Kriterion Könyvkiadó az állami könyvkiadó hálózat 1969 végén történt újjászervezése során létesített nemzetiségi könyvkiadó, amely 1970 jan. 1-től a Romániában élő nemzetiségek nyelvein (először magyar, német, szerb-horvát, ukrán és jiddis, majd 1978-tól szlovák és orosz, 1980-tól tatár, 1981-től török nyelven is) jelentet meg szépirodalmi, társadalom- és *természettudományi műveket, s 1971-től (a *Biblioteca Kriterion c. sorozatban) román fordításban a nemzetiségi irodalmak legjava *termését is közvetíti a román olvasók felé. A ~ ógörögből származó neve, jelentésének megfelelően, minőségi igényt fejez ki. Emblémája a Deák Ferenc tervezte, nyitott könyvre is emlékeztető stilizált pegazus.
A ~ igazgatója 1990 augusztusáig *Domokos Géza, akinek munkáját (a diktatúra utolsó évtizedében) kívülállókból alakított "kiadói tanács" korlátozta (ennek magyar tagjai: Szilágyi Dezső, az *Előre főszerkesztője, Koppándi Sándor, az RKP Központi Bizottsága sajtóosztályának aktivistája, Pezderka Sándor, a Szocialista Nevelési és *Művelődési Tanács kiadói osztályának instruktora). Az induláskor a magyar, ill. más nemzetiségi osztályok élén két főszerkesztő állt: *Bodor Pál és Hedi Hauser; 1971-1973 között a magyar osztály főszerkesztője Szász Béla, 1975 és 1985 között (megbízottként) Botár Emma, 1985-től *H. Szabó Gyula, aki 1990 augusztusa óta a ~ igazgatója. Indulásától a vállalatnak Kolozsváron is működik magyar szerkesztősége, 1992 áprilisáig *Dávid Gyula és műszaki osztálya *Bálint Lajos vezetésével. Jelenleg a kolozsvári magyar szerkesztőség egy szerkesztővel (Vofkori Mária) működik, a műszaki osztályt Géczi János vezeti. A bukaresti magyar szerkesztőségben V. András János, Bodor András, Csiki László, Gergely Éva, Kacsó Judit, Kovács Erzsébet, Molnár Gusztáv, Németi Rudolf, M. Szemlér Judit, Osvát Annamária, *H. Szabó Gyula és *Szilágyi Sándor dolgozott, ill. dolgozik ma is; a kolozsvári szerkesztőségben Bréda Ferenc, Csiki László, *Dáné Tibor Kálmán, Egyed Péter, Hatházy Ferenc, *Mikó Imre, Páskándi Géza, Salamon Anikó, *Szabó Zsolt és Vofkori Mária. A megjelent művek kiemelkedő színvonalú és egységes *grafikai megtervezésében és kivitelezésében meghatározó a szerepe a kiadó kolozsvári grafikusának, Deák Ferencnek, aki a központban működő *Tamás Klára és Damó István grafikusoknak a kiadótól való megválása óta többnyire a Bukarestben készülő magyar kiadványok *grafikai szerkesztője is.
A ~ román nyelvű könyveinek kiadását a *Biblioteca Kriterion sorozatszerkesztőjeként közvetlenül *Domokos Géza irányította, két román szerkesztő, Paul Drumaru és Gabriel Gafiţa (1990-ig) segítségével.
A román-magyar közös könyvkiadási egyezmény keretében a ~ indulásától fogva jelentős szerepet vállalt a romániai magyar irodalom, *művelődés és tudományosság eredményeinek magyarországi közvetítésében is. Ennek eredményeként a 80-as évek közepéig úgyszólván minden számottevő mű (nemegyszer jelentős példányszámban) a magyarországi olvasókhoz is eljutott. Az egyezmény ugyanakkor lehetőséget biztosított arra is, hogy a klasszikus és kortárs világirodalom sok, magyarul már megszólaltatott alkotása tömegpéldányszámban a romániai magyar olvasók széles rétegeihez is eljusson. Így jött létre termékeny együttműködés a budapesti Európa, Szépirodalmi és Gondolat Könyvkiadókkal, 1990-től az Akadémiai Kiadóval és a pécsi Jelenkorral is, amelyek az eredeti és a románból fordított és nálunk készült művek mellett állandó megrendelői voltak a *Horizont, a *Lektúra és a *Téka sorozatokban megjelent köteteknek.
1970 és 1989 között a ~ magyarul összesen 1974 művet jelentetett meg, több mint 21,3 millió példányban. Az évi átlaghoz (100 cím) viszonyítva a legtermékenyebb időszak 1972 és 1980 volt (évi 106-113 címmel), a legalacsonyabb teljesítmények az 1985 utáni évekre esnek (évi 68-86 cím). Ebben az utolsó időszakban az évi összpéldányszám is az átlag (1139000) alatt marad (826000-896000 között mozog). A számadatok is jelzik, hogy a ~ közel két évtizedes munkásságában két szakaszt lehet megkülönböztetni; ez utóbbi szakaszban különben a könyvtermelés tematikai-tartalmi struktúrája is megváltozik.
Az első szakasz, különösen az első évtized története egybeesik a romániai magyar irodalom és általában a romániai magyar szellemi élet szembetűnő megélénkülésével. A 70-es években a ~nál jelennek meg a romániai magyar irodalom kiemelkedő alkotásai (olyan regények, mint Bálint Tibor: Zokogó majom, Deák Tamás: Egy agglegény emlékezései, Fodor Sándor: Megőrizlek, Büdösgödör, Györffi Kálmán: Házavatás, Ágnes, Király László: Kék farkasok, Mester Zsolt: Koppantó, Panek Zoltán: A földig már lépésben, Pusztai János: A sereg, *Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér, Szabó Gyula: A sátán labdái, Szilágyi István: Kő hull apadó kútba), elbeszéléskötetek Bajor Andor, Bodor Ádám, Csiki László, Király László, Köntös-Szabó Zoltán, Páskándi Géza, Székely János, *Vári Attila tollából; Beke György, *Méliusz József, Majtényi Erik, Marosi Barna, *Sütő András, Szász János, *Tamás Mária riport- és publicisztika-kötetei, Balla Zsófia, Csiki László, Farkas Árpád, Hervay Gizella, Horváth Imre, Kányádi Sándor, Kenéz Ferenc, Király László, Lászlóffy Aladár, *Magyari Lajos, Majtényi Erik, Mandics György, Olosz Lajos, Palocsay Zsigmond, Páskándi Géza, Szemlér Ferenc, Szilágyi Domokos, Szőcs Géza, *Vári Attila, *Vásárhelyi Géza verseskötetei; Kocsis István, Páskándi Géza, *Sütő András drámái.
Újabb rajokat bocsátott ki a *Forrás sorozat, olyannyira, hogy a *kritika már a harmadik, sőt negyedik Forrás-nemzedékről beszél; ugyanakkor erre az évtizedre esik az az önéletrajz- és memoárhullám, amelynek egymást követő köteteiben írók, művészek, közéleti és gyakorlati szakemberek (Antal Dániel, Balogh Edgár, Bányai László, Bartalis János, Demeter János, Kacsó Sándor, T. Karácsony Emmy, Kemény János, Nagy Imre, Nagy István, Szentimrei Jenő, Szilágyi András), a munkásmozgalom résztvevői (Kovács István, Veress Pál, Zimán József), az egykori parasztélet részesei (Győri Klára, Tamási Gáspár, az Így teltek hónapok, évek… c. kötetbe foglalt egyszerű emberek) idézik fel életüket, pályájukat s azt a kort, amelyben éltek.
Az új irodalmi *terméssel párhuzamosan jelentkezett a ~ könyvei sorában a romániai magyar irodalom korábbi értékeit újrafelfedező kötetek sora. Ekkor sorakozik be a *Romániai Magyar írók sorozatba többek között Áprily Lajos, Balázs Ferenc, Brassai Viktor, Daday Loránd, Jancsó Elemér, Jancsó Béla, Kahána Mózes, Kemény János, Korvin Sándor, Kováts József, Kurkó Gyárfás, Makkai Sándor, Sipos Domokos, Szenczei László, *Tamási Áron egy vagy több műve, folyóiratok (Erdélyi Helikon, Genius, Magyar Szó, Periszkop, Tavasz) irodalmi anyagát, ill. irodalmi tömörülések (Kemény Zsigmond Társaság, Erdélyi Helikon, Erdélyi Szépmíves Céh) vagy egyes írók (Benedek Elek, Gaál Gábor) levelezését közkinccsé tevő kötetek sora. Ekkor jelenik meg a romániai magyar irodalom 1944 és 1970 közötti korszakáról Kántor Lajos és *Láng Gusztáv összefoglaló munkája, a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon I. kötete, a *román-magyar irodalmi kapcsolatok kutatásának szempontjából alapvető bibliográfiák (Domokos Sámuel: A román irodalom magyar bibliográfiája, Réthy Andor-Váczy Leona: A magyar irodalom román bibliográfiája). Közben születnek írómonográfiák (Kicsi Antal: Tompa László, *Sőni Pál: Nagy István, Tóth Sándor: Gaál Gábor, Vita Zsigmond: Áprily Lajos) s résztanulmányok, kötetek a magyar irodalom nagyjainak erdélyi kötődéseiről (*Dávid Gyula-Mikó Imre: Petőfi Erdélyben; *Dávid Gyula: Tolnai Lajos Marosvásárhelyen, Vita Zsigmond: Jókai Erdélyben, Indig Ottó: Juhász Gyula Nagyváradon, Kozma Dezső: Petőfi öröksége, Móricz Zsigmond közöttünk, Veress Dániel: Mikes és a szülőföld); *Cs. Gyímesi Éva könyvet ír a romániai magyar líra új vonulatairól (Találkozás az egyszerivel), *Rohonyi Zoltán a magyar romantikáról (A magyar romantika kezdetei), *Sőni Pál a romániai magyar avantgardról (Avantgarde-sugárzás), *Ritoók János az erdélyi szász-magyar irodalmi kapcsolatokról (Kettős tükör).
A 60-as évek végén a romániai magyar lapokban lezajlott "irodalomcentrizmus"-vita eredményeként megnyíltak a kiadói kapuk a többi társadalomtudományi ágazatok előtt is. Művek, tanulmánykötetek látnak napvilágot a ~ emblémájával a filozófia és esztétika (Angi István, Balázs Sándor, Bretter György, *Gáll Ernő, Rácz Győző), a *művelődéstörténet (Benkő Samu, Dankanits Ádám, Jakó Zsigmond, *Mikó Imre), a zenetörténet és zenetudomány (Benkő András, Lakatos István, László Ferenc, Szabó Csaba, Terényi Ede), a színház- és filmtörténet (Enyedi Sándor, Jordáky Lajos), a művészettörténet (B. Nagy Margit), a tudománytörténet (Heinrich László), az erdélyi magyarság története (Csetri Elek, *Demény Lajos, Egyed Ákos, Imreh István, Jakó Zsigmond, Kovách Géza, Tonk Sándor) terén. Ugyanakkor gyűjteményes kötetekben válnak újra hozzáférhetővé a mai olvasó számára a múlt jeles erdélyi tudósainak (Kelemen Lajos, László Ferenc, Seprődi János, Vámszer Géza, Venczel József) munkái s feldolgozásokban az Új Guineát feltáró Bíró Lajos, az Afrika-kutató Teleki Samu vagy a Székelyföldet nemcsak leíró, de fényképeken is megörökítő Orbán Balázs élete és pályája (Benedek Zoltán és *Erdélyi Lajos kötetei). További tucatnyi kötettel gyarapszik a régi erdélyi irodalmi hagyományt újra közkinccsé tevő *fehér könyvek sora, s a *művészeti kismonográfiáké, amely a romániai magyar képzőművészet jeleseit mutatja be önálló kötetekben.
Különösen gazdagon bontakozik ki a 70-es évek elejétől fogva a romániai magyar folklór- és néprajz-kötetek kiadása. A gyűjtőmunka még az 1948-58-as időszakban zajlott le, s az 50-es évek végére egészében vagy lényegében jó néhány kötet készen is állott a kiadásra. Megjelenésükre azonban csak az új körülmények között, egy nemzetiségi könyvkiadónál kerülhetett sor: *Faragó József és *Jagamas János Romániai magyar népdalok c. könyvére éppúgy, mint Kós Károly, Nagy Jenő és *Szentimrei Judit közös köteteire a kászoni, a szilágysági, a Kisküküllő-vidéki, a kalotaszegi és a moldvai csángó-magyar népművészetről. Mellettük egész sor új népköltési gyűjtés és néprajzi tárgyú kötet látott napvilágot (szerzőik Albert Ernő, Almási István, Bura László, Banner Zoltán, *Faragó József, Kallós Zoltán, Nagy Olga, Ráduly János, Szabó Judit), amelyekben nagyobb folklórterületek (moldvai csángóság, Háromszék, Szilágyság, Szatmár) vagy egyes pontok (Gernyeszeg, Kibéd, Szék) anyaga került sajtó alá. Ugyanakkor elindult a népi varrottasok mintakincsét feldolgozó *album alakú kötetek kiadása is (az Udvarhely-vidékit a kalotaszegi, a széki, majd a 80-as évek derekán a Felső-Maros menti *album követte).
Kiemelkedő eredményeket közvetíthetett a ~ a nyelvtudomány terén is. A legnagyobb vállalkozás a Szabó T. Attila nevéhez fűződő Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár 1975-ben indult sorozata (kiadása 1984-ben a IV. kötet megjelenése után állt meg, s csak a budapesti Akadémiai Kiadóval közösen folytatódik az 1993-ban megjelent V. kötettel); melléjük sorakozik, A mai magyar nyelv kézikönyve, A magyar nyelvjárások román kölcsönszavainak szótára, Szabó Zoltán Kis magyar stílustörténete, Szabó T. Attila tanulmányainak hatkötetes gyűjteménye, valamint az egységes külsővel útjára bocsátott nyelvészeti tanulmányok, jelenségmonográfiák kötetei (szerzőik Dobos B. Magda, P. Dombi Erzsébet, B. Gergely Piroska, *Kósa Ferenc, Lakó Elemér, Márton Gyula, Péntek János, Teiszler Pál, Vámszer Márta, Vöő István, Zsemlyei János).
A társadalomtudományok terén hiányzó romániai magyar szakfolyóiratok pótlására s nem utolsó sorban egy következő fiatal kutatónemzedék kinevelésének szándékával a ~ kiadásában több területen kollektív tanulmánykötetek jelentek meg, amelyek a jelentkező szerzők sokasága révén egyik-másik területen egész sorozattá formálódtak. Ilyenek az Irodalomtudományi és stilisztikai tanulmányok (1981, 1984), Képzőművészeti írások (1984), Művelődéstörténeti tanulmányok (1979, 1980), Népismereti dolgozatok (1976, 1978, 1980, 1981, 1983), Nyelvészeti tanulmányok (1980, 1983), Változó valóság (szociográfiai tanulmányok, 1978, 1984), Zenetudományi írások (1977, 1980, 1983). Ezek folytatását a 80-as évek derekától a kiadói munkát ellenőrző pártszervek letiltották.
A korábbi kezdeményezéseket a "tudományos-műszaki forradalom" új elvárásaihoz igazítva, a ~ nem sokkal indulása után a korszerű *természettudományi informálást is feladatai közé iktatta. E céllal indult mindenekelőtt a *Korunk Könyvek sorozat 1972-ben s az *ifjúság érdeklődésére is építő *Kriterion Kiskalauz 1978-ban, de hasznos segédeszköznek bizonyultak a *Kriterion Kézikönyvek kötetei is, amelyekben 1972-től egy- és többnyelvű kisszótárak, kislexikonok is láttak napvilágot, bevonva számos tudós kutatót és szakembert a magyar nyelvű tudományos közlés és tudományművelés feladatkörébe.
Az *ifjúsági és gyermekkönyvek kiadását magyar nyelven is szakosított kiadók feladatává tette az 1969 végi minisztertanácsi határozat, az Albatros és a Creangă Könyvkiadó mellett azonban a ~ terveiben is kezdettől fogva ott szerepeltek az *ifjúsági és gyermekkönyvek. Egyrészt immár klasszikusnak számító magyar és külföldi gyermekkönyvek (Benedek Elek, Graham Kenneth, Antoine de Saint-Exupéry) és klasszikus és kortárs magyar költők és írók verses és mesekötetei (Áprily Lajos, Hervay Gizella, Horváth István, Kányádi Sándor, Létay Lajos, Majtényi Erik, Szilágyi Domokos, *Tamás Mária, Veress Zoltán), másrészt az *ifjúsági regényirodalom legjava, igényesen válogatott, illusztrált sorozattá formálva (H. Becher-Stowe, Cervantes, J. F. Cooper, Ch. Dickens, Alexandre Dumas, Gerald Durrell, Jack London, Mark Twain, Felix Salten, Walter Scott, John Steinbeck, R. L. Stevenson, Tyihon Szjomuskin, Jules Verne, Ethel Voynich, H. G. Wells, ill. Gárdonyi Géza, Korda István, Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán, Molnár Ferenc, Móricz Zsigmond, Nagy Borbála, Sombori Sándor, Szántó György, Varró János), vagy olyan kötetek (daloskönyvek, játékos- és báboskönyvek, versgyűjtemények), amelyek az óvodás és kisiskolás kornak megfelelő szinten az irodalmi és zenei műveltség megalapozásában kívántak szülők és nevelők segítségére lenni.
A ~ a romániai magyar irodalom korábbi hagyományaira építve, sajátos feladatának tekintette a klasszikus és kortárs román irodalom közvetítését a magyar olvasóhoz, exportlehetőségei révén a magyarországi olvasóhoz is. Jeles fordítógárdát tömörített és nevelt ki folyamatosan a már korábban is megszólaltatott művek újrafordítására vagy a kortárs román irodalom új értékeinek folyamatos közvetítésére, eredményesen teljesítve ezáltal irodalmunk híd-szerepét egymás jobb megismerésére a szellemi értékek cseréje által. Irodalmunknak ezt a közvetítő szerepvállalását a hetvenes évek elején egy interjúkötetben Beke György mérte fel (Tolmács nélkül. 1971. Románul Fără interpret. 1971). A Kriterion két sorozatában ( *Román írók és *Román költők) ebben az időszakban kerül sor Al. Brătescu-Voineşti, I. L. Caragiale, M. Eminescu, G. Galaction, A. Holban, Panait Istrati, I. Minulescu, Hortensia Papadat-Bengescu, Victor Ion Popa, Liviu Rebreanu, Mihail Sadoveanu, Ioan Slavici, G. M. Zamfirescu, ill. Emil Botta, George Călinescu, B. Fundoianu, Ion Pillat, G. Topârceanu, Ion Vinea köteteinek kiadására; a kortárs román irodalomból Eugen Barbu, Ion Brad, Matei Călinescu, Laurenţiu Fulga, Paul Georgescu, A. Ivan Ghilia, Ioan Grigorescu, Alexandru Ivasiuc, George Macovescu, Fănuş Neagu, Ecaterina Oproiu, Pop Simion, D. R. Popescu, Titus Popovici, Marin Preda, Mircea Horia Simionescu, Horia Stancu, Sorin Titel, ill. Mihai Beniuc, Ana Blandiana, Ştefan Aug. Doinaş, Ion Gheorghe, Eugen Jebeleanu, Gellu Naum, Aurel Rău, Zaharia Stancu, Nichita Stănescu, Petre Stoica, Gheorghe Tomozei műveire vagy önálló köteteire. Ugyanakkor önállóan jelent meg Nicolae Bălcescu történeti monográfiája Vitéz Mihály vajdáról, Dimitrie Cantemirtől Moldva leírása, George Călinescu Creangă-monográfiája, sor került Vasile Goldiş nemzetiségpolitikai és Nicolae Iorga történeti tanulmányainak kötetbefoglalására, Adrian Marino Bevezetés az irodalomkritikába c. könyvének magyar fordítására, valamint a román epikus költészet ama sorozatának betetőzésére, amely *Faragó József válogatásában, *Kiss Jenő fordításában és *Plugor Sándor illusztrációival még az 1965-ös Báránykával indult, s amelynek négy kötetét már a ~ jelentette meg.
A román irodalom mellett a ~ szintén régi hagyományt folytatva, a klasszikus és kortárs romániai német irodalom értékeinek közvetítésére is törekedett. Így került sor Robert Flinker, Arnold Hauser, Franz Hodjak, Adolf Meschendörfer, Franz Storch, Erwin Wittstock regényeinek, elbeszéléseinek, verseinek megjelentetésére, valamint két romániai német novellaantológia és egy kétnyelvű romániai szász népköltészeti válogatás (Kányádi Sándor fordításában) kiadására. (Ez utóbbi sorba tervezve Kányádi elkészítette a romániai jiddis népköltészet magyar antológiáját is, ez azonban a cenzúra tiltása miatt Magyarországon látott napvilágot.)
1970-től a ~ kiadásában folytatódnak az Irodalmi Könyvkiadó korábbi sikeres sorozatai: a *Magyar Klasszikusok, a klasszikus és kortárs világirodalmat közvetítő *Horizont és Drámák-sorozat, a két háború közötti hazai magyar irodalmi örökség újraolvasásában és irodalmi múlt-tudatunk reálisabbá tételében szerepet játszó *Romániai Magyar Írók, valamint az olvasóközönség magyar és egyetemes műveltségtörténeti látókörét tágító *Téka . Ezek száma bővül a világirodalmi kötődésünket újabb szállal erősítő *Lektúra sorozattal (1974-től).
A ~ munkája lényegében ezekkel az elképzelésekkel folytatódik a 80-as évek közepéig. Bizonyos változás azonban már ekkor bekövetkezik, egyrészt a kiadói munka növekvő politikai ellenőrzésében és egy homogenizációs *program szellemi vetületének kemény vonalas érvényesítésében, másrészt azért, mert közben (az újabb *Forrás-nemzedékek jelentkezésével) új költő- és prózaíró-raj lép be az irodalomba, amelynek a változó realitásokhoz való viszonya s irodalomeszménye is más, mint a megelőzőké. Ennek az időszaknak a prózáját a most is jelenlévő korábbiak (Bálint Tibor, Fodor Sándor, Huszár Sándor, Lászlóffy Aladár, Méhes György, Pusztai János, Szász János) mellett Bodor Ádám, Bogdán László, Egyed Péter, Györffi Kálmán, Kozma Mária, Lászlóffy Csaba, P. Lengyel József, Lőrincz György, Mátyás B. Ferenc, *Molnár H. Lajos, Mózes Attila, költészetét Jancsik Pál, Horváth Imre, Kenéz Ferenc, *Magyari Lajos mellett Adonyi Nagy Mária, Balla Zsófia, Boér Géza, Egyed Péter, Ferenczes István, Gittai István, Markó Béla, Sütő István, *Vásárhelyi Géza, Visky András, drámairodalmát *Sütő András és Méhes György mellett Csiki László, riportját Beke György mellett Bodó Barna, Cseke Péter, Gálfalvi György, *Molnár H. Lajos neve és kötetei határozzák meg. Korszakminősítő eseményei ennek a néhány évnek *Méliusz József "kávéház-könyvei" és Horace Cockeryje, Szász Jánosnak az 50-es évek öntorzításaival is szembenéző esszéi (A hittől az eszméletig), *Fábián Ernő (A tudatosság fokozatai; A példaadás erkölcse), *Gáll Ernő (Az ezredforduló vallatása) és *Mikó Imre (Változatok egy témára) nemzetiségtudatunk dimenzióit is mérlegre tevő kötetei. Irodalmi önismeretünk a *Romániai Magyar Írók sorozat olyan "első-könyvesei"-vel gazdagodik, mint Bánffy Miklós, Bárd Oszkár, P. Gulácsy Irén, Gellért Sándor, Hunyady Sándor, György Lajos, *Kiss Jenő, Majtényi Erik, Reményik Sándor, sor kerül *Berde Mária írói pályájának monografikus felmérésére (Molnár Szabolcstól), két háború közötti és újabb irodalmunk néhány kulcsmozzanatának és jelenségének elemző feltárására (*Cs. Gyímesi Éva, Kántor Lajos, Köllő Károly, Mózes Huba, *Sőni Pál, Tóth Sándor tanulmányköteteiben), Arany János nagyszalontai örökségének, utóéletének számbavételére (Dánielisz Endre könyvében), *Robotos Imre Az igazi Csinszka c. könyvének a körülötte kialakult vita anyagával bővített újrakiadására (Szembesítés).
A nemzetiségi múlt feltárása terén jelentős esemény a Székely oklevéltár új folyamának elindítása (a *Pataki József és *Demény Lajos gondozásában készülő munka I. kötete 1983-ban, II. kötete 1985-ben jelenik meg). De megjelenhetnek további önálló művek, kötetek is (Csetri Elek, Egyed Ákos, Imreh István, *Zágoni Jenő tollából). *Dávid László számba veszi Udvarhely vidéke középkori építészeti emlékeit. Benkő Elek a XVI-XVII. századi székelykeresztúri kályhacsempe-készítést, *Pillich László a Kolozsvár külvárosaiban a szocializmus évtizedeiben végbement életforma-változásokat. A nyelvtudományban Szabó T. Attila újabb tanulmánykötetei és az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár IV. kötete ("a Kriterion Könyvkiadó 2500. könyve") mellett a nyelvészeti tanulmányok sorozatban megjelennek Bura László, Gálffy Mózes, J. Lőrinczi Réka, *Kósa Ferenc tanulmányai; a zenetudományban László Ferenc, *Pintér Lajos és Szabó Csaba kötetei mellett az Utunk Kodályhoz és a Bartók-dolgozatok c. tanulmánykötetek, *Jagamas Jánosnak a magyar népzenekutatás tárgyköréből vett tanulmányai. Újabb eredmények születnek a népköltészet és a néprajz területén. A megjelenő kötetek között van egy-egy tájegységet átfogó néprajzi feldolgozás (a moldvai, ill. a barcasági csángó vidékekről), kisebb néprajzi területek vagy egységek tárgyi néprajzi anyagának, népköltészetének összegyűjtése (bihari népmesék és gyermekmondókák, a háromszéki Esztelnek gyermekvilága, a Feketeügy mente balladakincse, a kalotaszegi népi gyógyászat, a Felső-Maros mente népi varrottasai, csíki és háromszéki népi anekdoták és tréfás népi elbeszélések, egy romániai magyar közmondásgyűjtemény). A tanulmánykötetek, monografikus gyűjtések szerzői, gondozói között a szakterület ismert képviselői (Almási István, *Faragó József, *Jagamas János, Kós Károly, Nagy Jenő, *Szentimrei Judit) mellett újak sorakoznak fel: fiatalabbak vagy évtizedes gyűjtőmunkájuk betakarításához érkezett idősebbek (Demény István Pál, Duka János, Fábián Imre, Gazda Klára, Imreh Lajos, Keszeg Vilmos, Palkó Attila, Portik Irén, Pozsony Ferenc, Vasas Samu, Vöő Gabriella, Zsigmond József).
A képzőművészeti kiadványok sorában a *művészeti kismonográfiák mellett 1981 és 1985 között megjelenik egy új sorozat, a Kriterion Galéria is, amely a romániai magyar képzőművészek középnemzedékének jeleseit kívánta értékelő tanulmányokban és gazdag reprodukció-anyaggal bemutatni. Az egyedi kötetek (Ditrói Ervin, Jakobovits Miklós) mellett kiemelkedő kiadói és művészi teljesítmény Deák Ferenc Betű és rajz c. "műhelyvallomás"-a, amely a rajz sajátos eszközeivel nemcsak a ~ könyvgrafikai műhelyébe, hanem általában a modern *grafika titkaiba nyújt betekintést.
A korábbi időszak eredményeihez méltó, sőt azokat némiképp még gyarapító kiadói teljesítmények mellett azonban ebben a szakaszban már ott van jó néhány olyan mű (*Domokos Géza egy interjúja szerint 1987-ben szám szerint 36), amelyek fennakadtak a kommunista hatalom új irodalom-, *művelődés– és tudománypolitikai szempontokat érvényesítő szűrőin, holott azoknak szerzői legtöbben a hazai magyar irodalom és tudományosság jelesei, s munkáik is különösen összességükben jelentős mértékben bővítették volna nemzetiségi önismeretünket. Ezzel a kívülről érvényesített beszűkítő tendenciával párhuzamosan ebben a szakaszban egyre inkább hatnak más olyan tendenciák is, amelyek az egész romániai könyvkiadást befolyásolják, de súlyosabban a nemzetiségek szellemi termelését. Korlátozások lépnek életbe a könyvkiadásra felhasználható papír és egyéb anyag mennyiségét illetően (ezek eredményeként korlátozzák a könyvek terjedelmét, példányszámát, nyomdai kiállításának minőségét), az állami dotáció terén (csökken a honoráriumalap, nehézkesebbé válik kifizetése, lehetetlenné válik, hogy a kiadók előzetes szerződéssel lekössenek készülő műveket, s ezzel alakítólag szóljanak bele a szellemi termelésbe). A magyar nyelvű könyvkiadást is vállaló román kiadóknál ezek a nehézségek fokozottan sújtják a magyar nyelvű kiadványokat, aminek következtében a korábbi 18 kiadóból 1988-ban már csak 7 jelentet meg könyveket magyarul is, a kiesés következtében pedig fokozódik a szerzői és olvasói elvárás a ~val szemben.
E külső szűkítő tényezők mellett egyre nagyobb nehézséget okoz a belső szűkülés is: a 80-as évek elején már megindul és az évtized végére aggasztó méreteket ölt (a német után a *romániai magyar nemzetiség körében is) a kitelepedés, amely nagymértékben az értelmiség körében harapódzik el. Több mint félszáz író, tudományos munkatárs szakad ki a romániai magyar szellemi életből, sőt szűnik meg visszamenőleges érvénnyel is (nevük cenzúra-utasításból származó törlése miatt) annak részévé lenni. Az öncsonkító folyamat az alkotók középnemzedékét is érinti, de még súlyosabb annak a fiatalabb író- és kutatórétegnek az eltávozása, amely esetleg épp az alapozás szakaszából lépett volna a termékeny alkotó korba. Ilyen körülmények között az 1985 utáni évek szépirodalmát, néhány korábbról is ismert, idősebb szerző mellett Bogdán László, Kozma Mária, Molnos Lajos, Palotás Dezső, Láng Zsolt, P. Lengyel József, *Sigmond István prózája, Ferenczes István, Gál Éva Emese, Gittai István, Jancsik Pál, Kovács András Ferenc, Markó Béla, Palocsay Zsigmond, Tompa Gábor, *Vásárhelyi Géza, Visky András, *Zudor János versei jelzik. Újdonsága ez időszak irodalmi *termésének az a sorozat, amelynek köteteiben a romániai magyar novella legrangosabb képviselőit egy-egy fiatalabb pályatárs válogatásában és nemzedéki vallomásnak is beillő előszavával ismerheti meg az olvasó (Asztalos Istvánt Bálint Tibor, Nagy Istvánt Mózes Attila, Kovács Györgyöt Nemess László, Bajor Andort Bogdán László, Karácsony Benőt Géczi A. János közvetítette), vagy az a néhány, lassan sorozattá formálódó posztumusz verseskötet, amelyben az idősek közül *Holló Ernő és Sztojka László, a tragikusan korán eltávozott *fiatalok sorából pedig Boér Géza, Sütő István, *Vásárhelyi Géza költeményeivel találkozhat újra.
Az 1985 utáni szakasz kötelező előírásait s a ~ elé szabott hivatalos feladatokat fejezik ki azok a kollektív riportkötetek (Ember és föld; Hazánk új arculata; Jövőépítők; Tenni és teremteni; Jelzések. Gondolatok és tettek forradalmi szellemben), versgyűjtemények (Augusztusi dombormű, Ismerem ezt a földet; Óda a köztársasághoz), tematikus tanulmánykötetek (Alkotás és demokrácia; Társadalmunk időszerű gazdasági és politikai kérdései; A szocialista demokráciáról; A Párt a társadalmi *haladás élén; A szocialista etika jegyében; Szocialista hazafiság), vagy ünnepi kiadványok (Köszöntjük Románia elnökét; Tisztelgő szó), amelyek a *Politikai Könyvkiadóéhoz hasonlóvá kívánták erőltetni a ~ profilját. S ugyanezeknek az elvárásoknak a szellemét tükrözik az olyan művek is, mint Ligia Bârzu: A román nép anyagi és szellemi műveltségének folytonossága az egykori Dácia területén. Ştefan Pascu: Mit jelent Erdély? (Az erdélyi civilizáció a román civilizáció keretében), Ilie Ceauşescu és szerzőtársai: Kétszáz nappal korábban (Románia szerepe a második világháború megrövidítésében), Alexandru Popescu: A géta-dák kultúra, Nagy napok emléke (1918. december 1. Visszaemlékezések, dokumentumok), A független és egységes nemzeti államok kialakulása Közép- és Délkelet-Európában. Ezek mellett egyre nagyobb arányú a kiadó *termésében a klasszikus és kortárs román művek száma (sok újrakiadással), újdonságként a Román Írók Világa c., a klasszikusokat román kritikusok tollából bemutató kismonográfia-sorozattal.
A mind erőteljesebben érvényesülő központi irányítás jegyében a 80-as évek végére kialakulóban volt tehát a ~ emblémája alatt egy új kiadói profil, amelynek egyre kevésbé lett volna feladata a nemzetiségi kultúra sajátos értékeinek ápolása s egyre inkább a román állam-nemzeti homogenizálás kiszolgálása.
A ~ főképp a 70-es években a nagyközönségnek szánt művek mellett több, a könyvterjesztés és népszerűsítés támogatását szolgáló kiadványt, nyomtatványt is megjelentetett. Évenkénti kiadói katalógusai mellett ilyenek voltak az 1971 és 1974 között negyedévenként kiadott, gazdagon illusztrált kiadói tájékoztatók (bennük egyes művekről és sorozatokról készült ismertetők mellett "A Kriterion műhelyéből" és "Vendégeink voltak" rovatokkal), az 1976-77-ben havonta megjelentetett, szerényebb kiállítású négyoldalas leporellók, sorozatnépszerűsítő nyomtatványok és plakátok, egyes műveket, szerzőket bemutató ismertetők, könyvjelzők. Ezek az akkoriban évenként Bukarestben megrendezett országos könyvszalon és a kiadói könyvnapok (1975-79) alkalmain tettek jó szolgálatot. 1972 és 1974 között a ~nak közvetlen lehetősége volt könyvei nyugati exportjára is; erre a célra külön katalógusok készültek az ajánlott könyvek dollárban feltüntetett áraival. Ebben az időszakban Nyugat-Európán és az Egyesült Államokon kívül egyedi rendelésre még Japánba és Új-Zélandra is jutottak el a ~ kiadványaiból.
1980-ban a gyergyószárhegyi Képzőművészeti Alkotótábor gazdájának, Zöld Lajosnak és a *Hargita Megyei *Művelődési Tanácsnak a meghívására egy "Kriterion-írótábor" sorozatos megszervezése indult meg, de az első találkozás után (amelyre 37 magyar és román író és kritikus kapott meghívást) betiltották. Az írótábor megbeszéléseinek anyagát közölte *A Hét (1980/25, 26) és a *Korunk (1980/9). Egy második ~-írótalálkozóra, ugyancsak Szárhegyen, 1990-ben került sor.
Az 1989. decemberi hatalomváltás után, egy piacgazdasági rendszer kialakításának kínos-keserves folyamatában a ~ is új nehézségekkel találta szemben magát. Előbb a beszűkült és anyag- és embergondokkal küzdő nyomdákra rászakadó sajtódömping szorította háttérbe a könyvkiadást, majd a mérhetetlenül megdrágult (és intézményesen drágított) papír- és nyersanyagárak s velük párhuzamosan a könyvvásárló közönség elszegényedése, a könyvárak 10-20-szorosára növekedése s a könyvterjesztők fizetésképtelensége jelentett újabb egyre áthidalhatatlanabb akadályokat. A ~ ilyen körülmények között előbb az 1989 előtt a cenzúra által letiltott könyvek kiadásával próbált újat hozni (ezek a kötetek részben "TILTOTT KÖNYVEK SZABADON" átkötőszalaggal jelentek meg: 1990-ben 7, 1991-ben 8, 1992-ben 5 cím), illetve a könyvek kiállításának szerényebbre tervezésével kísérelte meg viszonylag alacsony árait tartani, majd beindította a privatizációt, saját kezelésébe vette könyvei terjesztését, s közös kiadói partnerkapcsolatokat teremtett magyarországi könyvkiadókkal (Szépirodalmi, Európa, Akadémiai, Jelenkor stb.). Jelentős segítséget nyújtott ebben a *küzdelemben a magyar *Művelődési és Közoktatási Minisztérium, amely a Határontúli Magyar Könyvtámogatási Alapból lehetővé tette jó néhány Kriterion-könyv (1991-92-ben összesen 7 mű) hazai vagy közös kiadású megjelenését is.
A mind súlyosabb gazdasági helyzettel folytatott *küzdelem azonban a ~nál sem ért véget. Az évről évre csökkenő kiadói *termés (1990-ben 41 cím 641050 összpéldányszámban átlag 15635 , 1991-ben 36 cím 348900 összpéldányszámban átlag 9691 , 1992-ben 20 cím 149825 összpéldányszámban átlag 7491) számszerű jele mindannak, amivel a ~ mai, számban lényegesen megfogyatkozott munkaközösségének (a bukaresti magyar szerkesztőség két, a kolozsvári szerkesztőség 3 főre apadt le) szembe kell néznie.
(D. Gy.)
Beke György: Beszélgetés a könyvkiadókkal. *Utunk 1970/8. Újraközölve A Kriterion műhelyében. Bp. 1988. 10-16. Új kiadói látóhatár; uő. Kriterion-tábor Gyergyószárhegyen. *Utunk 1980/25. Ezer Kriterion-kötet. Interjú *Domokos Gézával. Kérdez Beke György. *Utunk 1975/51. *Dávid Gyula: Kriterion-számok. *Utunk 1978/4. Szőcs István: Kriterion-napi köszöntő. *Utunk 1978/51. Rácz Győző: Kriterion. *Utunk 1979/51. Kovács János: A szakirányúság, sokszínűség, nyitottság térhódítása. Beszélgetés *Domokos Gézával. *Művelődés 1979/12. Kántor Lajos: Szárhegy: jelképből fórum. Az első Kriterion-tábor után. *Korunk 1980/9. A Kriterion műhelyében. Beszélgetés *Domokos Gézával a Kriterion Könyvkiadóról. Gyűjtötte és gondozta Dálnoki Szabó Dénes [Beke György]. Bp. 1988.