László Dezső (Sepsiszentgyörgy, 1904. júl. 12. 1973. nov. 15. Kolozsvár) társadalomtudományi és egyházi író, szerkesztő. ~ Ferenc (1873-1925) fia, ~ Ferenc (1937) apja. Középiskoláit a Székely Mikó Kollégiumban (1922), ref. teológiai tanulmányait Kolozsvárt (1922-26) és a skóciai Glasgow-ban (1926-27) végezte. Teológiai szenior (1927-29), egyházkerületi *ifjúsági utazótitkár (1927-32), majd a kolozsvári Református Kollégium vallástanára (1932-40). Teológiai magántanár 1937-től, a belvárosi egyházközség lelkipásztora Kolozsvárt (1940-57). A magyar országgyűlésben képviselő (1941-44). Az egyházmegye esperese, egyházkerületi generális direktor (1947-57). Koholt vádak alapján szabadságától megfosztják (1952) s a Duna-csatornánál dolgozik, majd 1957-ben újra letartóztatják, és öt évet tölt börtönben. 1962-től Markos Andrással együtt újrarendezi a még 1918-ban feldúlt egyházkerületi levéltárat (1961-67), majd ismét Kolozsvár-belvárosi lelkipásztor (1972-ig), a ref. zsinat egyházalkotmányi bizottságának elnöke.
Teológiai gondolkodóként a Karl Barth nevéhez fűződő újreformátori irányzat képviselője. Szellemi hagyatékának leltára szerint életében 910 írása jelent meg, 140 munkája maradt kéziratban; 1172 prédikációját, ill. bibliamagyarázatát írta le, ezek egy része a *Református Szemle hasábjain olvasható. Az *Erdélyi Fiatalok c. *főiskolás lap egyik alapítója (1930-40), majd a *Kiáltó Szó c. ref. folyóirat szerkesztője (1941-44), az *Ifjú Erdély, Pásztortűz, Ellenzék, Erdélyi Múzeum, Székely Nép, *Református Szemle munkatársa.
Komoly gyakorlata volt az *ifjúság nevelésében. 1924-től az *Ifjú Erdély legaktívabb munkatársa, itt jelent meg első cikke. Már két kötet, a Bethlen Gábor keresztyén élete és Az Erdélyi Református Egyház története szerzője, amikor a kolozsvári magyar főiskolások mozgalmát elindító, az 1929-es nemzedéket szervező *Jancsó Béla felkéri: legyen az *Erdélyi Fiatalok felelős szerkesztője. Ezt a szerepkört s a vele járó munkát azután is vállalta, miután az eszmei irányítást végző *Jancsó Béla befejezte az egyetemet. Célkitűzéseik ugyanis egybeestek: mindketten a kisebbségi helyzetben felnőtt erdélyi magyar *ifjúság létkérdéseinek tisztázását tartották elsőrendű kötelességüknek. Jellemző erre a felfogásra, hogy a szerkesztő a Tizenegyeket követő írónemzedéket felsorakoztató Új arcvonal (Kv. 1931) c. antológiában A kisebbségi élet ajándékai c. tanulmányával mutatkozik be, s a 30-as évek korrajzává szélesedő visszaemlékezésében az *Erdélyi Fiatalok csoportját így jellemzi: "Meggyőződésünk szerint az akkor legjobbat akartuk: egyéni és közösségi öntudatra ébreszteni a fiatalságot, eléje tárni saját maga, népe, országa és a világ kérdéseit, egy vajúdó világ egyre több erővonalát" (*Korunk 1973/6).
Érdeklődésében a 30-as évek elején szervesen összefonódik a történelmi múlt átértékelése és a korszerű gondolkodást megalapozó eszménykeresés. Reálisan *látó nagy magyarok családfája c. írásában így vall: "Makkai Sándor Ady-könyve megismertetett Ady modern kritikai magyarságával. Adyval egy lépést tettem, és próféciája általánosságaiból Szabó Dezső részletekbe világító zsenijének fénykörébe jutottam. Tetszett nekem ez az ember, aki a világháború után a legkritikusabb és legegyetemesebb magyarságot jelentette. Miután a jelenben megtaláltam az élő magyarság összes kérdéseinek reális és kritikai szemléletét, s megláttam, hogy ez a nemzetszemlélet még mindig idegen … annak a *látásnak történelmi igazolást kerestem…" (*Erdélyi Fiatalok 1934/II). Ebből az igazolás-keresésből születtek meg mindama tanulmányai, amelyekben rendre felfedezi nemzedéke számára Bethlen Gábort, Zrínyi Miklóst, Széchenyi Istvánt, Eötvös Józsefet. Az *Erdélyi Fiatalok kiadásában megjelent köteteiben (Akarom: tisztán lássatok; A siető ember) ezen tanulmányait adta közre.
A 30-as évek második felében a kisebbségi életmodell kidolgozásának igénye adja kezébe a tollat. Miután felismeri, hogy a kisebbségi sorsban a régi magyar élet formái, intézményei, szelleme nem tarthatók fenn, s hogy sem a pesszimista álláspont, sem az építő szándék nélküli kritikai magatartás nem vezet eredményre, új kisebbségi ideológiáért száll síkra. *Erdélyi Fiatalok-beli tanulmányai 1935 és 1940 között jórészt ezt a célt szolgálják, már maguk a címek is eligazítóak: A kisebbségi élet (1935/III); A rög alatt (1936/II); Bomlás vagy egység? (1937/II); Az erdélyi élet útja (1937/III); A kisebbségi magyarság *ifjúsági problémája (1937/III); Balázs Ferenc a transzilvanizmus szolgálatában (1938/I); Világnézetünk apológiája (1938/I); Új erdélyi tájékozódás (1939/I). Az értékvédő és értékteremtő munkát állítja a kisebbségi élet megszervezésének középpontjába, melynek "sem világnézeti, sem felekezeti, sem korkülönbség *nem lehet a gátolója".
Önálló kötetei: Bethlen Gábor keresztyén élete (Élő Könyvek 12. Kv. 1929); Az Erdélyi Református Egyház története (Élő Könyvek 13. Kv. 1929); Értelem, erő, akarat (nevelési program, Kv. 1931); Akarom: tisztán lássatok (Széchenyi István és a magyar jelen. Kv. 1931); Amíg a diákból tanár lett (Tanári székfoglaló beszéd. Kv. 1934); Két *tűz között (A modern magyar irodalom és a református egyház. Kv. 1935); Mit cselekedjem? (a lelkészi szolgálat vezérfonala, Kv. 1935); A siető ember (Tanulmányok a magyar múltból. Kv. 1935); Az anyaszentegyház élete és szolgálata (Kv. 1938); Reményik és Ady (Nv. 1941); Ige-hit-egyház (Kv. 1943); Magyar önismeret (Cikkek, tanulmányok, előadások. Sepsiszentgyörgy 1944); Kegyelemből a hit által (Vásárhelyi Jánossal, Nagyenyed 1947); Őt hallgassátok (Borbáth Dániellel és Tőkés Istvánnal, Kv. 1975); A magyar *református lelkipásztor a történelemben. XVI. sz. (Kv. 1992).
Álnevei: Balog László, Erdélyi László, Laci szerkesztőségi szolga, Nagy László, B. Nagy László, Senior, utr (utazótitkár rövidítése).
(Cs. P.)
T. S. [Tavaszy Sándor]: Az Erdélyi Református Egyház története. *Református Szemle 1930/29. Makkai Sándor: Harc a "szobor" ellen. *Erdélyi Helikon 1933/3. Princz János: Erdélyi könyv Széchenyiről. *Erdélyi Szemle 1933/7-8. Bíró Sándor: Akarom: tisztán lássatok. *Erdélyi Fiatalok 1933/I. Vita Zsigmond: A siető ember. *Erdélyi Fiatalok 1935/II. J. B. [Jancsó Béla]: "Két *tűz között." *Erdélyi Fiatalok 1936/I. Makkai László: Magyar önismeret. *Kiáltó Szó 1944/6. Gáll Ernő: Etnosz és ethosz. *Korunk 1971/5. Tőkés István: L. D. *Református Szemle 1974/5-6. Nagy László: Jegyzetek L. D. teológiai gondolkodásának kialakulásáról. *Református Szemle 1984/3; uő. L. D. reneszánsza felé. Az Ige 1990/3. Cseke Péter-László Ferenc: Erdélyi Fiatalok. Dokumentumok, viták (1930-1940). 1986-90. Cseke Péter: A tanulmányíró L. D. Az Ige 1990/3.