Kohn Hillel (Kolozsvár, 1891. jún. 26. 1972. febr. 15. Bukarest) közgazdasági író, szociológus, közíró. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, az Unitárius Kollégiumban végezte, a *Ferenc József Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát (1912). Marosvásárhelyt *tett ügyvédi vizsgát (1915). Egyetemi hallgató korában az *Erdélyi Múzeum közölte Zsakó Gyula közreműködésével készült első dolgozatát a Házsongárdi Temető régi sírköveiről (1911). A két világháború között ügyvédi gyakorlatot folytatott, s 1930-tól bekapcsolódott az illegális kommunista mozgalomba. Része volt a Frontul Plugarilor és a MADOSZ programjának kitűzésében, szoros *barátság fűzte Petru Grozához. A baloldal legális vagy illegális sajtóját irányította; Demeter Jánossal, Jancsó Elemérrel, Szirmai Istvánnal és Tamási Áronnal a *Falvak Népe megindítását kezdeményezte (1932).
Politikai pályáján az illegális KRP erdélyi és bánáti tartományi titkárságának tagja (1936-40), a bécsi döntés után a KMP észak-erdélyi tartományi titkárságának titkára. Az ún. szamosfalvi kommunista perben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték (1942). A börtönökben, majd a dachaui és a buchenwaldi koncentrációs táborokban az ellenállási mozgalom szervezője. Kiszabadulva a Romániai Demokratikus Zsidó Népközösség elnöke és az *Egység c. zsidó hetilap munkatársa. 1946-tól a politikai gazdaságtan tanára volt a Bolyai Tudományegyetem jog- és közgazdasági karán. Az egyetem tízéves fennállása alkalmából kiadott tanulmánygyűjteményben (1956) A szükséges munka egyes problémái az RNK mezőgazdaságában c. értekezésével szerepel. A vezetése alatt álló munkaközösségek a helyszínen tanulmányozták a munka termelékenységének kérdését a kolozsvári Vasúti Főműhelyekben (1948). Elkészítették Kolozs megye gazdasági monográfiáját és Csík megye monográfiáját (1949), feldolgozták a kendilónai mezőgazdasági termelőszövetkezet első évi tapasztalatait (1950), a hasonló román munkaközösségekkel együtt részt vettek a Mócvidék gazdasági és társadalmi viszonyainak tanulmányozásában, majd Kolozs tartomány gazdasági életének felmérésében (1958-59). Együttműködése a berlini Jürgen Kuczynski gazdaságtörténésszel, részvétele egy nemzetközi vitán (Jahrbuch für Wirtschaftsgeschichte, Berlin 1962), majd tanulmányai a Probleme economice és a Studia hasábjain, magyarul a *Korunkban (A gazdaságtörténet mint tudomány, 1964; A dokumentációs észlelési módszer Marxnál, 1965; Emlékezés régebbi monográfiákra, 1967) megvetették a romániai magyar gazdaságszociológia alapjait.
A *Korunk hasábjain *munkásmozgalmi személyiségekre emlékezett, mindenkor kiemelve az egyén szerepét a történelmi folyamatokban. Írt *Elekes Miklós pavlovista orvosról (1958), Gaál Gáborról, a szerkesztő-politikusról (1961), Iuliu Deheleanuról, a marxista nevelőről (1962), a párizsi "Manukian-Boczor csoport" hőseiről (1964), ismertette a buchenwaldi ellenállást (1970) és Emlékezés a harmincas évek kommunistáira c. alatt a baloldaliak ellen indított perek ügyvédeit, a *Munkás Segély és Vörös Segély szervezőit, illegális lapok szerkesztőit mutatta be (1971).
Szerkesztésében megjelent munkák: A munka termelékenysége a kolozsvári Vasúti Főműhelyekben (1948, magyarul és románul); Monografia economică a judeţului Cluj (1948); Kizsákmányolás a tőkés Dermatában (magyarul 1953, románul 1954).
Álneve Kohányi (mint egy Ignazio Silone-regény kiadója, 1935-36).
(M. I. B. E.)
Csatári Dániel: Forgószélben. Magyar-román viszony 1940-45. Bp. 1968. 58, 67, 161-69, 150, 175-81. Tóth Sándor: G. G. Tanulmány Gaál Gáborról, a *Korunk szerkesztőjéről. 1971. 148-49. Demeter János: Századunk sodrában. 1975. 173-75, 269. Balogh Edgár: Szolgálatban. *Emlékirat 1935-1944, 151, 223; uő. Sámson második temetése. Emléksorok K. H.-ről. *Korunk 1972/3.