Domokos Pál Péter (Csíksomlyó, 1901. jún 28. – 1992. febr. 19., Budapest) – népzene- és néprajzkutató. Középiskoláit Csíksomlyón és Debrecenben végezte, felsőfokú tanulmányait Budapesten. Csíkkarcfalván (1919-20) és Vulkánban (1926–33) volt tanító, Csíkszeredán tanár, majd Kézdivásárhelyen s Kolozsvárt tanítóképző intézeti igazgató. Cikkeit, tanulmányait a Csíki Lapok, Csíki Néplap, Ellenzék, Erdély, Erdélyi Iskola, Erdélyi Múzeum, Erdélyi Tudósító, Hitel, Keleti Újság, Magyar Kisebbség, Magyar Lapok, Magyar Nép, Pásztortűz, Székelyföld és a magyarországi néprajzi és irodalomtörténeti szaklapok közlik. A Csíki Néplap alapítója (1931).
Lejegyezte a csángók dalait és szokásait, könyvtári és levéltári kutatásait egybevetve a helyszíni tapasztalatokkal. „Ő valóságos vándorapostol módjára járta be a moldvai falvakat és gyűjtötte az ottan élő magyarságra vonatkozó társadalmi és néprajzi anyagot” írja róla Szabó T. Attila. Eredményeit A moldvai magyarság c. kötetében adta közre (Csíksomlyó 1931, 2., 3. és 4. kiadás Kv. 1934, 1941, 1942). A bővített utolsó kiadás 120 csángó balladát és népdalt közöl 89 dallammal, a négy addig ismert magyar zenedialektus területét egy ötödikkel bővítve a Keleti-Kárpátoktól a Tecuci táján fekvő Gajcsána faluig. Közzétette Teleki József gróf naplóját (Úti jegyzetek, Kv. 1937) s magyar nyelven a Codex Bandinust (Adalékok Moldva történetéhez, Kv. 1940). Moldvai csángó mese és négy csángómagyar ének (Kv. 1942) c. füzetében szintén eredeti folklórgyűjtéséből ad ízelítőt.
Bartók és Kodály munkásságának lelkes híve, népszerűsítője, népdalgyűjtő tevékenységük egyik folytatója. Kodály példája serkenti magyar zenei emlékek felkutatásában és közzétételében. A zenei anyanyelv ápolására feldolgozta a régi énekeskönyveket, ilyen a Zemlényi János kéziratos énekeskönyve (XVII. század) c. munkája (ETF 113. Kv. 1939), elemi iskolai énekeskönyvet adott ki, s Mert akkor az idő napkeletre fordul (Kv. 1940) c. munkájában 50 csángó népdalt közölt. 1944 óta Budapesten él; újabb munkáiban is méltó helyet foglal el a csángó népzene s a székely táncdallam. Megjelent Hangszeres magyar zene a XVIII. században c. munkája (Bp. 1978) s gazdag dokumentációval kiadta Kájoni János Cantionale Catholicum és Petrás Incze János Tudósítások c. munkáit (az "…édes Hazámnak akartam szolgálni…" c. kötetben, Bp. 1979).
Szabó T. Attila: A transylvan magyar társadalomkutatás. Hitel 1938/1. Balogh Edgár: A csángók vándorapostoláról. A Hármas kis tükör c. kötetben, Bp. 1945. 219–22. Beke György: Magunk keresése. 1972. 37.