Pap Domokos (Kolozsvár, 1894. máj. 2. 1970. Szepezd) festőművész, grafikus. Középiskolát szülővárosában végzett; a budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1913-ban Ferenczy Károly és Réti István irányításával kezdte meg tanulmányait, s azokat háborús frontszolgálat és orosz fogság után 1918-19-ben folytatta, majd a nagybányai festőiskola növendéke. Kolozsvárt rajztanár (1920-27), ez idő alatt képzőművészeti-kritikai írásai jelentek meg az *Ellenzékben. Elsők között számolt be *Szolnay Sándor pályakezdéséről és méltató írásban búcsúztatta az 1925-ben elhunyt Gyárfás Jenőt.
Festményei nagyobbrészt portrék, tájképek és vallásos kompozíciók. Foglalkoztatták a sokszorosító *grafika lehetőségei is: 1922-ben húsz kőrajzát válogatta albumba. Egyházi támogatással tanulmányúton Itáliában járt (1926-27). Hazatérve áttelepedett Magyarországra s a Balaton mellett Szepezden élt. 1940-ben még egyszer visszatért Kolozsvárra, ahol a Magyar Képzőművészek Egyesületének megbízásából kiállítást szervezett.
Kötete: P. D. 20 eredeti kőrajza. Kv. 1922.
Ligeti Ernő: Kolozsvári képkiállítások. *Napkelet 1922/1. [-jos]: P. D. *Ellenzék 1926. okt. 26. Olajos Domokos: P. D. műtermében. *Ellenzék 1927. ápr. 3.
(M. J.)