Józsa Béla (Hodgya, 1898. dec. 4. 1943. nov. 29. Kolozsvár) közíró, szerkesztő, költő. Székely földműves családból ered, Székelyudvarhelyen elvégzi a kő- és agyagipari iskolát (1916), két évet tölt az I. világháború frontján, az 1919-es Magyar Tanácsköztársaságban vöröskatona; hadifogság után Kolozsvárt az épületasztalos szakmát tanulja ki, munkakeresés közben Galacon ismerkedik meg a kikötőmunkások szakszervezetével, s a kolozsvári famunkások szakszervezetében válik marxistává, egyben a proletárkultúra propagandistájává. 1928-tól a *Munkássegély titkára, népkonyhát, sztrájktanyát szervez, ingyenes orvosi rendelőket és napközi otthonokat állít fel a külvárosokban. Művészi hajlamainak megfelelően *szociofotó -felvételeiből kiállításokat rendez (192830), egyben a 20-as évek agitációs költészetének hatására megverseli *munkástársainak életét és harcát. 1932 tavaszától az őszi betiltásig a *Szolidaritás c. folyóirat szerkesztője; ebben az évben részt vesz a Nemzetközi *Munkássegély berlini kongresszusán.
A *Gyár és Ucca munkatársa, majd sógorával, Nagy István *munkásíróval közösen *Írjatok címmel illegális irodalmi folyóiratot ad ki. 1935-től a marosvásárhelyi *Új Szó publicistája, majd a lap betiltása után a Brassói Lapok, a szociáldemokrata *Előre, a Bányavidék, a nagyváradi *Friss Újság s az *Erdélyi Magyar Szó hasábjain szolgálja harcos írásaival a KRP politikáját. A Vásárhelyi Találkozón a *munkásegységfrontot képviseli, részt vesz a *Munkás Athenaeum s a Forradalmi Írók Csoportja művelődési tevékenységében, kezdeményezéseire *Petőfi Sándor emlékezete a demokratikus megmozdulások jelképévé válik. Antifasiszta harcát a bécsi diktátum után a budapesti Népszava, Magyar Nemzet, Független Magyarország és *Szabad Szó hasábjain folytatja, *munkások és parasztok összefogását hirdetve nemzetiségi különbség nélkül.
A szovjetellenes háború kitörése után két éven át mint a KRP, ill. Békepárt szervezője illegálisan irányítja az észak-erdélyi háborúellenes mozgalmakat, a *48-as *Erdély írói csoportosulásának névtelen vezetője, a népi írók határozott antifasiszta magatartását sürgeti, az olasz fasizmus összeomlása után "Egy névtelen magyar *munkás" aláírással levelekben fordul az *erdélyi magyar közélet vezetőihez, és a Hitler-Németországgal való szakítást követeli; új Vásárhelyi Találkozót készít elő. 1943 novemberében a Horthy-rendszer katonai hatóságai letartóztatták és halálra kínozták. Vértanúsága hírére a kommunisták vezette Békepárt Budapesten háborúellenes kiáltványt bocsátott ki.
Mozgalmi versei nemcsak történelmi értelemben dokumentációs értékűek, hanem a kiadásaikat gondozó Szabédi László és Farkas Árpád elemzése szerint sajátos székely népi jelleget is képviselnek; közismertté vált közülük a Zúg az erdő (1942), a Székely tél és a Számadás (1943). Tizennégy verse a *Csehi Gyula ajánlásával megjelent 57 vers c. antológiában (1957) Brassai Viktor, *Korvin Sándor és Salamon Ernő verseivel együtt szerepel.
Közírását *Jordáky Lajos így jellemzi: "…publicisztikai stílusa egyszerű és világos. Nem használ fellengős szólamokat, cikkei nem stílusgyakorlatok, hiányzanak belőlük a bonyolult és virágos mondatok. *Munkáspublicista írja *munkásoknak, s éppen ezért mindig a nyílt beszédre és közérthetőségre törekszik. Nyilván ez okozza, hogy feltételezett szövetségeseitől is ugyanezt a nyíltságot követeli, s az ingadozókkal és visszahúzódókkal szemben gyakran kíméletlen. Publicisztikájában mindenesetre tükröződnek a hazai és nemzetközi politikai események, s így a történésznek is kiváló támpontot nyújtanak."
Emlékét hűen őrzik a romániai dolgozók. A kolozsvári Szakszervezeti Tanács székhelyén már 1945 májusában ünnepélyesen leleplezték A. Havas Béla róla készült olajfestményét. Hodgyán emlékkiállítása van a Művelődési Házban. Elfogatását festette meg *Nagy Albert az MNSZ 1948-as vértanú-pályázatára, bányászok közt mutatja be Agricola Lidia és Andrásy Zoltán; szobrát készítette el Lövith Egon, egy másik szobra Orbán Áron műve a székelyudvarhelyi agyagipari iskola előtt áll; szülőfalujában 1979. júl. 1-jén avatták fel bronzszobrát, Ferencz Ernő alkotását; *Erdély több városában utcát neveztek el róla.
Munkái: Petőfi és az 184849-es magyar szabadságharc (tanulmány, Kv. 1939, új kiadás Kv. 1945); Józsa Béla írásaiból (versek, prózai írások válogatott gyűjteménye a Józsa Béla c. kötetben. *Testamentum 1978).
(B. E.)
Balogh Edgár: J. B. vértanúsága. *Világosság 1944. nov. 22.; újraközölve Egyenes beszéd, 1957. 27577. A béke vértanúja; uő: Adatok J. B. történeti képéhez. *Utunk 1956/47; újraközölve Mesterek és kortársak, 1974. 48090. J. B. feltámadása; uő: Vázlat J. B.-ról. Élet és Irodalom, Bp. 1960/5152; uő: Egyszerű apoteózis. *Utunk 1973/48. Hajdu Győző: A szó és a *tett egysége. *Igaz Szó 1953/12. Heves Ferenc: A párt neveltje, a párt hőse. *Előre 1955. nov. 22.; uő: "Zúghat az ár…" J. B. halálának 25. évfordulójára. *Előre 1968. nov. 24. Beke György: Hodgya küldte… *Falvak Dolgozó Népe 1968. dec. 4. Balázs Péter: Az igazi. *Igazság 1969. júl. 20. Kovács György: Az *eszme szolgálatában. *Előre 1971. ápr. 15. Vincze János: Tisztelgés J. B. emléke előtt. *A Hét 1971/44. I. MicuA. Simion: J. B. (18981943). Függelékében J. B. román nyelvre fordított cikkeivel és naplójával. Evocări-sorozat 1971. Mikó Imre: Levélváltás J. B.-val 1943-ban. *Gáll János bevezetőjével. *Korunk 1972/3; újraközölve Akik előttem jártak, 1976. 13854. *Jordáky Lajos: J. B. *Igaz Szó 1972/2; uő: J. B. a politikus és író. Életrajz. A *Testamentum-sorozat J. B. c. kötetében, 1978. Nagy István: Szemben az árral. 1974. 51440. Bunta Péter: "Beszélnek Szamosfalva kínzókamrájáról…" és Rostás Zoltán: A hűség *testamentuma. *A Hét 1978/36. Dehel Gábor: J. B. A kolozsvári *rádió magyar műsorában bemutatott dokumentumjáték jelenetei. *Utunk 1981/19.
ÁVDolg: Gyarmati János: J. B. publicisztikája. 1962.