932/9. – Szilády Zoltán: Arany János állatképei. Pásztortűz 1932/18. – Kacsó Sándor: Arany harmincnégy éve Nagyszalontán. Ünnepi előadás 1957-ben. Írók, írások. 1964. 47–62. – Szemlér Ferenc: Mi a mai Arany Jánosban?; Balogh Edgár: Acéltükör-mélybe ható szemmel; Dávid Gyula: Arany János a román irodalomban. Korunk 1967/2. – Csehi Gyula: Vojtina Ars poétikája és a műfaj halála; Jancsó Elemér: Arany János és a felvilágosodás. Igaz Szó 1967/3. – Wagner István: Százhúsz esztendő Arany-arca. Korunk 1967/6. – Ion Oarcăsu: Két nemzeti költő: Coşbuc és Arany. Utunk 1976/39. -' Dávid Gyula: Arany János és a huszadik század. Utunk 1977/10. – Kovách Géza: Egy irodalomtörténeti vita – történész szemmel nézve. Utunk 1979/16.

ASZT: Kovács Ferenc felvétele az 1957-es nagyszalontai Arany-ünnepségekről. LM 302.

Címkék:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük