Dobó Ferenc (Karácsfalva, 1886. ápr. 19. – 1965. márc. 1., Kolozsvár) – jogi szakíró, szerkesztő, műfordító. Szegőné ~ Júlia testvére. Jogi tanulmányait Nagyváradon kezdte, Berlinben, Budapesten folytatta, s Kolozsvárt végezte be, ahol 1908-ban jogi doktorátust szerzett. Az I. világháború előtt a Magyar Jogász c. szaklapot szerkesztette, az 1920-as években az Ellenzék szerkesztője, Ex-Libris cím alatt többnyelvű bibliográfiai lapot adott ki (1925–39), s közreműködött a Korunk alapításában. A Lepage cég keretében mint könyvkereskedő és könyvkiadó jelentős szerepe volt a korszerű közművelődés fejlesztésében. A Madách-centenáriumra megjelentette Az ember tragédiája miniatűr kiadását, Gaál Gáborral és Szentimrei Jenővel együttműködve önálló könyvsorozatot adott ki, mellyel a magyar irodalom kevésbé ismert vagy elfelejtett értékeire, a demokratikus gondolkodás hagyományaira irányította a figyelmet (Versekben tündöklő Erdély, Kv. 1941; Tréfás és csúfolódó erdélyi népköltészet, Kv. 1942; Hazai utazók Erdélyben, Kv. 1942; Arany János: Tillaárom haj! Kv. 1942; Táncsics Mihály: Életpályám; Szepsi Csombor Márton: Europica varietas. Kv. 1943). Önálló kiadásban megjelentette Petőfi összes költeményeit is Gaál Gábor gondozásában, Benedek Marcell előszavával (Kv. 1945). A II. világháború után műfordítói munkásságot fejtett ki, s a folyóiratokban közölteken kívül oroszról magyarra ültetett át Turgenyev, Gorkij, Alekszej Tolsztoj, Fagyejev, Kazakevics, Polevoj és mások műveiből.