Buday György (Kolozsvár, 1907. ápr. 7. – 1990. jún. 12., Coulsdon, Anglia) – képzőművész. ~ Árpád fia. Tanítómestere a rajzban és festésben Deák István, Manz Albert, Buday Gerő és Meczner Lajos, közvetve hatott rá Kandinszkij és Mattis-Teutsch János. 1922-ben tagja a kolozsvári ref. kollégium Gyulai Pál Önképzőköre kiadásában megjelent Remény c. kőnyomatos ifjúsági folyóirat szerkesztőbizottságának. 1924-ben rendezte meg szülővárosában első kiállítását, de családjával rövidesen Szegedre költözött. Fametszői munkássága ott fejlődött ki, szoros benső kapcsolatban népi és szociális törekvéseivel. Továbbra is érintkezést tartott fenn az Fiatalok csoportjával. (Itt törölve a következő szövegrész:) Továbbra is érintkezést tartott fenn az Fiatalok csoportjával, s tevékeny részt vett a Szegedi Fiatalok népi mozgalmában. Művészete e tájékozódást tükrözi: Boldogasszony búcsúja c. fametszet-sorozatát (Szeged 1931) az ESZC felkérésére az Arany-balladák illusztrációja követi (Kv. 1933), s gazdagon kibontakozó művészi pályáján első nemzetközi siker az Ortutay Gyula szerkesztésében kiadott Székely népballadák (Bp. 1935) illusztrálása.
Az ESZC felkérésére az Arany-balladák kiadását (Kv. 1933) illusztrálja, s nemzetközi sikerét az Ortutay Gyula szerkesztésében kiadott Székely népballadák (Bp. 1935) című kötethez készített fametszeteivel aratja. Olaszországi tanulmányútján köt barátságot Gy. Szabó Bélával, s illusztrálja Radnóti Miklós versét. A fasiszta hullám elől önkéntes száműzetésbe vonul, s 1938 óta Londonban él. Világhírűvé vált grafikai sorozataiban (A mi korunk Khimérái, Pervigilium Veneris, Athéni Timon, Az ember tragédiája svéd kiadásának illusztrációi) megőrzi Erdélyben gyökerező népi szemléletét, s az oxfordi és cambridge-i egyetemi nyomda számára készített világirodalmi portrésorozat Ady-arcképe ifjúkori eszményeihez való hűségét jelzi. (Itt törölve a következő szövegrész:) Életemről, művészetemről c. önéletrajza 1970-ben jelent meg a gyomai Kner-nyomda kiállította fametszet-gyűjtemény élén. A magyar költészet kiadás előtt álló angol nyelvű antológiája számára metszetsorozatot készített klasszikus magyar költőkről. Az Ady-centenáriumra készült, többalakos Ady-fametszetét (Korunk 1977/9) a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeumnak ajándékozta.
Jancsó Béla: B. Gy. képkiállítása. Újság 1924. júl. 6.; uő: Arany János balladái B. Gy. képeivel. Fiatalok 1933/2.; mindkettő újraközölve Irodalom és közélet, 1973. 247–250. Csaplár Ferenc: A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma. Bp. 1967. Váróné Tomori Viola: B. Gy. balladás élete és művészete. Korunk 1969/2. Jancsó Elemér közlésében: Irodalmi levelezések. NyIrK 1971/1 és B. Gy. levelei Jancsó Bélához. NyIrK 1971/2.