Domokos Pál Péter (1981 • 2020)

Domokos Pál Péter (Csíksomlyó, 1901. jún 28. – 1992. febr. 19., Budapest) – népzene- és néprajzkutató. Középiskoláit Csíksomlyón és (a 1916-os román betörés miatt) Debrecenben végezte, felsőfokú tanulmányait Budapesten matematika, fizika, kémia, és ének-zene szakon, 1926-ban. Néprajzból, Kelet-Európa történelméből és magyar irodalomból doktorált 1943-ban. Csíkkarcfalván (1919-20), majd az egyetem elvégzése után Vulkánban volt tanító, Csíkszeredában a tanítóképzőben tanár. Három év után elbocsátották budapesti diplomája miatt, néhány év múlva ugyan még kapott tanári állást Kézdivásárhelyen, míg 1933-ban végleg el nem tiltották a pályától. 1936-ig Gyergyóalfaluban volt kántor, változást életében a második bécsi döntés hozott, ekkor Kolozsvárra került, a tanítóképző igazgatója lett. 1944-ben családjával Budapestre menekült, 1945–48 között a közoktatási, később a népjóléti minisztériumban dolgozott. A Baranya megyei Szárászpusztán kapott birtokot, gazdálkodásba kezdett. A környékbeli Egyházaskozár, Szárász és Mekényes községekben tovább folytatta az anyaggyűjtést, míg 1951-ben az ÁVO el nem vette földjét, megélhetését. Néhány évig fizikai munkából, általános iskolai tanárságból élt, majd később 1961-es nyugdíjba vonulásáig budapesti gimnáziumokban taníthatott. Ő indította útjára az Ezer székely leány találkozót.

Cikkeit, tanulmányait a Csíki Lapok, Csíki Néplap, Ellenzék, Erdély, Erdélyi Iskola, Erdélyi Múzeum, Erdélyi Tudósító, Hitel, Keleti Újság, Magyar Kisebbség, Magyar Lapok, Magyar Nép, Pásztortűz, Székelyföld és a magyarországi néprajzi és irodalomtörténeti szaklapok közlik. A Csíki Néplap alapítója (1931).

Lejegyezte a csángók dalait és szokásait, könyvtári és levéltári kutatásait egybevetve a helyszíni tapasztalatokkal. Érdeklődése gyerekkorából, a csíksomlyói búcsúra zarándokoló moldvai csángókkal való találkozásából fakadt. „Ő valóságos vándorapostol módjára járta be a moldvai falvakat és gyűjtötte az ottan élő magyarságra vonatkozó társadalmi és néprajzi anyagot” – írja róla Szabó T. Attila. Eredményeit A moldvai magyarság c. kötetében adta közre (Csíksomlyó 1931, 2., 3. és 4. kiadás Kv. 1934, 1941, 1942). A bővített utolsó kiadás 120 csángó balladát és népdalt közöl 89 dallammal, a négy addig ismert magyar zenedialektus területét egy ötödikkel bővítve a Keleti-Kárpátoktól a Tecuci táján fekvő Gajcsána faluig. Közzétette Teleki József gróf naplóját (Úti jegyzetek, Kv. 1937) s magyar nyelven a Codex Bandinust (Adalékok Moldva történetéhez, Kv. 1940). Moldvai csángó mese és négy csángómagyar ének (Kv. 1942) c. füzetében szintén eredeti folklórgyűjtéséből ad ízelítőt.

Bartók és Kodály munkásságának lelkes híve, népszerűsítője, népdalgyűjtő tevékenységük egyik folytatója. Kodály példája serkenti magyar zenei emlékek felkutatásában és közzétételében. A zenei anyanyelv ápolására feldolgozta a régi énekeskönyveket, ilyen a Zemlényi János kéziratos énekeskönyve (XVII. század) c. munkája (ETF 113. Kv. 1939), elemi iskolai énekeskönyvet adott ki, s Mert akkor az idő napkeletre fordul (Kv. 1940) c. munkájában 50 csángó népdalt közölt. 1944 utáni munkáiban is méltó helyet foglal el a csángó népzene s a székely táncdallam. Megjelent Hangszeres magyar zene a XVIII. században c. munkája (Bp. 1978) s gazdag dokumentációval kiadta Kájoni János Cantionale Catholicum és Petrás Incze János Tudósítások c. munkáit (az „… édes Hazámnak akartam szolgálni…” c. kötetben, Bp. 1979).

1991-ben a könyvtára csángó vonatkozású anyagait átadta a Győrben alapítandó Arrabona Universitas Társadalomtudományi Karán működő Hungarológiai Tanszéknek. A gyűjtemény mellett százezer forintos alapítványt is tett olyan csángó fiatal képzésére, aki diplomaszerzés után visszatér szülőföldjére.

Díjak: Bethlen Gábor-díj (1986); Széchenyi-díj (1991) – Kimagasló életművéért, nemzeti múltunk kutatásáért; Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (1991), Magyar Örökség-díj (posztumusz, 2002); Magyar Művészetért-díj (posztumusz, 2006)

Munkái

A moldvai magyarság (Csíksomlyó, 1931; újrakiad. Kv. 1934, 1941, 1942, kibővített kiadás Bp., 2001); Zemlényi János kéziratos énekeskönyve. XVII. század (Kv., 1939); Adalékok Moldva történetéhez (Kv., 1940); Mert akkor az idő napkeletre fordul. Ötven csángómagyar népdal (Kv., 1940); Moldvai csángó mese és négy csángómagyar ének (Kv., 1942); Rezeda. 96 csángómagyar népdal (Bp., 1953); Csángó népzene, 1-2. (Rajeczky Benjáminnal. Bp., 1956–1961); Hangszeres magyar zene a XVIII. században (Bp., 1978); A nemzetek és vallások története Romániában (Youngstown, Ohio, 1980); Bartók Béla kapcsolata a moldvai csángómagyarokkal. Népdalok, népmesék, népszokások, eredetmondák a magyar nyelvterület legkeletibb részéről (Bp., 1981); Rendületlenül… Márton Áron, Erdély püspöke (Szeged, 1989); Múltbanéző. Tanulmányok (szerk., s. a. r. Fazakas István. Bp., 1990); Moldvai útjaim (Csíksz., 2005);

Szerkesztés

„… édes Hazámnak akartam szolgálni” – Kájoni János: Cantionale catholicum. Régi és új, deák és magyar áitatos egyházi énekek; Petrás Incze János: Tudósítások (összeáll. Domokos Pál Péter.  Bp., 1979);

Irodalom

Szabó T. Attila: A transylvan magyar társadalomkutatás. Hitel 1938/1. – Balogh Edgár: A csángók vándorapostoláról. A Hármas kis tükör c. kötetben, Bp. 1945 – Beke György: Magunk keresése. Buk., 1972 – Az én Erdélyem. Domokos Pál Péter elmondja életét Balogh Júliának. Budapest, 1988 – In memoriam Domokos Pál Péter. Erdélyi Füzetek, Bp., 1992 – „Megfog vala apóm szokcor kezemtül…”. Tanulmányok Domokos Pál Péter emlékére (szerk. Halász Péter). Bp., 1993 – Almási István: Domokos Péter Pál népzenekutatásainak jelentősége. Erdélyi Múzeum 2001/3-4. – Mindhalálig Moldva. Domokos Pál Péterről gyermekeivel beszélget Benkei Ildikó. Magyarnak lenni, Bp., 2007 – Király István: Domokos Pál Péter – a román állam és nép ádáz ellensége. In Titkosan – nyíltan. Korunk-történetek a titkosszolgálatok működéséről. Emlékezések, tanulmányok, dokumentumok (szerk. Kántor Lajos). Kvár, 2014 –