Ellenzék politikai, közgazdasági és társadalmi napilap; Kolozsvárt jelent meg 1880 és 1944 között, megszakítás nélkül. Alapítója és felelős, 1895-től főszerkesztője Bartha Miklós függetlenségi párti politikus és közíró. Alcíme 1919-től "független politikai napilap", 1923-tól "magyar politikai napilap". Ebben a szakaszban főszerkesztői: *Dobó Ferenc (1919-21), *Grois László (1921-25), Sulyok István (1925-26), Somodi András (1926-32), *Szentimrei Jenő (1932-35), *Grois László (1935-38), *Végh József (1938-40), *Zathureczky Gyula (1941-44), majd Szász Béla (1944).
Politikai irányzata a 20-as években a polgári liberalizmus, 1925-ben egy időre vállalja az *OMP hivatalos irányvonalát, amikor azonban az *OMP megszerzi a Keleti Újságot s 1927-ben hivatalos lapjává teszi, az ~ a román kormányzat felé együttműködést kereső *Bánffy Miklós liberálisabb csoportjának orgánuma lesz. Szellemi irányítói 1923-tól *Kuncz Aladár, a 30-as évek elején Krenner Miklós, *Szentimrei Jenő, *Lakatos Imre és *Hunyady Sándor; kiváló riporterei Mátrai János, majd Demeter Béla és Gredinár Aurél. Az évtized végén a Magyar Népközösség hivatalos orgánuma, *Bánffy Miklós politikáját képviseli. A bécsi diktátum után az *Erdélyi Párt politikájának szócsövévé válik, s főleg 1941 és 1943 között erős jobboldali befolyás alá kerül *Zathureczky Gyula és köre vezetése alatt. A háború utolsó évében ismét jelentkeznek szerkesztőségében a *Vita Sándor képviselte haladó polgári erők.
Az ~nek jelentős szerepe volt az irodalmi élet alakításában és szervezésében; irodalmi melléklete különösen a *Napkelet megszűnése és az *Erdélyi Helikon megindulása közt eltelt években játszott fontos szerepet. *Kuncz Aladár hazatérése után, 1923 nyarán veszi át a vasárnapi irodalmi melléklet szerkesztését, majd 1925-től társszerkesztőül meghívja *Áprily Lajost is. Kuncz szerkesztésében a hetenként négyoldalas melléklet s a hétköznapi számokban is rendszeresített irodalmi-művészeti-zenei rovatok számottevően járultak hozzá a romániai magyar irodalom önálló arculatának kialakításához, a művészetkritika és a tudományok művelésének fellendítéséhez. Irodalomeszményét a Nyugathoz való kötődése határozza meg, de annak képviselői mellett közli néhány baloldali költő, így Becski Andor, Becsky Irén és *Salamon László verseit, Franyó Zoltán, Gaál Gábor, *Osvát Kálmán írásait is.
A baloldali irodalom ekkor még zsenge, s értelmiségi képviselői az *avantgarde hatása alatt álltak. Kuncz elképzelésében sokkal jelentősebbnek tűnt a konzervativizmussal szemben a Nyugat-irányzat diadalra juttatása. Nem érdeklik a személyi és pártvillongások, sem a konzervatívok és passzivisták ellenérzései, s a mellékletet Móricz Zsigmonddal indítja. A két szerkesztő, *Kuncz Aladár és *Áprily Lajos írásai mellett egymás után jelennek meg Bartalis János, Bárd Oszkár, *Berde Mária, Olosz Lajos, Szombati-Szabó István, *Tompa László versei, Benedek Elek, Gulácsy Irén, Gyallay Domokos, Kovács Dezső, *Makkai Sándor, Molter Károly, *Nyírő József, *Sipos Domokos, *Tabéry Géza elbeszélései. Kuncz jelenteti meg a mellékletben *Hunyady Sándor Győzők és legyőzöttek és Kós Károly Varjú nemzetség c. regényeit. A vasárnapi melléklet jelenti a széles olvasóréteghez jutást a fiatal *Tamási Áron, Kacsó Sándor, *Jancsó Béla s az utánuk következő újabb nemzedék: Bányai László, Dsida Jenő, Szabédi László, Szemlér Ferenc, *Jancsó Elemér számára.
Színvonalas irodalom közlése mellett a lap Kuncz idején az irodalomszervezés tömegérdeklődést kiváltó formáit is felkarolja. 1923. nov. 11-én pályázatot hirdetett történeti regényre és történeti elbeszélésre. Regény ugyan nem született, de 21 novella érkezett be, s az I. díjat *Nyírő József elbeszélésének (Rapsonné rózsája) ítélték. A második pályázatot 1925 januárjában hirdetik meg, s a díjakat *Berde Mária (A télutó) és *Sipos Domokos (Vajúdó idők küszöbén) novelláinak ítélik. Hasonló pályázatokat írnak ki színdarabokra és történettudományi munkákra, s nagy teret szentelnek az *irodalmi olimpiász rendezvényeinek. A mellékletben irodalomkritikusi gárdát is kialakítanak, s a konzervatív Kristóf György és György Lajos akadémizmusával szemben a Nyugatosok bíráló elveit alkalmazza Kuncz, Áprily, Molter, Tabéry, Kádár Imre, *Jancsó Béla.
A mellékletben rendszeres a Színház, Zene, Művészet, Magyar Dal, Képzőművészet rovat, s tanulmányok jelennek meg az *erdélyi művelődéstörténetből. A konzervatívokkal és Ady-ellenzőkkel szemben az ~ határozottan Ady mellé állt. Teret ad a *Makkai Sándor Ady-könyve körüli vitában Benedek Elek, Reményik Sándor, Kovács László, Sulyok István és Juhász Gyula írásainak (1927. máj.-okt.). A melléklet rendszeresen közli Babits, Juhász Gyula, Kosztolányi, Tóth Árpád verseit, Móricz, Kodolányi és Karinthy regényeit, Krúdy mellett a szocialista Nagy Lajos és *Révész Béla elbeszéléseit. A 20-as évek vége felé megjelennek az akkori szocialista és népi baloldal József Attila, Fodor József, Komlós Aladár, Sárközi György, *Erdélyi József versei is. Különös gondot fordít az ~ a román irodalom tolmácsolására. Eminescu, Caragiale, Emil Isac, Sadoveanu, Ion Agârbiceanu, Liviu Rebreanu, Lucian Blaga műveiből fordítanak, s egyidejűleg gazdag az egyetemes irodalom legkiválóbb elbeszélőinek és költőinek átültetése.
Tudományszervező szándékát a lap nemcsak a XVII-XIX. századi *Erdély történetének megírására hirdetett pályázatával (1926) jelzi, hanem az éppen akkor hiányzó tudományos folyóiratok szerepét is vállalja: az Élet és Tudomány rovatban és másutt a mellékletben néprajzi, földrajzi, geológiai, biológiai, orvostudományi, fizikai, kémiai tárgyú cikkeket közöl Bányai János, Gelei József, Mátyás Jenő és mások tollából.
Az irodalmi melléklet lényegében megszűnik 1928-ban az *Erdélyi Helikon indulásával, a lap azonban továbbra is rendszeresen közöl irodalmi anyagot. A radikális és liberális polgári írók hétről hétre itt jelentkeznek írásaikkal. A 30-as évek végén válik az irodalmi rovat ismét szervezetté. *Tamási Áron szerkesztésében 1939. okt. 15-én indul a *Vasárnapi Szó c. melléklet. Programadó Szellemi őrség c. cikkében *Tamási Áron leszögezi, hogy annak a nemzedéknek a nevében szól, amely évek óta keresi "a széles körű munka és megnyilatkozás lehetőségét", megbecsüli a román népet, s "figyelemmel kísérjük a román népi kultúrát", ugyanakkor "a magunk népét azonban, az értékelésen és megbecsülésen túl, a lélek és vér szerelmével szolgáljuk". A melléklet közli 33 író nemzedéki vallomását, amelynek aláírói között ott volt Asztalos István, *Jancsó Elemér, Kacsó Sándor, *Kemény János, Kovács György, Mikó Imre, Szemlér Ferenc, *Szenczei László és *Vita Zsigmond is. A *Vasárnapi Szó már a Vásárhelyi Találkozón létrejött nemzetiségi *egység felbomlásának s egy új tömörülésnek a jele, amelyből azonban kihagyták a szocialista világnézetnek elkötelezett írókat.
A világnézeti elhatároltság ellenére a *Vasárnapi Szó irodalmi anyaga fejlődést jelentett az előbbi évek irodalmi anyagához viszonyítva, amikor is ebben még a "szórakoztató irodalom" uralkodott. *Erdélyi József, Fodor József, Jankovich Ferenc, Rónay György, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor versei mellett megjelentek Kiss Jenő, Szabédi László, Flórián Tibor, Jékely Zoltán, Varró Dezső, Sztojka László, Hegyi Endre, *Hobán Jenő és *Dánér Lajos versei, a lap elbeszéléseket közölt Kosztolányi, Kodolányi, Móricz, Karinthy, Márai írásai mellett *Tamási Áron, Kovács György, Szemlér Ferenc, *Szenczei László, Wass Albert, László Béla, Kós Károly, Molter Károly, *Kemény János tollából. A publicisztikát Tamási mellett Albrecht Dezső, László Dezső, Incze Lajos, Pálffy Károly, az esszét Spectator, *Jancsó Elemér, Juhász István, Szabó István, Heszke Béla, Kovács László, Szabó T. Attila, Venczel József, *Vita Zsigmond, *Tavaszy Sándor képviselte ugyancsak neves magyarországi munkatársak, Féja Géza, Illyés Gyula, *Németh László és Szerb Antal társaságában. A magyar irodalmi értékek ekkoriban ugyanúgy helyet kapnak, mint a világirodalom remekművei. Feltűnő, hogy 1940-ben közlik Kassák írását Petőfiről és József Attila több versét (Nyár, Falu, A fán a levelek, Lassan tűnődve, Határ).
Az utolsó években a lap irodalmi színvonala esett. *Zathureczky Gyula főszerkesztői érájában előbb a radikális, majd a liberális szellemű írókat rekesztették ki, faji szempontokat alkalmaztak, s felhagytak a haladó hagyományok ápolásával. Részleges visszatérés a demokratizmus vonalára csak 1944-ben következett be: erre utal a lap burkoltan antihitlerista publicisztikája a német megszállás alatt. (Az ~ esti bulvárkiadásaként Demeter Béla szerkesztésében megjelenő *Estilap nyílt konfliktusba került a német megszállással uralomra jutott Sztójay-kormánnyal, s hatóságilag is betiltották.) Nagy Józsefet, az ~ haditudósítóját, a Gestapo elhurcolta és meggyilkolta.
Az ~ Kolozsvár felszabadulásával egy időben megszűnt, a munkatársak demokrata része soraiban Szász Béla, Gredinár Aurél, Mátrai János, Raffay István az új, demokratikus sajtóban folytatta működését.
(J. L.)
Jancsó Elemér: Erdély irodalmi élete 1918-tól napjainkig. Nyugat, Bp. 1935/4; uő: Magyar tudományos élet *Erdélyben 1918-tól napjainkig. Láthatár, Bp. 1937/2. Pomogáts Béla: Kuncz Aladár az Ellenzék szerkesztőségében. *Korunk 1968/8. Ugyanez a szerző Kuncz Aladár c. kötetében, Bp. 1968. 89-103. Balogh Edgár: Szolgálatban. 1978. 132-36.