Farkas Árpád (Siménfalva, 1944. ápr. 3.) költő. Középiskolai tanulmányait Székelyudvarhelyen végezte, majd a Babeş-Bolyai Egyetemen magyar szakos tanári oklevelet szerzett. A 60-as évek elején a *Gaál Gábor Irodalmi Kör tagja Kolozsvárt. A napilapok és folyóiratok 1963 óta közlik verseit és irodalmi publicisztikáját. Tanári diplomája megszerzése után 1968-ig Vajnafalván tanított, 1968-tól Sepsiszentgyörgyön él, 1971-ig újságíró a Megyei Tükörnél, 1971 óta az *Igaz Szó szerkesztője.
Majdhogynem "rövidnadrágos víg kölyök"-ként fogadta be az irodalmi közvélemény, jóval bemutatkozó kötete, a *Forrás második nemzedékének rangot adó Másnapos ének (1968) megjelenése előtt. Mestereit, József Attilát, Illyés Gyulát, a közvetlen példaképek közül Lászlóffy Aladárt és Kányádi Sándort még nem tagadhatná le, de már ekkor feltűnik rendkívüli képteremtő ereje, lírájának népköltészetre emlékeztető tárgyias egyszerűsége, tisztasága, emberközeli melege s ugyanakkor mívessége. Első verseinek alaphangját a feltétlen hit, bizalom adja önmaga, nemzedéke és a társadalom iránt; Így c. ars poeticájában írja: "Szedd össze magad, indulj. / Kezed ügyében minden: a táj, / a bot meg ez a mitikus keleti szél. / Legfennebb megcsusszansz még egyszer / a szakadékok széleinél." A táj, a szülőföld, a székely népélet és néphagyomány elkötelező erővel hatnak írásaira, de felül tud emelkedni az etnográfiai külsőségeken, a regionalizmuson ("Mifelénk a suvadásos dombok / a férfiakban éjjel mélyre szállnak").
Kérlelhetetlen tisztaságigénye (Cipőfűzőárus, Jó férfiak) második kötetében, a Jegenyekörben (Kv. 1971) már jelentős valóságismerettel társul, megőrzött eszményeit a megvalósítás lehetőségével szembesíti. Nemzedékéből ő vállalja a legkövetkezetesebben a nemzetiségi költő szerepét, földközelben, de mítosztalanul, megismerve "Európa kivilágított ablakai"-t is. Irodalmi igényű publicisztikája (főképp *A Hét és az *Igaz Szó hasábjain) ugyanerről tanúskodik. Legjobb verseiben plebejus valóságszemlélete és határozott történelmi érzéke formateremtő erővé válik; a puritán leírásokból kihull minden fölösleges cifrázat, a realista képsor pszichológiai dimenziót nyer, gondolatilag kiteljesedik, mint például kiemelkedően szép prózaversében, a Mikor az öregemberek mosakodnak kezdetűben: "úgy mosakodnak az öregemberek, mintha háromnegyed század szennyét kellene magukról lemosniuk, mint akik mindig tisztán szerettek volna élni, friss törülközés utáni hangulatban". A Jó férfiak *igazságkereső ifjú poétája már átérzi az idősebbek átélte mély tragikumot, s hivalkodásmentes emlékművet állít a sokféle kísértéssel megkísértett, tisztaságra vágyó embernek. Alagutak a hóban c. újabb verskötetét (1979) elégikus hangulat lengi be, s elődök példáját, kortársak útját kíséri végig, magyarázatot, megoldást keresve egy átmeneti kor dilemmáira.
Beke Györggyel, Fodor Sándorral és Kovács Györggyel közös riportkönyvében (Bővizű patakok mentén, 1972) a költő prózában fogalmazza meg erkölcsi magatartás-elvét: "Én régóta úgy igyekszem szelídséggel bebútorozni magam, hogy gondjaim ne bántsák azokat, kik segíteni helyzetüknél fogva tehetetlenek, akiknek meg ehhez hivatalt adtak s hivatást, azokat bántsák!" (Gyalogolni kell). Válogatásában jelent meg a Szeretni tehozzád szegődtem c. *antológia (200 magyar szerelmes vers, 1972); Ion Vinea Árnyékok malma c. verseskötetének egyik fordítója (1976).
Avaron c. versét megzenésítette Csutak István (Művelődés 1978/1).
(K. L.)
Szőcs István: Mai írástudó sorsa. *Igaz Szó 1970/2. Kántor Lajos: "…mítosztalan már, de lelkiismeret". *Utunk 1971/52; uő: Volnánk csak jámbor hegedősök? *Utunk 1979/43. Szemlér Ferenc: F. Á. verseiről. *A Hét 1971/52. Féja Géza: Költő érkezett. Tiszatáj, Szeged 1972/12. Gálfalvi György: F. Á. Interjú. *Utunk 1976/22; újraközölve Marad a láz? 1977. 36-43. Molnos Lajos: A költő különbékéje? *Igazság 1979. dec. 19. Kis Péter Imre: "Megyek a télnek." Élet és Irodalom, Bp. 1980/11. Borcsa János: ,.Élni a hó alatt is lehet jó?" *Korunk 1980/5. Bertha Zoltán: F. Á.: Alagutak a hóban. Alföld, Debrecen 1980/6. Kiss Jenő: Több megértéssel. *Korunk 1980/10.
Majdhogynem „rövidnadrágos víg kölyök”-ként fogadta be az irodalmi közvélemény, jóval bemutatkozó kötete, a Forrás második nemzedékének rangot adó Másnapos ének (1968) megjelenése előtt. Mestereit, József Attilát, Illyés Gyulát, a közvetlen példaképek közül Lászlóffy Aladárt és Kányádi Sándort még nem tagadhatná le, de már ekkor feltűnik rendkívüli képteremtő ereje, lírájának népköltészetre emlékeztető tárgyias egyszerűsége, tisztasága, emberközeli melege s ugyanakkor mívessége. Első verseinek alaphangját a feltétlen hit, bizalom adja önmaga, nemzedéke és a társadalom iránt; Így c. ars poeticájában írja: „Szedd össze magad, indulj. / Kezed ügyében minden: a táj, / a bot meg ez a mitikus keleti szél. / Legfennebb megcsusszansz még egyszer / a szakadékok széleinél.” A táj, a szülőföld, a székely népélet és néphagyomány elkötelező erővel hatnak írásaira, de felül tud emelkedni az etnográfiai külsőségeken, a regionalizmuson („Mifelénk a suvadásos dombok / a férfiakban éjjel mélyre szállnak”).
Kérlelhetetlen tisztaságigénye (Cipőfűzőárus, Jó férfiak) második kötetében, a Jegenyekörben (Kv. 1971) már jelentős valóságismerettel társul, megőrzött eszményeit a megvalósítás lehetőségével szembesíti. Nemzedékéből ő vállalja a legkövetkezetesebben a nemzetiségi költő szerepét, földközelben, de mítosztalanul, megismerve „Európa kivilágított ablakai”-t is. Irodalmi igényű publicisztikája (főképp A Hét és az Igaz Szó hasábjain) ugyanerről tanúskodik. Legjobb verseiben plebejus valóságszemlélete és határozott történelmi érzéke formateremtő erővé válik; a puritán leírásokból kihull minden fölösleges cifrázat, a realista képsor pszichológiai dimenziót nyer, gondolatilag kiteljesedik, mint például kiemelkedően szép prózaversében, a Mikor az öregemberek mosakodnak kezdetűben: „úgy mosakodnak az öregemberek, mintha háromnegyed század szennyét kellene magukról lemosniuk, mint akik mindig tisztán szerettek volna élni, friss törülközés utáni hangulatban”. A Jó férfiak igazságkereső ifjú poétája már átérzi az idősebbek átélte mély tragikumot, s hivalkodásmentes emlékművet állít a sokféle kísértéssel megkísértett, tisztaságra vágyó embernek. Alagutak a hóban c. újabb verskötetét (1979) elégikus hangulat lengi be, s elődök példáját, kortársak útját kíséri végig, magyarázatot, megoldást keresve egy átmeneti kor dilemmáira.
Beke Györggyel, Fodor Sándorral és Kovács Györggyel közös riportkönyvében (Bővizű patakok mentén, 1972) a költő prózában fogalmazza meg erkölcsi magatartás-elvét: „Én régóta úgy igyekszem szelídséggel bebútorozni magam, hogy gondjaim ne bántsák azokat, kik segíteni helyzetüknél fogva tehetetlenek, akiknek meg ehhez hivatalt adtak s hivatást, azokat bántsák!” (Gyalogolni kell). Válogatásában jelent meg a Szeretni tehozzád szegődtem c. antológia (200 magyar szerelmes vers, 1972).
Ion Vinea Árnyékok malma c. verseskötetének egyik fordítója (1976). Magyarra fordította Ana Blandiana, Marin Sorescu, Adrian Popescu műveit.
Avaron c. versét megzenésítette Csutak István (Művelődés 1978/1).
(K. L.)
Tagság: E-MIL, Kazinczy Ferenc Társaság, Magyar Művészeti Akadémia
Díjai: a marosvásárhelyi Írói Egyesület díja (1971 és 1979); a Román Írószövetség prózadíja (1985); SZOT-díj (1989); a Magyar Művészeti Alapítvány díja (1991); József Attila-díj (1993); Petőfi Sándor Sajtószabadság-díj (1995); Berzsenyi-díj (1998); Balassi Bálint-emlékkard (2002); a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2005)
Önálló kötetei
Másnapos ének (Bp., 1968); Jegenyekör (Kv., 1971); Bővízű patakok mentén. Riportok (Beke Györggyel, Fodor Sándorral és Kovács Györggyel. Buk. 1972) Alagutak a hóban (Buk., 1979); Asszonyidő. Publicisztikai írások. (Buk., 1983); A befalazott szószék (Bp., 1985); A szivárgásban. Versek (Bp. 1991); Bolhalakodalom (Csíkszereda, 1998); Erdélyi asszonyok. Versek, 1980–2000. (Csíkszereda, 2000); Határátkelés (Csíkszereda, 2004); Válogatott versek (Csíkszereda, 2012)
Fordításai
Ion Vinea: Árnyékok malma (másokkal. 1976); I. Bănuţă: A sátán könnye (Csiki Lászlóval. 1983); Ana Blandiana: Valaki engem álmodik (Buk., 1985); Marin Sorescu: Papírorkán (Buk., 1987); Adrian Popescu: Világ porán át (Buk., 1990)
Szerkesztés
Szeretni tehozzád szegődtem. 200 magyar szerelmes vers (vál. Buk. 1972, Kv., 2006)
Irodalom
Szőcs István: Mai írástudó sorsa. Igaz Szó 1970/2. Kántor Lajos: „…mítosztalan már, de lelkiismeret”. Utunk 1971/52; uő: Volnánk csak jámbor hegedősök? Utunk 1979/43. Szemlér Ferenc: F. Á. verseiről. A Hét 1971/52. Féja Géza: Költő érkezett. Tiszatáj, Szeged 1972/12. Gálfalvi György: F. Á. Interjú. Utunk 1976/22; újraközölve Marad a láz? 1977. 36–43. Molnos Lajos: A költő különbékéje? Igazság 1979. dec. 19. Kis Péter Imre: „Megyek a télnek.” Élet és Irodalom, Bp. 1980/11. Borcsa János: „Élni a hó alatt is lehet jó?” Korunk 1980/5. Bertha Zoltán: F. Á.: Alagutak a hóban. Alföld, Debrecen 1980/6. Kiss Jenő: Több megértéssel. Korunk 1980/10.
Ecce poeta! Farkas Árpáddal beszélget Benkei Ildikó. Bp., 2005.