Janovics Jenő (Ungvár, 1872. dec. 8. 1945. nov. 16. Kolozsvár) színművész, rendező, irodalomtörténész, forgatókönyvíró, művelődéspolitikus. Eredetileg mérnöknek készült, majd a budapesti Színiakadémiát végezte el. Miskolcon, Marosvásárhelyen, Szolnokon, Zilahon, Désen, Temesvárott, Budán színészkedett, 1896-ban a kolozsvári Nemzeti Színházhoz szerződött, s a kolozsvári egyetemen Csiky Gergely realizmusáról írta doktori értekezését. 1902-től a szegedi, 1905-től 1930-ig a kolozsvári színház igazgatója. Több évtizedes művészettörténeti jelentőségű munkássága során a kolozsvári színjátszás nagy hagyományait folytatta, korszerűsítő tevékenységének alapelvévé téve az anyanyelvi közművelődésre, önismeretre és emberséges cselekedetekre ösztönző színház megteremtését.
Az 191112-es évadban magyar drámatörténeti ciklust szervezett, melynek keretében Sztárai Mihály, Bessenyei, Csokonai, Katona, Kisfaludy, Gaál József, Teleki László, Nagy Ignác, Szigligeti, Hugó Károly, Szigeti József, Jókai, Tóth Ede, Rákosi Jenő, Dóczi Lajos, Herczeg, Gárdonyi, Lengyel Menyhért, Bródy, Molnár Ferenc darabjait adták elő. Realista színházpolitikai elveinek kialakításában szerepet játszott különleges vonzalma *Csiky Gergely emlékezete iránt: nemcsak felújította, hanem újszerűen át is értelmezte kedves szerzőjének színműveit. A következő évad eseménye az antikdráma-sorozat, az 191314-esé pedig a Shakespeare-ciklus volt.
1919 után elévülhetetlen érdemeket szerzett a romániai magyar színjátszás szervezett kereteinek megteremtésében. A romániai magyar szellemi élet és irodalom serkentői és megteremtői közé tartozott. Az Erdélyi Színpártoló Egyesület elnöke, a KZST tagja. A segítségével rendezett *Írói Olimpiász közönségalapot hozott létre a sorskérdéseken meditáló romániai magyar írásművészet számára. Úgy találta, hogy nálunk a dráma a többi műfaj mögött halad, holott tömeghatásában élenjáró lehetne, s ezért 1923-ban, 1924-ben és 1930-ban pályázatokat hirdetett eredeti drámák írására. Jelentős írók kerültek színpadra e pályázatok nyomán, köztük Karácsony Benő, P. Gulácsy Irén, Benamy Sándor. Humanizmusa jegyében a románmagyar kulturális közeledés előharcosa. Játékrendjére Blaga, Eftimiu, Caragiale, Iorga darabjait tűzte ki, szoros személyi kapcsolatot tartott Iorgával, Costa Foruval. Társulata két ízben is, 1924-ben és 1925-ben Bukarestben vendégszerepelt.
Színi rendezése és műsorpolitikája karöltve járt a közönség igényeinek sokoldalú megközelítésével. Ifjúsági bérletelőadásokat szervezett, amelyek előtt ő maga vagy a szellemi élet egy-egy kiváló személyisége tartott népszerűsítő előadást; ezek többnyire önálló füzetben is megjelentek. Együttműködve a szakszervezetek kultúrbizottságaival, külön munkásciklusokat iktatott a műsorba: így egyetlen ciklusban színre került Gorkij Éjjeli menedékhely, Ibsen Kísértetek, Anatole France Crainquebille, Molière Dandin György, Heyermans Remény, Caragiale Az elveszett levél c. színműve. Játékrendjén szerepeltek a korszerű európai drámatörekvések képviselői (Georg Kaiser, Čapek, Wedekind), s merész rendezéseivel új kapcsolatot teremtett színpad és közönség között, kora stílusirányait, főként Reinhardt tanait alkalmazva. Szakított mind Az ember tragédiája, mind a Bánk bán hagyományos beállításával, s a művek alapvető tendenciáját érzékeltette.
A magyar filmgyártás úttörői közé tartozott mint vállalkozó, filmesztéta, forgatókönyvíró és filmrendező; kolozsvári stúdiójában az I. világháború időszakában filmiskolát teremtett, innen indult pályájára a világhírűvé vált *Kertész Mihály (Michael Curtis) és Korda Sándor (Alexander Korda). Élő kapcsolatot teremtve *film és irodalom, között, az 1914-ben alapított PROJA (*Projectograph Janovics), később Corvin, majd Transsylvania filmgyár 1920-ig 48 filmet hozott forgalomba.
Számos harcos, haladó politikai állásfoglalást képviselő írás szerzője. Számszerűségében is lenyűgöző mennyiségű cikk és tanulmány őrzi emlékét a Napkelet, Keleti Újság, Pásztortűz, *Ellenzék és több más folyóirat hasábjain. Bár mind a reakciós hatóságok, mind az *OMP jobbszárnya részéről támadásoknak volt kitéve, a színház kötelékéből kiszorítva is folytatta áldozatos színi munkáját. A 30-as években írja meg a három épülethez kötött kolozsvári magyar színjátszás történetét (kéziratban), majd maga mellé véve *Imre Sándort, *Fekete Mihályt, Táray Ferencet s több más régi színész munkatársát, 1936-ban megrendezi a később híressé vált szabadtéri játékot Szegeden, Az ember tragédiája és a Bizánc bemutatásával koronázva meg művészi pályáját. Hosszú évek újabb megalázásai közben 1943-ban beállt a *Józsa Béla kezdeményezésére szerkesztett 48-as Erdély antifasiszta munkatársai közé 48-as magyar színpad c. írásával. A bujdosás megpróbáltatásai után tért vissza Kolozsvárra, ahol 1945 júniusában az MNSZ kívánságára újra átvette a Magyar Színház igazgatását. A Bánk bán előkészületei közben érte a halál. A tragikus hírt *Fekete Mihály jelentette be az ünnepi közönségnek.
Önálló kötetei: Csiky Gergely élete és művei III. (Bp. 190002); A magyar dráma irányai (Bp. 1908); A magyar dráma fejlődése (Bp. 1913); A Farkas utcai színház (Bp. 1941); A Bánk bán nyomában (Kv. 1942): A Hunyadi téri színház (kézirat, Kv. 1942).
(K. J.)
Imre Sándor: Dr. J. J. és a színház. Kv. 1922. Dr. J. J. harmincéves színészi és huszonkét éves igazgatói jubileuma. Összeállította *Imre Sándor (Nv. 1924). Jordáky Lajos: J. J. 18721945. *Igaz Szó 1956/11; uő: J. J. képe előtt. *Utunk 1965/48; uő: J. J. az író és az irodalmár. *Igaz Szó 1970/11; uő: J. J. és Poór Lili. Két színész arcképe. 1971; uő: Az erdélyi némafilmgyártás története (19031930). 1980. Török László: J. J. filmjei az emlékezet vásznán. *Korunk 1968/6. Méhes György: J. J. ébresztése. Közli Régi és új Thália. *A Hét Évkönyve 1981. 7376.
ÁVDolg: Bartunek István: J. J. élete és munkássága. 1963. Zsehránszky István: J. J. rendezői munkásságának első korszaka. 1966.