Gajdos Attila (1991 • 2017)

Balogh Attila, G. Balogh, családi nevén Gajdos (Kolozsvár, 1937. szept. 16.) – író. Középiskolai és egyetemi tanulmányait szülővárosában végezte, közben üvegolvasztó és rakodómunkás. 1960-ban államvizsgát tett a Babeş–Bolyai Tudományegyetem filológiai karán. 1961 óta a kolozsvári Nyomdaipari Vállalat tisztviselője.

Az Igaz Szó 1957-es novellapályázatán díjat nyert. Első kötete, a Gesztenyék és ecetfák (novellák, 1968) a Forrás-sorozatban jelent meg Huszár Sándor bevezetőjével. Az intellektuális próza művelője. 1974 óta figyelme a szemiotika felé fordult, s egy nemzetközi szemiotikai konferencián (Bp. 1979) Bolyai jeltudományát ismertette. Az előadás egy része megjelent (Bolyai János jel- és közléstana. TETT 1979/3).

Az 1990-es években Gál Máriával és Imreh Ferenccel részt vett a Fehér könyv összeállításában, amely az 1944. őszi magyarellenes atrocitásokról szól. A könyv az észak-erdélyi, székelyföldi vérengzés (Szárazajta, Csíkszentdomokos) mellett kitért a dél-erdélyire is, román szabadcsapatok ott is megöltek ártatlan magyarokat, névsorukat is közölte: Gyantán 47 főt (köztük egy kétéves, két 13 éves fiú is volt), Magyarremetén 35 főt (köztük és 12 és egy 15 éves fiút), Kishalmágyon 6 főt és Szentmihályon szintén 6 embert. Angol változata Bodó Barna fordítása, interneten elérhető.

 

Munkái

Gesztenyék és ecetfák (novellák. Buk., 1968.); Felette nagy titok (kisregény. Buk., 1969.); Gál Mária – Gajdos Balogh Attila – Imreh Ferenc: Fehér könyv az 1944. őszi magyarellenes atrocitásokról (Kv., 1995.); Besúgói jelentés (esszénovella a csapdáról. Kv., 1995.); Fegyencek az utcában (Kv., 2000.)