Láng Gusztáv (1994 • 2015)

Láng Gusztáv (Budapest, 1936. jún. 12.) – irodalomtörténész, kritikus. Középiskolát Szatmárnémetiben végzett (1953), a Bolyai Tudományegyetemen magyar szakos tanári diplomát szerzett (1958). Pályáját mint szerkesztő az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadónál kezdte: 1959-től a magyar nyelv és irodalom kolozsvári egyetemi tanszékén tanársegéd, majd adjunktus, feljebb azonban politikai okok miatt nem engedték jutni, bár 1974-ben megvédte doktori disszertációját Dsida Jenő költészetéről. 1984 óta Magyarországon él, nyugalomba vonulásáig a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola tanára.

Mint az esztétikai igények irodalomkritikai képviselője elvként szögezte le: „Tévedés azt hinni, hogy a kritika lényege művek méricskélő megítélése: kritikus az, aki bár egyetlen könyv ürügyén egy egész irodalom, az egész közízlés fölött ítélkezik a történelmi idő, az újat teremtő változás nevében.” Bírálatai a kortárs romániai magyar irodalom műveiről ennek az alapelvnek megfelelően valóban a történelmi időbe helyezték elsősorban a Forrás-nemzedék jeleseit. A Korunk, Utunk, Igaz Szó hasábjain megjelenő kritikái, vitacikkei lényegesen hozzájárultak az új és újabb író-nemzedékek öntisztulásához és korszerű értékeiknek kialakításához. Veress Zoltán fejlődésregényéről írt elemző méltatása (Korunk 1965/5.) egy évtizeddel később szakszerű irodalombírálatainak gyűjteményéhez adja az átfogó elméleti címet: A jelen idő nyomában. Kutatja a fiatal lírikusok kozmikus létkérdésekig hatoló szemléletét, értékeli a fiatal prózaírók reálisat és fantasztikusat vegyítő groteszk kifejezés-technikáját, melyben „a magunk életének nyugtalanító tükörképére” ismerhetünk. A sablonos üzemi dicsériádák helyébe olyan írásokat kíván, melyek „megtanítanak gyűlölni bizonyos állapotokat”, örvend az új történelmi regénynek, ha az „a maga gazdag példázatlehetőségeivel” korszerű gondolatokat ébreszt. Kiemeli „a látomás mennyiségileg növekvő, minőségileg versmegújító szerepé”-t, számon kéri „az írás bátorságát”, helytelenítve azt az érvelést, hogy az irodalomtól csak annyi kérhető számon, ami éppen „elmondható”…

Saját kora irodalmának gyakorló kritikusaként a maga tételeinek kialakítására szívesen nyúl vissza a megelőző magyar irodalmi szakasz örökségéhez. Mélylátása időtlenségének tekinthető A modern Ady c. tanulmánya (NyIrK 1969/2.), eszerint az Ady-versek „hideglelős tárgyilagossággal leltároznak fel egy olyan valóságot, mely a költő látomásában létezik csupán, de azért látomás, mert a költő meg van győződve a tárgyi világénál valóságosabb létéről”. A szerző költői összehasonlításokban mutatja ki Adyról, hogy „a lét törvényeit kutató, a forradalom hitét az egyetemesség humanista gondolatába oltó, a tragikus valóságon a Messiás-tudat sugárzásával felülkerekedő huszadik századi magyar líra nemcsak »beszélni«, hanem gondolkodni is tőle tanult elsősorban”. Ez a humánum ölt testet irodalmi műfajkísérlete, a Boríték nélkül c. Veress Zoltánnal közös levélváltásában (1971) is, amely a „poros provinciát” a lélekben véli fölfedezni, s olyan embereket keres bennük, akik Szókratésszel koccintva, ha az ellenfél hazugságot mond, tudják „szembeszegezni vele az igazat, s ha igazat mond, az igazabbat”.

A humánumban horgonyzó irodalmi erkölcs nyomában haladva fedezi fel a két világháború közötti romániai magyar irodalom belső gondolattörténetét. Meggyőződéssel vallja Intézmények, folyóiratok, törekvések c. írásában (Korunk 1971/3.), hogy ez az irodalom nemcsak saját nemzetiségének érdekeit képviseli, hanem „a román nemzeti önismeretnek az elmélyítését is szolgálja”. Ilyen értelemben az erdélyi magyar írói hivatástudatról megállapítja: „Történelmi létfeltételei arra utasítják irodalmunkat, hogy a román kultúra vérkeringésébe a magyar irodalomnak humanizmussal és európaisággal eljegyzett áramát ömlessze Balassitól József Attiláig s ugyanakkor romániaiságából adódó sajátos vonásaival termékenyítő többletet jelentsen a magyar kultúra számára is.” Ez a tanulmány mintegy előjátéka a népszerű „Kántor–Láng”, vagyis a Kántor Lajossal közösen szerkesztett Romániai magyar irodalom 1945–1970 c. munkának s a Dsida Jenő költészetét eredeti módon bemutató későbbi írásainak, valamint az Utunkban sorozatban közölt Kiskatedra rovatcímet viselő tanulmányainak.

     

Mint kritikus, vitáiban egy esztétikusabb értelmezésű irodalom-felfogást vall a „valóságirodalom” és „közügyi irodalom” politikaibb jellegű, sokszor népi megfogalmazásaival szemben, de szívesen járul hozzá a fogalmak közös tisztázásához. Ebben a magatartásban és vonalvezetésben kristályosodik ki az ő egyeztető szerepe az ún. második Forrás-nemzedék irodalom- és világszemléletének kialakulásában, nem utolsó sorban abban a Gaál Gábor Körben, amelynek a 60-as évek végén vezetője. Politikai áttételben innen származnak ütközései is a balos „szocreál” szélsőséget támogató hatóságokkal.

 

Válogatta és lefordította Garabet Ibrăileanu tanulmányait Írók és áramlatok címmel (1969). Bevezető tanulmánnyal látta el a Szakolczay Lajos szerkesztésében és válogatásában megjelent Dsida Jenő: Összegyűjtött versek és műfordításokat (Bp. 1983).

 

(B. E.)

 

Önálló művei

Irodalomelméleti alapfogalmak. Tankönyv a 8. oszt. számára (Csehi Gyulával. Buk. 1961, 1963); Boríték nélkül (fiktív levélváltás Veress Zoltánnal. Kv. 1970); Romániai magyar irodalom 1945–1970 (Kántor Lajossal, Réthy Andor könyvészeti adalékával, 1971. Második, javított kiadás 1973); A jelen idő nyomában (kritikák, vitacikkek. Buk. 1976); Magyar irodalom. Tankönyv a 11. oszt. számára (Buk. 1974, 1977); Magyar irodalom. Tankönyv a 10. oszt. számára (Dávid Gyulával, Szász Jánossal. Buk. 1979, 1982); A határon túli magyar irodalom (társszerzőkkel. Szerk. Béládi Miklós et al. Bp. 1982); Kiskatedra (műelemzések, Szombathely, 1992); A lázadás közjátéka (Dsida-tanulmányok. Szombathely, 1996); Magyar irodalom. XX. századi magyar irodalom (Tankönyv a XI. osztály számára. Markó Bélával. Buk. 1998); Kivándorló irodalom – kísérletek (Kv. 1998); Dsida Jenő költészete (Buk.–Kv. 2001); Látványok és szövegek (tanulmányok és kritikák. Miskolc, 2006); Dsida Jenő összegyűjtött versei (összeáll. és szerk. Láng Gusztáv és Urbán László. Szombathely, 2009, 2011. Újrakiad. Arad, 2012)

 

Gyűjteményes kötetekben

Vers és válság (jegyzetek a fiatal Dsida expresszionizmusáról. Klny. a Korunk Évkönyvből. Kv. 1973); A Nyugat és az avantgarde. In: Mégis győztes, mégis új és magyar. Tanulmányok a Nyugat megjelenésének hetvenedik évfordulójára (szerk. R. Takács Olga. Bp. 1980. 241–249.); Tóth Árpád és az expresszionizmus. In A magyar vers. Az I. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus előadásai (szerk. Béládi Miklós, Jankovics József, Nyerges Judit. Bp. 1985. 189–193.); Bölcselet és poétika. In Kapcsolatok és kölcsönhatások a 19–20. század fordulóján (Bp. 1991. 1046–1050.); Öndefiníciók. In Tanulmányok, cikkek a muravidéki magyar irodalomról (szerk. Szúnyogh Sándor. Lendva [!Szombathely], 1991. 87–90.); Szülőföld és írói identitás kapcsolata Márai Sándor munkásságában. In Eszmetörténeti és irodalomtörténeti hagyományok (összeáll. Mészáros András. Pozsony, 1997. 30–34.); A líra modernizációja a XIX. században c. fejezet. In Fűzfa Balázs: Klasszicizmus, romantika, realizmus az irodalomban (Bp. 2000); Szólások és szólásszerű fordulatok Nyírő József Kopjafák című prózakötetében. In A próza intertextualitásának retorikája és pragmatikája (szerk. Mózes Huba. Miskolc, 2001. 25–29.); A tankönyvírás dilemmái. In Irodalomtankönyv ma (társszerz.-kel. Bp. 2002. 17–22.); A modern magyar irodalom néhány kérdése a tankönyvekben. In Irodalomtankönyv ma (társszerz.-kel. Bp. 2002. 101–106.); Ady és Freud. In „Lelkek a pányván” Osztrák–magyar–közép-európai művelődési kapcsolatok (főszerk. Fried István. Szeged, 2002. 59–70.); A Jónás könyve értelmezéstörténete. In A megértés felé (szerk. Fűzfa Balázs. Budapest, 2003. 87–94.); Intertextuális kapcsolatok József Attila Hazám és Kosztolányi Dezső Számadás című szonettciklusa között. In „száz év magány” József Attila-tanulmányok (szerk. Barták Balázs és Antonio Sciacovelli. Szombathely, 2005. 161–169.); Hanyatlás vagy hangváltás? In Évfordulós tanácskozások 2002–2004. (fel. kiad. Muzsnay Árpád. Szatmárnémeti, 2005. 49–53.); Abszurd és abszurdoid. In Évfordulós tanácskozások 2002–2004. (fel. kiad. Muzsnay Árpád. Szatmárnémeti, 2005. 134–138.); Móricz Zsigmond Erdély-trilógiája és a kortárs történelmi regény. In Évfordulós tanácskozások 2002–2004. (fel. kiad. Muzsnay Árpád. Szatmárnémeti, 2005. 387–393.); A költő és a szövegek. In VI. Szilágyi Domokos Napok (fel. kiad. Muzsnay Árpád. Szatmárnémeti, 2001. 107–116.); Az elveszett Éden avagy Németh László és a német filozófia. In Erdélyről Európában mítosztalanul (szerk. Kovács Kiss Gyöngy. Kv. 2003. 145–151.); Kosztolányi és Dsida. In Évfordulós tanácskozások (fel. kiad. Muzsnay Árpád. Szatmárnémeti, 2007. 229–234.); Az „erkölcsi ellenzék”. In Évfordulós tanácskozások (fel. kiad. Muzsnay Árpád. Szatmárnémeti, 2007. 202–207.); Grúz fiatalok találkahelye. In Jelképes jelenléteink (bev. Veress Zoltán. Stockholm, 2007. 143–148.); Az emberfejű madár. Erdélyi magyar esszéírók 1918–2001. (vál. és a bevezetőt írta Balázs Imre József. Kv. 2007); Nyelvében él-e a nemzet? In Kik vagyunk és miért (szerk. Dávid Gyula, Veress Zoltán. Stockholm, 2008. 145–154.); Az imitáció két jelentése Dsida Jenő költészetében. In Dsida Jenő emlékezete. Összeállítás születésének és munkásságának évfordulóhoz nem kötött, időtlen tiszteletére (szerk. Sas Péter. Kv. 2009. 435–443.); Dsida és Trakl. In Dsida Jenő emlékezete. Összeállítás születésének és munkásságának évfordulóhoz nem kötött, időtlen tiszteletére (szerk. Sas Péter. Kv. 2009. 428–433.); Arany és kék szavakkal… In Dsida Jenő emlékezete. Összeállítás születésének és munkásságának évfordulóhoz nem kötött, időtlen tiszteletére (szerk. Sas Péter. Kv. 2009. 393–296.); Végrendelet, mely végrehajtásra vár. In Dsida Jenő emlékezete. Összeállítás születésének és munkásságának évfordulóhoz nem kötött, időtlen tiszteletére (szerk. Sas Péter. Kv. 2009. 335–339.); Mű – életmű – irányzat. In Dsida Jenő emlékezete. Összeállítás születésének és munkásságának évfordulóhoz nem kötött, időtlen tiszteletére (szerk. Sas Péter. Kv. 2009. 284–294.); A „Magyar zsoltár” polifóniája. In Dsida Jenő emlékezete. Összeállítás születésének és munkásságának évfordulóhoz nem kötött, időtlen tiszteletére (szerk. Sas Péter. Kv. 2009. 154–166.)

Romániai magyar irodalom (1970–1990), Látó 1991/2. 230–256.; Reményik Sándor, Látó 1993/5. 90-91.; Történelmi mítoszok – hétköznapi érdekek. A nacionalizmus természetrajzáról, A Hét 1993/23–25. 11.; Transzszilvanizmus és magyarságtudat, Helikon 1993/11. 6-7.; Adattár. A huszonhatodik évfolyamon túl… (Murádin Lászlóval, Péntek Jánossal), NyIrK 1994/1. 65–71.; Töredékek a szülőföldről, Korunk 1994/4. 3–6.; Mű – életmű – irányzat (Dsida Jenő: Miért borultak le az angyalok Viola előtt), Helikon, 1994/11. 16–19.; Imitáció és variáció. Néhány új nézőpont Radnóti Miklós eclogáinak elemzéséhez, Látó 1995/11. 69–73.; Erény, Korunk 1995/12. 22–25.; Háromszáz az ötezerből. Molter Károly levelezése, Korunk 1996/2.; Éden kígyó nélkül, Korunk 1996/3. 59–65.; Otthonról haza, Korunk, 1996/7. 53–57.; A „magyar zsoltár” polifóniája. Kísérlet Dsida Jenő Psalmus Hungaricusának értelmezésére, Látó 1996/8-9. 62–72.; Páskándi Géza első három verseskönyve, Korunk 1996/12. 86–95.; Mikszáth és a 20. század, Korunk 1997/8. 88–91.; Kor és szerep, Korunk 1999/8. 75-76.; Nyelvi Trianon, Helikon, 1999/24. 14.; Szemlér Ferenc költészete (Pályakép-vázlat), Látó 2000/4. 85–91.; Anyanyelv és identitás a Mura mentén, Korunk 2000/8. 85–87.

 

Idegen nyelven

Die sächsisch-ungarischen Beziehungen im Zeichen des Transsylvanismus. In: Die siebenbürgisch-deutsche Literatur als Beispiel einer Regionalliteratur (szerk. Anton Schwob és Brigitte Tontsch. Köln – Weimar – Wien, 1993. 197–208.); Imitation and varia-tion: a new analysis of the eclogues of Miklós Radnóti. In: The life and poetry of Miklós Radnóti (esszék. Szerk. Gömöri György és Clive Wilmer. New York, 1999. 107–116.); Intertex-tual connections between Attila József’s My homeland and the sonnet-cycle An account by Dezső Kosztolányi. In: I cent’anni di Attila József – l’uomo, il poeta, il suo tempo (szöv. gond. Németh Gizella el al. 2005)

 

Fordítás

Barátnak, ki szívét hozza. Három irodalmi műsor a XI. VIT tiszteletére (szerk. Havas Judit. Ford. másokkal. Bp. 1978)

 

Szerkesztés

Coşbuc, George: Költemények (ford. Szemlér Ferenc et al. Vál. és bev. Buk. 1961); Nagy Lajos: Országúti kaland (összeáll. és bev. Buk. 1963); Tersánszky J. Jenő: Kakuk Marci (utószó. Buk. 1964); Irodalmi szöveggyűjtemény. Tankönyv a líceumok 10. osztálya számára (Antal Péterrel. Buk. 1966); George Coşbuc legszebb versei (ford. Áprily Lajos et al. Bev. Buk. 1966); Irodalmi szöveggyűjtemény. Tankönyv a líceumok 3. éve számára (összeáll. Antal Péterrel és Szabó Hajnallal. Buk. 1967, 1973); Babits Mihály: A gólyakalifa ([regény] és négy novella. Bev. Buk. 1970); Irodalmi szöveggyűjtemény a líc. 3. éve számára (összeáll. Buk. 1974); Tóth Árpád legszebb versei (vál., jegyz., bev. Buk. 1974); Dsida Jenő: Versek és műfordítások (vál., bev., függ. Buk. 1974); Babits Mihály: Válogatott versek és műfordítások (vál., bev. Buk. 1975); Tóth Árpád: Lélektől lélekig (versek és műfordítások. Vál., bev. és függ. Buk. 1978); Kosztolányi Dezső: Esti Kornél éneke (versek és műfordítások. Vál., bev. Kv. 1979); Irodalomtudományi és stilisztikai tanulmányok (szerk. másokkal. Buk. 1981–1984); Földes László: Elvek és viták (tanulmányok, kritikák. S. a. r. Tóth Sándorral, bev. Buk. 1983); Nagy Éva: Életünk. Repertórium, 1963–1982. (előtanulmány. Szombathely, 1985); Kézbe zárt egek. Antológia (előszó. Szerk. Fűzfa Balázs és Györkös László. Szombathely, 1988); Romániai magyar irodalmi lexikon. Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés. 2. [kötet] G–Ke, 3. [kötet] Kh–M (főszerk. Balogh Edgár. Buk. 1991, 1994); Erdélyi László: Társadalomimmunológia (előszó. Szombathely, 1992); Ady Endre: Élet (publicisztikai írások. Vál. és utószó. Nv. 1997); Dsida Jenő: Angyalok citeráján (versek. Előszó. Kv. 1997)

 

Irodalom

Beke György: Szókratész mai kérdései. Brassói Lapok 1971. márc. 27; uő: A barátság húrjain. Válaszol L. G. Előre 1972. nov. 19. Újraközölve Tolmács nélkül. 1972. 573–584. – Marosi Péter: Esszé tanulmányban elbeszélve. Utunk 1972/4; újraközölve Világ végén virradat. 1980. 181–195. – Éltető József: Románia magyar irodalma. Igaz Szó 1972/3. – Balogh Edgár: Disputa a népiségről. Korunk 1975/11; újraközölve Magyarok, románok, szlávok. Bp. 1986. 195–202.; uő. Régi vita, új vita. Igaz Szó 1978/10. – Kántor Lajos: L. G., A jelen idő nyomában. NyIrK 1977/2. – Faragó József: íróink a népköltészetről. Helikon 1991/39. 4. – Mózes Huba: A Szabédi-filológia árkusa. Művelődés 1992/7. 6-7. – Nagy György: A kisebbségi helytállástól a közösségi desirabilitásig és vissza. A transzszilvanista ideológiáról. Korunk 1993/1. 18–32. – Bányai János: Remény és hulladék. Helikon 1995/10.  21-22. – Cs. Gyímesi Éva: Szemle. L. G.: A lázadás közjátéka. Erdélyi Múzeum 1997/3-4. 396–398. – Boda Edit: Monográfia helyett tanulmánykötet. Helikon 1997/16. 18. – Balázs Imre József – Zudor Imola – Szilágyi Júlia: Beszélgetés Kántor Lajossal (Vissza a Forrásokhoz). Helikon 1998/1. 14–17. – Palkó Mária: „Az én nemzedékem Mózes Attilától Kós Károlyig terjed.” Beszélgetés Bálint Tiborral (Vissza a Forrásokhoz). Helikon 1998/10. 2-3. – Kántor Lajos: Határjegy, kettesben. Találkozás az utókorral. A Hét 1998/47. 7. – Czintos Emese – Balázs Imre József: Vissza a Forrásokhoz. Szilágyi Domokos az irodalmi kánonokban. Kerekasztal beszélgetés. Helikon 1998/12. 2–5. – Balázs Imre József: Téka. Séták egy öndefiníció körül. Korunk 1999/1. 116–120. – Balázs Imre József: Kosztolányi-recepciók a Tanulók Könyvtára előszavaiban. Magánbeszéd. Kosztolányi irodalomszemlélete. Látó, 1999/6. 73–82. – Kántor Lajos: Erdélyi sorskerék. Szabédi László és a történelem. A Hét 1999/16-17. 3-4. – Bodor Béla: Közjátékok. Látó 2002/4. 23–25. – Demény Péter: Ex libris. Látó 2002/4. 39–44.