Németh László és a romániai magyar irodalom A *Nagybányán 1901. ápr. 18-án született írót mindig élő kapcsolatok fűzték *Erdélyhez. Apja, Németh József 1903-ig a *nagybányai főgimnázium tanára volt, a család később is gyakran visszatér a városba. A későbbi író itt tölti a nyarat 1918-ban, ekkor ismeri meg Ady néhány versét. Ez készteti 1919-ben a Nagybánya c. verses dráma megírására. Bár szülővárosába többé nem tér vissza, *Nagybánya belopja magát életműve jó néhány darabjába, részletesen utalva a városra, Alsóbányára és Verespatakra.
Ha szülővárosát nem is, Romániát, *Erdélyt felkeresi. Boldizsár Ivánnal, Keresztury Dezsővel és Szabó Zoltánnal 1935 augusztusában háromhetes utazást tesz, ennek tapasztalatai nyomán születik a Tanúban megjelentetett Magyarok Romániában c. útinaplója. Az író 1940 és 1944 között többször is megfordul Nagyváradon, Kolozsvárt. Az utolsó romániai utazását 1970 februárjában tette, amikor a marosvásárhelyi Állami Színház magyar tagozatának meghívására részt vett A két Bolyai, Sepsiszentgyörgyön a Papucshős, Nagyváradon a temesvári színiegyüttes által színpadra állított Villámfénynél bemutatásán. Az utazásról *Veress Dániel közölt riportot. Kettejük baráti kapcsolatának bizonysága az az 50 levél, amelyet Németh László 1959 és 1974 között hozzá írt "benned rovom *erdélyi adómat" , igazolva vonzalmát az itteni szellemi értékek iránt. (Az irodalomtörténetileg fontos levélanyagot a kecskeméti *Forrás 1993/11. száma közölte.)
Az életrajzi kötődéseknél is fontosabb a szellemi kapcsolat. Egy 1926-ban írott tanulmányában (Az *erdélyi irodalom) így vall: "Aki ismeri *Erdély kultúrhistóriáját, vár innét valamit. Aki ismeri az *erdélyi magyarságot, rendkívülit vár." A Protestáns Szemlében 1927-ben közölt tíz írói arcképe közül hat Áprily Lajos, *Tamási Áron, Berde Mária, Reményik Sándor, Gyallay Domokos, *Gulácsy Irén az *erdélyi alkotók műhelyébe nyújt betekintést. Németh László *erdélyi érdeklődését mutatja *Tamási Áron öt, *Nyírő József és *Bartalis János két-két kötetének ismertetése is a magyarországi sajtóban.
*Erdély története ihletforrásként *jelen van a Németh-életműben. A Bethlen Kata (1939), az Eklézsia-megkövetés (1946), az Apáczai (1955), az Apai dicsőség (1960), A két Bolyai (1961) híven példázza: élete során sokszor keresett választ a kor és a saját sorsa által felvetődő kérdésekre abban a szellemi régióban, amit *Erdély nyújtott számára. *Erdély is odafigyel a 20-30-as évek fordulóján kibontakozó íróra. Az *Erdélyi Helikon programjának megbeszélésére küldött bizottságnak a harmadik marosvécsi találkozón (1928. júl. 5-7.) előterjesztett *jelentésében olvashatjuk: "Javasoljuk, hogy […] a *jelenleg élő magyar irodalom termékeit és életét szélsőségektől mentes magyarországi kritikai íróval ismertesse." Jelöltjük: Németh László. A kapcsolatfelvétel eredményét már az induló lap első számában észrevehetjük: a Magyar líra 1928-ban c. tanulmányt, s ezt a későbbiekben még két esszé, irodalomkritikai írás követi.
A Tanú megjelenése újabb fordulatot *jelent a kiépülő kapcsolatrendszerben. A Pásztortűz, az *Erdélyi Helikon, az *Erdélyi Fiatalok elismeréssel köszönti a nem mindennapi írói vállalkozást. Nem így a *Korunk, amely keményen fellép a Tanúban megfogalmazott gondolatokkal szemben, s szokatlan minősítéssel "az irodalom fasisztájá"-nak bélyegzi az írót. Sőt Jeszenszky Erik [Molnár Erik] Nyílt levél Németh Lászlóhoz, a "Tanú" szerkesztőjéhez c. írásában leckézteti meg marxizmusból. A megtámadott író válaszlevelében erélyes hangnemben áll ki a gondolkodás szabadságáért, védi azt a tételfacsarókkal, dogmatikusokkal szemben. Ugyanez a *Korunk azonban a romániai útirajz megjelenésekor az író védelmére kel, sőt a Tanú megszűntekor *Szabó Imre elismeri: "állásfoglalásra késztetett és megbecsülést követelt".
Az író 1935-ös romániai útirajza hatalmas vihart kavart mind az anyaországban, mind *Erdélyben. Nagy Géza az *Erdélyi Helikonban, *László Dezső a Pásztortűzben, *Jancsó Béla az *Erdélyi Fiatalokban, *Gaál Gábor a *Korunkban, *Vita Zsigmond az Ellenzékben, *Szentimrei Jenő a Brassói Lapokban, *Krenner Miklós a Független Újságban, *Gyárfás Elemér az *Erdélyi Lapokban, *Hegedűs Nándor a Keleti Újságban, Nagy Sándor bukaresti ref. lelkész az Egyházi Újságban, román részről Alexandru Olteanu (a valamikori Keresztury Sándor) a Familiában, Isaia Toian a Piatra de Hotar c. lapban ír az útinaplóról, védve vagy támadva annak szerzőjét, számon kérve egyfelől a tárgyilagosságot, másfelől beismerve azt, hogy "szabaddá tette az utat az *erdélyi szellemi átértékelések számára". *Kacsó Sándor a Brassói Lapokban épp az útirajz nyomán hirdet új programot: öntudatos feltámadást.
Ezek után a Németh-regények s az író magyar sorskérdéseket boncolgató esszéi, tanulmányai sorra megtalálják a maguk kritikusát, vitafelét *Erdélyben. Leginkább az ideológus szerzőre figyelnek oda. A Magyarság és Európa, A minőség forradalma, a Kisebbségben mind a jobb-, mind a baloldali beállítottságú sajtóban visszhangot támaszt. Az utolsó hullámverést, mely az író körül kibontakozik, az 1943-ban Balatonszárszón elhangzott beszéde indítja, melyet Nagy István úgy minősített, hogy általa "a konferenciára bevonult a halálhangulat".
A II. világháborút követően *Erdélyben is hallgatás övezi az írót, akiről jó tíz éven át szinte szó sem esik. Ha netán említik nevét, az csak elmarasztaló. Ebben a szellemben ismerteti az *Előre 1955-ben a Petőfi Mezőberényben c. Németh-dráma körül Budapesten támadt vitát. Az 1957-ben Kossuth-díjjal kitüntetett író a *Korunk az évi 9. számában kap nyilvánosságot, itt *Békési Ágnes az Égető Eszter c. regényt ismerteti. Ezután újabb pár évet kell várnunk. A *Korunk 1962/9. számában az Iszony c. regényről ír *Veress Dániel, aki az 1965-ös és 1967-es évfolyam számaiban közöl pár soros ismertetőket az újabb Németh-művek megjelenése alkalmából is.
Az áttörést a Bűn 1967-es romániai megjelenése váltja ki. *Jordáky Lajos terjedelmes pályaképe időt álló értékelést nyújt az íróról és alkotóművészetéről. Ezt követően sorra *jelennek meg romániai kiadásban Németh László művei: Iszony (1967), Gyász (1976), VII. Gergely (1979), Pedagógiai írások (1980), Égető Eszter (1984), s román fordítások is (Repulsie, 1968; Îndurare, 1986-87). Mindenik megjelenés, nemkülönben a megindult életmű-sorozat kötetei, újabb s újabb lehetőséget kínálnak az értékelésre a romániai magyar sajtóban. *Veress Dániel, *Fábián Ernő, Gáll Ernő, Rácz Győző, Lőrinczi László, *Marosi Péter közöl méltatást az egyes művekről.
Gazdag az *erdélyi színpadokon bemutatott Németh-drámákhoz kötődő irodalom is: a színikritikák sorra követik az előadásokat. Szőcs István, Kántor Lajos, Zsehránszky István, Páll Árpád, Szekernyés János, Pongrácz P. Mária, Nagy Béla, *Kacsir Mária szavaiból szinte egyöntetűen elismerés csendül ki.
Sajátos kiindulópontnak számítanak az író 70. születésnapja s 1975-ben bekövetkezett halála, továbbá a születése 80., ill. 90. évfordulójához kötődő megemlékezések. Szülővárosában a *Bányavidéki Fáklya c. hetilapban 1971. ápr. 17-én *jelenik meg az első tisztelgés *Máriás József tollából. 1991-ben a Híd utcai református templomban emlékünnepséget tartanak, amelyen részt vesznek a Németh család tagjai s a magyarországi Németh László Társaság személyiségei. Együtt leplezik le a templom előterében lévő emléktáblát, amelyet a *nagybányai RMDSZ és a református egyház állíttatott. Ez alkalomra készült Tőrös Gábor plakettje is Németh Lászlóról. A szülővárosban tartott megemlékezések sorába tartozik az 1995 márciusában lezajlott ünnepség is az író halálának évfordulója alkalmából. Az elhangzott előadások teljes szövegét könyv alakban is megjelentette a Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület *Nagybányán, függelékként Németh László romániai *bibliográfiájával. A városban létesített RMDSZ-könyvtár Németh László nevét viseli.
Az író születésének centenáriumán az ilyenkor szokásos megemlékezéseken, alkalmi cikkeken túl két *jelentős kiadvánnyal gazdagodott a hazai Németh László-irodalom: *Veress Dániel sajtó alá rendezte több mint másfél évtizedet (1959-75) átfogó, 95 levélből álló levelezésüket ("Benned rovom *erdélyi adómat". Csíkszereda 2001), Nagy Pál pedig a Magyarok Romániában körüli vita és az utóhangok legfontosabb darabjaiból állított össze vaskos kötetet (Mv. 2001).
Az elhallgattatások hosszú csöndje alatt a Németh László-életmű nyújtott lehetőséget arra, hogy segítségével egy szabadabb szellemi világ eljövetelében bízhassunk, s a megjelent *bibliográfia jelzi, hogy az *erdélyi értelmiség élt is ezzel a lehetőséggel.
Gaál Gábor: A "Tanú"-tól a "Bűn"-ig. *Korunk 1937/4. Balogh László: N. L., a tanulmányíró. *Termés 1943. Tél. *Jordáky Lajos: N. L. A Bűn 1967-es kiadásának előszava. Újraközölve: Irodalom és világnézet. 1973. 159-89. *Veress Dániel: Műhely, modell, mű. *Korunk 1968/1; uő: N. L. színpada. *Utunk 1969/17; uő: N. L., az esszéíró. *A Hét 1971/16. *Marosi Péter: A minőség forradalma tegnap és ma. *Utunk 1978/50. *Fábián Ernő: A példaadás erkölcse. *A Hét 1980/46. Újraközölve A példaadás erkölcse. 1984. 258-64. uő: N. L. értelmiségi társadalma. *Korunk 1991/9. N. L.: Utolsó kitekintés. Bp. 1980. [Közli *Fábián Ernő és M. *Implon Irén N. L.-val készített interjúit.] N. L. egy levele Áprily Lajoshoz. NyIrK 1980/2 [Közli Marosi Ildikó]. N. L. levele a *Népfőiskola alapításáról Móricz Zsigmondhoz. Napjaink 1981/5 [Közli *Fábián Ernő]. Sütő András: A szellem Odüsszeusza. N. L. halálára. Közli Évek hazajáró lelkek. 1981. Gáll Ernő: A kelet-európai "tejtestvériség": adottság és vízió. Közli Az erkölcs dilemmái. Kv. 1981. 132-40; uő: N. L. és Nagy István. Helikon 1993/19. *Erdélyi K. Mihály [Kiss Mihály]: N. L. romániai útirajza, különös tekintettel annak romániai sajtóvisszhangjára. Közli Németh László életműve. Tud. ülésszak, 1981. nov. 26-27. Literatura 1982. Kereskényi Sándor: A moralista szépségeszménye. Közli Irodalomtudományi és stilisztikai tanulmányok. 1984. 66-84. Grezsa Ferenc: Magyarok Romániában. Fejezet N. L. és az *erdélyi irodalom kapcsolattörténetéből. Délsziget 1986/6. Kiss Gy. Csaba: A kelet-közép-európai nemzetfogalom és N. L. *Látó 1990/10. Cseke Péter: A metaforától az élet felé. *Korunk 1992/9. Németh László élete levelekben. 1914-1948 [szerk. és sajtó alá rendezte Németh Ágnes], Bp. 1993. *Máriás József szerk.: In memoriam N. L. *EMKE Füzetek 5-6. (Függelékül N. L. romániai *bibliográfiája. Összeáll. *Máriás József. Nb. 1995.)
(M. Jó.)