Hunyady Sándor (Kolozsvár, 1890. október 2. 1942. okt. 10. Budapest) író. ~ Margit színésznő és Bródy Sándor fia. Középiskoláit Budapesten végezte, ugyanitt jogi tanulmányokat folytatott. Kolozsváron az *Ellenzékben kezdte újságírói pályáját, itt szövődik barátsága Kuncz Aladárral, aki feltehetően első írásainak szerkesztője, írói pályájának egyengetője is volt. Novellákkal mutatkozott be, az *Ellenzék közölte Győzők és legyőzöttek c. kisregényét is (1923). Marosvécsen 1926-ban részt vett a *helikoni munkaközösség alakuló ülésén; első novelláskötetét (Diadalmas katona) 1930-ban az ESZC adja ki. Gaál Gáborhoz baráti kapcsolatok fűzték. A Feketeszárú cseresznye (1930) pesti sikere avatta színdarabíróvá, a 30-as években regényekkel is jelentkezik. Ekkor költözik Budapestre, egész életpályáján magában hordozva kolozsvári élményeit és itt megszerzett írói önérzetét.
A kortárs *kritika és az irodalomtörténet egyöntetűen novellisztikáját tartja életműve legértékesebb vonulatának. Elbeszéléseire a "bohém" nézőpontja jellemző, a társadalmi kasztokon és osztályokon kívül álló emberé, aki egyetlen réteg szemléletét, értékrendjét és erkölcsi normáit sem teszi magáévá, éppen ezért valamennyit kritikusan vagy ironikus fölénnyel szemlélheti. E nézőpontot származása (félzsidó törvénytelen gyermek) is erősíthette. A maupassant-i novellatípus nagy tehetségű folytatója a magyar irodalomban, mesterére vall a legtöbbször egyszálú, zárt cselekményszerkezet, csattanó végkifejlettel, a narráció látszólagos személytelensége, melyet csak közvetett stíluseszközök (jelzők, hasonlatok) itatnak át finom iróniával. Szereplőit előszeretettel választja a kisváros foglalkozásuk vagy gondolkodásmódjuk okán "rétegen kívüli" alakjai közül (diák, újságíró, színész), akiket ez a jellegzetességük sodor a hétköznapitól elütő élethelyzetekbe. De ugyanez a nézőpont avatja a polgári életforma előítéleteinek, megkövült értékszempontjainak kíméletlen kritikusává is; az ezeknek az előítéleteknek áldozatul eső kisembersorsok ábrázolásában tragikus magaslatokig emelkedik.
Novelláinak másik hagyományforrása a mikszáthi anekdotizmus; kedveli az atipikus történeteket, különc szereplőket. Az anekdotikus mag köré azonban lélektani folyamatok és drámaivá mélyülő szituációk épülnek; az írót érezhetően nemcsak a történetmondás, a történetben bujkáló *groteszk *humor vonzza, hanem az embersorsok fordulását előidéző külső és belső erők összjátéka is. Ez a sorsfordulókra érzékeny meseszövés avatja kitűnő drámaíróvá; hogy színműveiben (különösen megoldásaikban) gyakori az olcsó happy end, az nem annyira tehetségén múlott, mint azon a közönségigényen, melyet a sikerről lemondani nem akarván kielégíteni kényszerült. Legtöbb színdarabja feszültségteli cselekményépítésével, egy-egy, a szereplők lelkének mélyrétegébe világító jelenetével így is kiemelkedik a korszak átlagos színpadi terméséből.
Regényeiben is egy-egy drámai szituációt aknáz ki novellisztikus tömörítéssel, rajtuk azonban már érzik a hősök és társadalmi környezet kölcsönhatásának az a hiánya, melyet a novellákban a műfaj "karcsúsága" még jótékonyan elfedez. Kiemelkedik közülük önéletrajzi vonatkozású műve, a Családi album, amely amellett, hogy családi környezetéről fest gyermekkori emlékei alapján lírai színekkel átitatott képet, a századforduló művészéletének, Kolozsvár bohémvilágának is dokumentumértékű megjelenítése.
Romániában megjelent kötetei: Diadalmas katona (elbeszélések, Kv. 1930); Feketeszárú cseresznye (színjáték, Kv. 1930); Irina ("A 20 éves *Keleti Újság regényajándéka". Kv. 1938. Az előző évben Budapesten megjelent Géza és Dusán újraközlése); Bakaruhában c. filmre vitt elbeszélése La ragazza di Kolozsvár címen olaszul is megjelent (Milánó 1962).
(L. G.)
Jékely Zoltán: Búcsú a világfiságtól. Emlékezés H. S.-ra. *Erdélyi Helikon 1942/11; újraközölve A Bárány Vére. Bp. 1981. 22129. Ligeti Ernő: H. S. kolozsvári évei. Jelenkor, Bp. 1943/9. Kozma Dezső: Bródy Sándor Kolozsvárt. *Korunk 1963/12. Pomogáts Béla: Kuncz Aladár. Bp. 1968. 8687, 92. Méliusz József: Kávéházi csevegés manapság… *Utunk 1969/17, 18; újraközölve Az illúziók kávéháza. 1971. 15971. Jancsó Elemér: H. S. *Utunk 1970/36; újraközölve Kortársaim. 1976. 23136. George Sbârcea: Író a könyvüzletben. A magyar írókról és művészekről szóló Befejezetlen emlékirat c. kötetben. 1971. 2633. Vécsei Irén: H. S. Monográfia, Bp. 1973.