Osvát Kálmán (Nagyvárad, 1880. jan. 18. 1953. aug. 1. Budapest) író, szerkesztő. ~ Ernő öccse. Orvosi diplomát szerzett Budapesten; előbb *gyakorló orvos Gyulán, majd körorvos Bátoson (Maros-Torda m.). Pályáját azonban tizennégy évi gyakorlat és háborús katonai szolgálat után, amelynek során Marosvásárhelyen sebesülését követően katonaorvos, kitűnő tüdőspecialista, végképp az íróira cserélte fel. A háború előtt egy vers- és egy prózakötete, a Figyelőben (1905) és a Budapesti Hírlapban (1911) publicisztikája jelent meg. 1919-ben Marosvásárhelyre kerülve *Zord Idő címmel megindította és két éven át szerkesztette az első romániai magyar szépirodalmi folyóiratot, amelynek programját így fogalmazta meg: "Milyen lap is a *Zord Idő? Irodalmi? Politikai? Társadalmi? *Mind a három, vagy egyik sem? A jóhiszeműen adható felelet pedig ez: A *Zord Idő a szokottnál szigorúbb szempontokból és a napilapokénál fegyverzettebb szemmel figyeli a szellemi termelés és a közélet eseményeit. Irodalmi lap is, de nem elsősorban irodalmi. Kereteiben helyet, előkelő helyet biztosít a szépirodalmi *termés jobb és nemesebb gyümölcseinek, de tisztában van vele, hogy csak ezek számára túl tágas keret volna ma. Kötelességeit az itt és most bontakozó tehetségekkel szemben ismeri. És egyelőre nincs tovább" (Motívumok. 69); majd 1924-25-ben felelős kiadóként jegyezte az *Ellenőr c. független politikai lapot. Itt, Kolozsvárt, majd 1926-ban Temesvárra költözve e városban hosszabb-rövidebb ideig megjelenő lapok alapításával is kísérletezett: *Erdélyi Levelek (1921), *Kalauz (1922-23), *O. K. Hétfői Levelei (1925), A Fölösleges Ember, *Repriz (1927). Ennek az időszaknak a *terméséből kiemelkednek Levelek fiamhoz c. önvallomásos sorozata, valamint a Románia fölfedezése c. riportszerű útilevelei, amelyek egyikében így ír: "Nem kevesen vagyunk *erdélyiek, akik súlyos csalódással állunk és élünk az új birodalom közepén. Az első hatalmi túlkapások, a kultúránk és szabadságjogaink ellen intézett támadások első idején bizakodó szívvel néztünk a Regát népe felé. Úgy véltük hamar találkozunk majd barátainkkal. Az lehetetlen mondottuk , hogy a sokmilliónyi román között velünk rokonszenvezők is sokan ne találtassanak… És hisszük ezt ma is. Ám rohan az idő. Kisebbségeink erkölcsi és anyagi vereségei már alig elviselhetők" (Motívumok. 222).
Már Temesváron írja: "Érdemes *mindenütt a világon visszafordulni a múlthoz okulásért, de sehol nem szükséges ez annyira, *mint a mai *Erdélyben, ahol *minden új és festékszagú, ahol »hadigazdagok« mellett már »hadizsenik« is rontják a levegőt, ahol a szellemnek nincs fóruma, s a végérvényesség pózával lép fel *minden szemtelenség" (Repriz 1927/2).
Életének ebbe a néhány évébe engednek bepillantást Molter Károlyhoz írott levelei, aki így jellemezte őt: "… szakadatlanul szelet vet és tisztító vihart arat *minden írása, méltatás és elismerés nélkül csak építi a szellem barikádjait a közöny és köznapiság ellen. […] Munkájának semmi lármásabb eredménye nincs, csak annyi, hogy néhány évtizedig nem volt, ma pedig van *erdélyi literatúra."
A Nyugatban az új *erdélyi magyar elbeszélőket ismertette (1926. I. 263-275), s Osvát Ernő életrajzához szolgáltatott adalékokat (1930. II. 744); 1920-24 között a *Keleti Újságban megjelent fontosabb írásai: a Levelek fiamhoz c. sorozat (1922. júl. 9.-aug. 22.), a Románia fölfedezése (1922. okt. 27.-1923. jan. 27. és ápr. 15.-dec. 12.), A *Kalauz 3. száma elé (1923. máj. 3.), Gyárfás Elemérről (1923. jún. 10.), Tabéry Gézáról (1923. júl. 26.). A Nagyváradban 1923-28 között szintén gyakran jelentkezik: írása jelenik meg Szabó Dezsőről (1926. jan. 3., 1929. márc. 8.), Nyírő Józsefről (1928. márc. 14.), Gulácsy Irénről (1925. ápr. 23.), Tabéry Gézáról (1925. jan. 28., 1928. márc. 4.), az Erdélyi Lexikonról (1927. júl. 5., dec. 20.) stb. Az *Ellenzék egy konferanszát (1923. dec. 8.) s a Nem arról van szó beharangozóját közli (1924. dec. 14.).
1923-tól a KZST tagja. Úttörő jelentőségű volt *Erdélyi Lexikon c. munkája, amelyben a korabeli *Erdély román, magyar és német irodalmi, művészeti, közéleti szereplőinek a húszas évek intézményeinek és vállalkozásainak adatait gyűjtötte össze. (1928). Éppen ezt a közös seregszemlét emeli ki *Gaál Gábor e munkáról írt ismertetésében: "A három nép szellemiségei először kapnak egymásra világító, együttes értelmet […]. Megjelent egy igazán *erdélyi könyv, aminek igazi értelme, súlya, árnyéka és teste csak itt van. S megint nem törődnek vele…" Önvádlóan írja később Ligeti Ernő: "… akkor e mű bíráló súlyát nem értékeltük, aminthogy kellőképpen nem becsültük meg az egész embert sem, amíg itt élt közöttünk." A harmincas évek elején Budapestre költözik, de ott már csak szórványos az irodalmár jelenléte. Személyiségének méltó értékelését abban az időben adta meg Kovács János, amikor az Osvát-féle kezdeményezés az RMIL szerkesztésével folytatásra talált (1980).
Főbb munkái: Szivárvány (versek, Bp. 1903); A jeruzsálemi templomban (elbeszélések, Bp. 1907); Levelek fiamhoz. Főúr! (Lírai jegyzetek, Mv. 1923); Románia fölfedezése (útilevelek, Kv. 1923); Följegyzések múló és nem múló dolgokról (Mv. 1925); Erdélyi Lexikon (Nv. 1928). Válogatott publicisztikai írásait Kuti Márta rendezte sajtó alá és látta el bevezető tanulmánnyal (Motívumok. Mv. 2000).
Szerkesztésében jelent meg: Osvát Ernő összes írásai (Bp. 1945).
Schöpflin Aladár: O. K. Szivárvány. *Vasárnapi Újság 1903/37. Molter Károly: Levelek fiamhoz. Tükör (Mv.) 1922, újraközölve: Szellemi belháború. 1968. 70-72. Walter Gyula: Románia felfedezése. *Pásztortűz 1923. I. 796. Borbély István: O. K. és Kádár Imre. *Erdélyi Irodalmi *Szemle 1925/7. O. K. elmondja, *mi lesz az *Erdélyi Lexikonban. *Keleti Újság 1927. nov. 27. F.: O. K. *Erdélyi lexikona. *Pásztortűz 1928. 619. G. G. [Gaál Gábor]: O. K. Lexikona. *Korunk 1929/1. Ligeti Ernő: Osvát. *Keleti Újság 1929. okt. 30.; uő: Súly alatt a pálma. Kv. 1941. 37-40. Molter Károly: A *Zord Idők Osvátját idézem. *Igaz Szó 1968/5; uő: Buborékharc. 1980. 19. Kiss J. Kálmán: O. K. konferanszai. *Utunk 1968/30. Marosi Ildikó: Húsz éve halt meg O. K. *Utunk 1973/31; uő: A *Kalauz. *Utunk 1983/36. Kovács János: A kérdező ember dilemmái. *A Hét 1980/12-13. Újraközölve: A kockázat bűvölete. 1986. 248-63. K. J.: Tisztelgés [Osvát Kálmán előtt]. *Művelődés 1980/1. Molter Károly levelezése. Sajtó alá rendezte Marosi Ildikó. I. Bp.-Kv. 1995. 250-56; 304-306; 327. Zord Idő Antológia. Bevezető tanulmánnyal ellátta és sajtó alá rendezte Kuti Márta (Mv. 1998). Kuti Márta: O. K. *erdélyi élete. Bevezető tanulmány O. K. Motívumok c. kötetéhez (Mv. 2000. 5-16).
(B. E. S. Zs.)