Kolozsvár/Cluj Napoca, Rózsa u./str. Samuil Micu 12A/3     0040 264 597 450

Hajdu Zoltán (Radnótfája, 1924. dec. 16. 1982. febr. 12. Bukarest) költő, műfordító, festőművész, zeneszerző. ~ Győző testvérbátyja. Középiskolai tanulmányait a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban végezte. II. világháborús hátgerincsérülése és kétévi belgiumi és dániai hányódás után hazatérve bekapcsolódott az MNSZ munkájába. Költői egyénisége ebben az időben bontakozik ki.

Kötetben a fiatal költők 50 vers c. antológiája közli először költeményeit (1950). Ugyanebben az évben a Sütő Andrással közösen írt Mezítlábas menyasszony c. színjátékáért (bemutatták Kolozsvárt, könyvalakban 1950) állami díjat kapott. Később különböző bukaresti szerkesztőségekben dolgozott (Falvak Dolgozó Népe, Művelődés, Román Rádió), majd Marosvásárhelyen az Állami Székely Népi Együttes a későbbi *Maros Művészegyüttes megszervezője és egy ideig igazgatója. Ő szervezte meg a marosvásárhelyi Pionír-együttest is, amely rövid idő alatt híressé vált. A 60-as évek közepén betegsége miatt nyugdíjaztatását kellett kérnie, ettől kezdve ismét Bukarestben élt haláláig. Költészetét kezdetben a harsány, agitatív társadalmi kiállás jellemzi.

Érdeklődése később szélesebbé válik, el is mélyül, de ezt a folyamatot nem kíséri megfelelő formai-művészi fejlődés. A kicsinyeknek írott versei viszont mindvégig gazdagították a gyermekirodalmat. Élete utolsó másfél évtizedében zeneszerzéssel és nonfiguratív festészettel is foglalkozott. Mint zeneszerző, hangszeres és dalműveket írt, ezeket alkalomszerűen Bukarestben, Marosvásárhelyen, valamint Bécsben és Brüsszelben adták elő. Donáth Lujza (nevének anagrammája) álnéven könnyűdalokat is szerzett.

Mint műfordító Vincze Ferenccel együtt ültette át magyarra V. Poljakov Nevetni nem vétek c. munkáját (1956) és Minden napra egy mese c. alatt tolmácsolta Victor Tulbure gyermekmeséit (1978).

Önálló kötetei: Mindhalálig (1951); Kirándulás (versek R. Tenkei Lívia illusztrációival, 1954); Csillag a Maroson (1955); Egyszerű ének (versek, Mv. 1956); Farkastanya (gyermekversek Helmut Arz rajzaival, 1956); Furulyaszó (versek, Nagy Pál címlapjával, Mv. 1957); Kövek az útszélen (versek, 1964); Égszínkék mágia (versek, 1970); Forró vizet a kopacnak! (1972, románul Victor Tulbure fordításában, 1975); Kérdező (Bp. 1978).

Gáll Margit: "Másképpen". H. Z. gyermekverseiről. *Utunk 1954/17. Izsák József: H. Z. két verskötete. *Utunk 1956/41; uő: Szembesítés égszínkék színekkel. *Utunk 1970/25. Lászlóffy Aladár: Életszeretet. *Utunk 1965/25. Lőrinczi László: Búcsúszó H. Z.-ről. *A Hét 1982/8.

Hajdu Zoltán (Radnótfája, 1924. dec. 16. – 1982. febr. 12. Bukarest) – költő, műfordító, festőművész, zeneszerző. Hajdu Győző bátyja. Középiskolai tanulmányait a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban végezte. II. világháborús hátgerincsérülése és kétévi belgiumi és dániai hányódás után hazatérve bekapcsolódott az MNSZ munkájába. Költői egyénisége ebben az időben bontakozik ki.

 

Kötetben a fiatal költők 50 vers c. antológiája közli először költeményeit (1950). Ugyanebben az évben a Sütő Andrással közösen írt Mezítlábas menyasszony c. színjátékáért (bemutatták Kolozsvárt, könyvalakban 1950) állami díjat kapott. Később különböző bukaresti szerkesztőségekben dolgozott (Falvak Dolgozó Népe, Művelődés, Román Rádió), majd Marosvásárhelyen az Állami Székely Népi Együttes – a későbbi Maros Művészegyüttes – megszervezője és egy ideig igazgatója. Ő szervezte meg a marosvásárhelyi Pionír-együttest is, amely rövid idő alatt híressé vált. A 60-as évek közepén betegsége miatt nyugdíjaztatását kellett kérnie, ettől kezdve ismét Bukarestben élt haláláig. Költészetét kezdetben a harsány, agitatív társadalmi kiállás jellemzi.

 

Érdeklődése később szélesebbé válik, el is mélyül, de ezt a folyamatot nem kíséri megfelelő formai-művészi fejlődés. A kicsinyeknek írott versei viszont mindvégig gazdagították a gyermekirodalmat. Élete utolsó másfél évtizedében zeneszerzéssel és nonfiguratív festészettel is foglalkozott. Mint zeneszerző, hangszeres és dalműveket írt, ezeket alkalomszerűen Bukarestben, Marosvásárhelyen, valamint Bécsben és Brüsszelben adták elő. Donáth Lujza (nevének anagrammája) álnéven könnyűdalokat is szerzett.

 

Mint műfordító Vincze Ferenccel együtt ültette át magyarra V. Poljakov Nevetni nem vétek c. munkáját (1956) és Minden napra egy mese c. alatt tolmácsolta Victor Tulbure gyermekmeséit (1978).

 

 

Önálló kötetei

 

Mindhalálig (1951); Kirándulás (versek R. Tenkei Lívia illusztrációival. 1954); Csillag a Maroson (1955); Egyszerű ének (versek. Mv., 1956); Farkastanya (gyermekversek Helmut Arz rajzaival. 1956); Furulyaszó (versek, Nagy Pál címlapjával. Mv., 1957); Kövek az útszélen (versek. 1964); Égszínkék mágia (versek. 1970); Forró vizet a kopacnak! (1972. Románul Victor Tulbure fordításában, 1975); Kérdező (Bp., 1978).

 

 

Fordítás

 

V. Poljakov: Nevetni nem vétek (Vincze Ferenccel. Buk., 1956); Victor Tulbure: Minden napra egy mese (Buk., 1978)

 

Irodalom

 

Gáll Margit: „Másképpen”. H. Z. gyermekverseiről. Utunk 1954/17. – Izsák József: H. Z. két verskötete. Utunk 1956/41; uő: Szembesítés égszínkék színekkel. Utunk 1970/25. – Lászlóffy Aladár: Életszeretet. Utunk 1965/25. – Lőrinczi László: Búcsúszó H. Z.-ről. A Hét 1982/8.

Címkék:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük