honismeret a szülőföldre, az egész országra, az ország megyéire, tájegységeire, településeire vonatkozó *földtani és földrajzi szakirodalom, valamint *növény- és állattani szakirodalom , nemkülönben a *helytörténet és *néprajzi irodalom anyagát oktató és népszerűsítő ismeretterjesztési tudományág. A honismereti írások amellett, hogy tájékoztatnak a bemutatott terület, hely, helység, vidék természeti, gazdasági, társadalmi és művelődési viszonyairól, közvetlenebb nevelési célt is tűznek maguk elé: megszerettetik a hazát ifjúsággal és felnőttekkel egyaránt.
A romániai magyar nyelvű honismereti irodalom gazdag erdélyi hagyományok nyomán 1922-ben indult fejlődésnek részben a *tankönyvirodalom , részben az *ismeretterjesztő irodalom műfajaival.
A Románia földrajzáról szóló első magyar nyelvű tankönyveket elemi iskolák számára Szilágyi Márton (Kv. 1922), ill. Caba Ágoston és *Nagy Vilmos (Nv. 1922) írták. 1924-ben, miután miniszteri rendeletre Románia földrajzát román nyelven kezdték tanítani, jelenik meg Gyulafehérváron *Kiss József Útmutató Románia földrajzának tanítására a tanítók számára c. segédkönyve, amely területek, tájegységek, megyék, települések helymeghatározásához, hely- és tájrajzához nyújt román és magyar nyelvű szöveggyűjteményt. 1944 után 1958-ig az elemi és középiskolákban az ország földrajzának román nyelvű tankönyveit Vallasek Gyula fordításában használták, ettől kezdve az alsóbb osztályokban a többször is átdolgozott és felújított földrajz tankönyvek *Kristó András és Vofkori László, illetve Tövissi József fordításában voltak használatban. Két megye (*Hargita és Kovászna) földrajzának tankönyveit ugyancsak az alsóbb osztályok számára Vofkori László, Czáka Lajos és *Kristó András, illetve Gazda László, *Kónya Ádám és Gheorghe Briotu készítette el; mindkettő több kiadásban magyarul és román fordításban is megjelent (196981).
A ~ legnépszerűbb ismeretterjesztő műfaja, a *turisztikai irodalom változatos helyi, megyei és országos keretekben áll a közönség rendelkezésére. Általános honismertetőként már 1948-ban megjelent id. Xántus János Románia földrajzi zsebkönyve c. munkája, ugyanilyen céllal készült ifj. Xántus János Tündérszép tájakon c. útikönyve is (1956, újabb kiadás 1962). Az országos összkép kialakításához járult hozzá Beke György és Jakab Ernő Alexandru Vlahuţă útirajzának részleges fordításával (Szépséges Románia. 1956), Bitay Ödön és *Veith Júlia pedig Alexandru Savu egy népszerű munkájának tolmácsolásával (Románia. Rövid földrajzi ismertetés, 1976). *Molnár Jenő értekezését a mai Románia gazdaságföldrajzi képéről a Csíkszeredai Pedagógusok Háza adta ki kőnyomatos sokszorosításban (1979).
Leggazdagabb a ~ romániai magyar irodalma a helyi-táji jellegű kutatásokban és leírásokban; e tekintetben a Székelyföld bemutatása áll az élen. Kovászna megyéről tájékoztat a Napfényes utakon c. kis kötet (Sepsiszentgyörgy 1968), tudományos rangú a Kovászna megye c. helytörténeti monográfia (Sepsiszentgyörgy 1969). Erdővidékről *Bányai János és Kisgyörgy Zoltán, a Rétyi Nyírről *Bányai János, Kovács Sándor és Kovács Zoltán tájékoztat. A régi Csík vármegye monográfiáját már 1935-ben bemutatta Ferencz Béla, *Hargita megye egyes tájegységei közül a Szent Anna-tóról és a Mohosról *Bányai János, Puskás Attila, a Gyilkos-tóról és a Békás-szorosról pedig *Balogh Ernő, *Bányai János, Hankó Nándor, Szász Ferenc, Tulogdi János, *Kristó András írt tudománynépszerűsítő tájrajzi munkákat; Gyergyóról Tövissi József közölt ismertetést.
A borvizek világának bő irodalma van, kiemelkedő *Bányai János több kötete az ásványvizekről, gázkiömlésekről és természeti kincsekről, valamint negyven szerző Hargita megye természetes gyógytényezői c. tanulmánygyűjteménye *Jakab Kálmán szerkesztésében (1974). A székely sóvidék bemutatója *Bányai János, Beder Tibor, Vofkori László. Ígéretes kezdeményezés volt Szőnyi Béla fürdőmonográfiája, a Borszék földrajza (1957), sajnos folytatás nélkül. Két nyelven jelent meg Borsodi László, Fülöp Zoltán, *Izsák Zoltán és *Pálfalvi Pál Hargita megye védett és ritka növényei, állatai c. munkája (Csíkszereda 1981).
Sokrétű Közép-Erdély magyar nyelvű honismereti irodalma is. Kolozsvár környékének kutatója Szádeczky-Kardoss Gyula, Nyárády Erasmus Gyula, Tulogdi János, Xántus János, Brassói Fuchs Herman. A Mezőség agyagos dombvidékének felszínformáiról *Imreh József világosított fel az Erdélyi-medence talajmozgásait vizsgálva (1944); e táj szakértője Csűrös István. Kalotaszeg földrajzáról Tulogdi János írt átfogó dolgozatot (1944), e sajátos vidék földje és népe a *néprajzi irodalom művelőin kívül főleg Csapó M. Józsefet, Szabó Attilát, Tövissi Józsefet foglalkoztatja. A Küküllőmente tájrajzi ismertetője *Bányai János, Török Zoltán, Ipó László, a Felső-Olt mentéről *Kristó András, Tövissi József, Török Árpád közölt ismertetéseket. A Tordai-hasadékkal Nyárády Erasmus Gyula, Bartha Sándor, Brassói Fuchs Herman, Tulogdi János foglalkozott.
Nagykároly és vidéke, az Érmellék és az Alsó-Szamosvölgy szakértője és tájismertetője Benedek Zoltán; A szőke *Szamos földjén c. kistájrajza (1973) hazai honismereti irodalmunk értékes példája. A Nyugati-szigethegység élővilága c. kötetében (1981) Csűrös István egy nagytájról nyújt átfogó képet.
Különlegesen tükröződik irodalmunkban a ~ egyik ága: a barlangászat. *Balogh Ernő úttörő munkássága után, melynek összefoglalása az 1969-ben megjelent Cseppkővilág, Diószeghy-Káli László, Török Árpád és mások közlései vetnek világot az erdélyi hegyek mélységeibe. A Szelek barlangja c. munkában (1961) maga az óriásbarlang felfedezője, *Bagaméri Béla mérnök és két szerzőtársa, Coman Dan és Tóth Kálmán mutatja be a Nyugati-szigethegység természeti csodáját. A Székelyföld barlangjainak, köztük a homoródalmási Orbán Balázs-barlangnak az ismertetője Kisgyörgy Zoltán bányageológus. Románia barlangjait s azok élővilágát ismertetve a barlangászat módszertanát nyújtja *Egri László Barlangászok könyve c. munkájában (1979).
E kiemelkedő teljesítményekkel egyidejűleg a *bibliográfia 20 tereptárgyra vagy tájegységre vonatkozó közel 300 tájismereti-tájrajzi cikket, tanulmányt tart számon 45 szakíró tollából. A ~ főleg társadalomrajzi és művelődéstörténeti részét szolgálják a *riportirodalom mindama szerzeményei is, amelyek egy-egy tájegység keretében vizsgálják a korszerű változásokat. Ilyen Beke György, *Fodor Sándor és *Mikó Imre Orbán Balázs nyomdokain c. közös kötete (1969), az ugyancsak közös Beke György, Farkas Árpád, *Fodor Sándor, Kovács György írásait tartalmazó Bővizű patakok mentén c. riportkönyv (1972), Beke György Szilágy, Fehér, Beszterce-Naszód, majd Máramaros és Szatmár megyét bemutató riportkönyve vagy legújabban *Mátyás Árpád A szülőföld hívása c. székelyföldi cikkgyűjteménye (Sepsiszentgyörgy 1982).
(T. J.)
Tövissi József: Romániai magyar honismereti irodalom. Kézirat.