Gyárfás Elemér (Borzás, 1884. aug. 27. 1945. okt. 4. Bukarest) politikus, közgazdász, publicista. Kolozsvárt, Budapesten és a párizsi Sorbonne-on végzett jogot. Erdélybe hazatérve 1909-ben ügyvédi oklevelet szerzett, és részt vett a megyei közéletben. 191718-ban Kis-Küküllő megye főispánja, 1918-ban a helyi Nemzeti Tanács elnöke, 1921-ben ugyanitt a Magyar Szövetség élére kerül. A kisebbségi életben jogi és nyelvismereteivel hamar tekintélyhez jutott, 1921 után az *OMP elnöki tanácsának tagja, 1926-tól Csík megye szenátora Bukarestben. Főleg egyházpolitikai, kulturális és közigazgatási kérdések tárgyalásában vett részt, így szerepe volt az erdélyi római katolikus egyház és a román állam között létrejött konkordátum megszövegezésében. Az erdélyi Róm. Kat. Népszövetség alapítója és alelnöke, az Egyházmegyei Tanács tagja, 1933-tól a Katolikus Státus világi elnöke. Mint a dicsőszentmártoni Közgazdasági Bank, később az Erdélyi Bankszindikátus elnöke, majd 194144-ben mint a Romániai *Magyar Népközösség elnöke éles ellentétbe jutott a haladó társadalmi törekvésekkel.
A KZST és asz EIT tagja. Cikkeit, tanulmányait a Magyar Kisebbség, Erdélyi Tudósító, Kis-Küküllő, *Keleti Újság közölte, az *Erdélyi Lapok főmunkatársa.
Már az I. világháború előtt írt cikkeiben hirdeti, hogy meg kell ismerni a román nyelvet és irodalmat, meg kell szüntetni a válaszfalakat magyarok és románok között. 1921-ben a közügyi aktivitás hirdetője ugyan, de a Kós Károly-féle *Magyar Néppártot a politikából kiszorító földbirtokos- és bankérdekeltségek szolgálatában az *OMP előkészítője és megszervezője. Állást foglalt az anyanyelven oktató felekezeti iskolák védelme érdekében, de a társadalmi kérdéseket kizárólag valláserkölcsi szempontból ítélte meg, nem véve számításba a nép, a munkásság követeléseit. Erdélyi problémák c. publicisztikai munkájának alapgondolata szerint "az erdélyi magyarságnak a […] világtörténelmi hivatása, hogy összekötő kapocs legyen a Közép-Európa tengelyében elhelyezkedett román és *magyar nép között", e célt azonban szűk osztályszempontjai szerint értelmezi.
Legjelentősebb munkája Bethlen Miklós kancellár küzdelmes életét mutatja be az önálló erdélyi fejedelemség utolsó szakaszában. Cserei Mihály főműve, a Historia (170912) nyomán jellemzi a politikust, s közli a Diploma Leopoldinum és az Olajágat viselő Noé galambja szövegét, továbbá Bethlen Miklós Supplicatióját és a bécsi fogságból nejével és fiával folytatott levelezését. Sajtó alá rendezte Gyárfás Elek 1844-es úti-naplóját (ETF 93, Kv. 1937).
Az erdélyi katolicizmus történetével foglalkozó tanulmányain kívül figyelemre méltó a Supplex Libellus Valachorumról szóló értekezése, amely ismerteti a román nép egykori követeléseit, s azok elutasítását a társadalmi és történelmi körülményekkel magyarázza.
Fontosabb munkái: Erdélyi problémák (Kv. 1923); Bethlen Miklós kancellár, 16421716 (Dicsőszentmárton 1924); Románia hitelszervezetei s az erdélyi magyar pénzintézetek (Lugos 1924); Az erdélyi szászok és a katholicizmus (Dicsőszentmárton 1925); Egyenes úton. 1901 1926 (cikkgyűjtemény, Dicsőszentmárton 1926); A Supplex Libellus Valachorum (Kv. 1929); Az első kísérlet (Az Averescu-paktum előzményei, megkötésének indokai, szövege, módosításai, következményei, felbomlása és tanulságai. Klny. Lugos 1937).
Ligeti Ernő: Erdély vallatása. Hosszú Márton Gy. E.-ről készült rajzával. Kv. 1922. 1821. Grandpierre Emil: Erdélyi problémák. Gy. E. könyve. *Pásztortűz 1923/33. Bitay Árpád: Gy. E.: Bethlen Miklós kancellár. *Pásztortűz 1925/1. Bíró Vencel: Bethlen Miklós kancellár. Erdélyi Irodalmi *Szemle 1925/1. Kós Károly: Gy. E.: Bethlen Miklós kancellár. *Vasárnapi Újság 1925/12. Kulcsár S. Kálmán: Gy. E. *Szemle”>*Havi *Szemle 1944/1. Bányai László: Közös sors testvéri hagyományok. 1973. 225, 329, 339. Kacsó Sándor: Fogy a virág, gyűl az iszap. Önéletrajzi visszaemlékezések II. 1974. 152, 16676.