PEN Club P.E.N. International Nemzetközi PEN A világ íróinak nemzetközi szövetsége. Neve a Poets, Essayists, Novellists kezdőbetűiből ered. A különböző népek irodalmának kölcsönös megismerését, közös érdekű irodalmi kérdések megoldását kívánja elősegíteni. Központja Londonban van, hivatalos nyelve az angol és francia. Minden országban léteznek alközpontok, melyek nyelvi alapokon szerveződnek. Kongresszusait évente más-más országban szervezik meg, valamint regionális konferenciákat, kerekasztal-megbeszéléseket támogat. Létrejöttét C. A. Dawson Scott angol író kezdeményezte 1921-ben, első elnöke John Galsworthy volt, majd halála után, 1933-tól H. G. Wells; az első világkongresszust 1922-ben Londonban rendezték meg.
A Magyar ~ 1926-ban alakult meg, első elnöke Rákosi Jenő volt, főtitkára pedig Radó Antal. Az elnökséget 1930-ban Kosztolányi Dezső vette át, az ő érdeme volt, hogy 1932-ben a ~ Budapesten tanácskozhatott. Az itt elfogadott 3. sz. határozat kimondta: "A szomszédos országok ~-jai, különösen azoké, amelyek barátsága még nem mondható egészen zavartalannak, tartsanak időközben külön regionális üléseket" (*Pásztortűz 1932/ 10. 168). Magyarország német megszállása után a magyar ~-ot feloszlatták és csak 1945 után alakulhatott újra.
Erdélyben a magyar írók részéről a húszas évek végén jelentkezett az igény a csatlakozásra. Pontosabban a ~ megalakultával *Ligeti Ernő az akkori főtitkártól, Radó Antaltól érdeklődött a *magyar kisebbségi írók csatlakozási lehetőségéről. Radó a soron következő oslói kongresszuson szólalt fel a kisebbségek érdekében, és meg is született az a határozat, miszerint egyes országokon belül élő, más nyelvet beszélő népek önálló ~-okat alakíthatnak. Az oslói határozat ismertté váltával *Ligeti Ernő kidolgozott egy tervezetet, melyet be is mutatott a Helikon íróinak 1926-os marosvécsi összejövetelén, azt akkor el is fogadtak, de életbe nem lépett. A ~ megalakítása 1928-ban vált újra aktuálissá, amikor a már létrejött román ~ részéről Nichifor Crainic javasolta a magyar és szász írók bevonását a román ~-ba. A kisebbségi írók részvételét a ~-ben úgy képzelte el, hogy a tagságot a nyelvi alapról az állampolgársági alapra helyezzék át, és a kisebbségi írók egyenként lépjenek be a ~-ba. Javaslatát a korabeli sajtóban hosszas vita követte. Szász részről Heinrich Zillich költő és esszéíró a Klingsor körül csoportosult írók nevében kifejtette, hogy szívesen csatlakoznak, de önálló tagozatként. Magyar részről *Krenner Miklós az *Ellenzékben, *Ligeti Ernő a *Keleti Újságban, *Kacsó Sándor a *Brassói Lapokban fejezte ki aggodalmát. "… ha úgy gondolják, a magyar írók és szász írók egyszerűen csak belépnek a bukaresti írók soraiba, anélkül, hogy a maguk organizációjuk autonómiáját valamelyes formában meg ne őrizhessék, úgy szó sem lehet ~-ról és ez már technikailag is elképzelhetetlen. Hiszen ha ez lehetséges volna, éppolyan lehetséges volna például a kisantant irodalmát is egyetlen ~-ba összetömöríteni. A ~-ok természetének alapsajátsága, hogy nem országok, hanem nyelvek szerint tömörülnek, esetleg egyes országok keretein belül" írja *Ligeti Ernő. *Kuncz Aladár pedig az *Erdélyi Helikonban arra figyelmezteti a kisebbségi írókat is befogadni akaró román kollégákat: "A ~-nak úgy, ahogy a nyugati államokban szellemi élete kialakult, alapvető programpontja, hogy a kisebbségi népek nyelvi és művelődési fejlődése a többségi népekéhez képest a teljes egyenjogúság alapján álljon." És tovább: "… a *művészet felkentjeinek, a nagy irodalmi eszmék hitvallóinak nyíltan állást kell foglalniok amellett, hogy a kisebbségek megélhetésének, anyanyelvük és műveltségük fejlődésének az emberi jogokat százszázalékig biztosítani kell."
A Helikon íróinak 1928. évi marosvécsi összejövetelén is csak feltételes módban szólhattak a jelenlévők a román ~-bal való szemléleti különbségek feloldásáról: "Ha a román írók és irodalmi részről rögzíti a jegyzőkönyv *Bánffy Miklós szavait valami rokonszenves gesztus történne a magyar kultúra érdekében, akkor alkalmasabb lenne erre a helyzet. Ők készítsenek elő egy előnyös hangulatot."
A helikoni írók Bukarestben 1929-ben tartott felolvasó estélye alkalmával újabb próbálkozás történt román részről Emanoil Bucuţa, a romániai ~ elnöke személyében a magyar írók ~-ba való bevonására. Az *Erdélyi Helikon írói nevében amint az egy 1932-ben megfogalmazott helikoni körlevél összegzéséből kiderül *Bánffy Miklós öt feltételhez kötötte belépésüket a romániai tagozatba:
"1. Nem egyenként, de kollektíve és mint a romániai ~-szekció *magyar kisebbségi alszekciója lépnek be.
2. A romániai ~ *magyar kisebbségi alosztálya maga jelöli ki, illetve hívja meg a klubszabályok szerint a Clubba felveendő *magyar kisebbségi írókat, akiket a romániai ~ szekció köteles elfogadni.
3. A romániai ~-szekció *magyar kisebbségi alosztályának székhelye Kolozsvár, adminisztrációs nyelve magyar, önállóan levelezhet bármely külföldi ~-szekcióval.
4. A román ~ központi vezetőségében egy alelnöki és megfelelő számú vezető tisztséget követel.
5. Az évenkénti ~-kongresszusokon külön képviseletet azonban nem igényel, e kongresszusokon a romániai ~-szekció hivatalosan kiküldött delegátusai a romániai írók összességét, a kisebbségi magyar írókat is beleértve, képviseli" (HESzCLev. I. 337-39).
1929 után hosszú szünet következett, a ~ magyar alosztálya megalakítására konkrét romániai lépés 1932-ben történt, valószínűleg annak a ténynek a hatására, hogy a ~-ok Világkongresszusát ezúttal Budapesten tartották meg (május 15.), valamint hogy a román ~ elfogadta az 1929-ben megfogalmazott feltételeket. 1932. május 15-én *Bánffy Miklós Király utcai lakásában megalakult a ~ romániai magyar alosztálya. Alapító tagjai Bartalis János, *Bánffy Miklós, Bárd Oszkár, Berde Mária, Dózsa Endre, Dsida Jenő, Gyallay Domokos, Karácsony Benő, Kádár Imre, Kemény János, Kós Károly, Kovács Dezső, Kovács László, Lakatos Imre, *Ligeti Ernő, Makkai Sándor, *Molter Károly, Nyírő József, *Pakocs Károly, Reményik Sándor, Szántó György, Szentimrei Jenő, Szombati-Szabó István, Tabéry Géza, *Tompa László voltak. Elnökéül *Bánffy Miklóst választották meg, alelnökök Dózsa Endre, Berde Mária, Makkai Sándor; főtitkár Kádár Imre, titkár Dsida Jenő, pénztáros Karácsony Benő; igazgatósági tagjai: Gyallay Domokos, Kovács Dezső, Lakatos Imre, *Ligeti Ernő, Nyírő József, Reményik Sándor, Szentimrei Jenő, Tabéry Géza; az alapítógyűlés által ajánlott új tagok: Antalffy Endre, Balázs Ferenc, Endre Károly, Gyalui Farkas, *Kacsó Sándor, Károly Sándor, *Krenner Miklós, Maksay Albert, Markovits Rodion, Ormos Iván, Szabó Imre, I. Szemlér Ferenc, Tamási Áron. Az értekezlet második napján részt vett Emanoil Bucuţa, a romániai ~ főtitkára, Victor Eftimiu és Ion Breazu is. Bár a kisebbségi alosztály azzal a céllal alakult, hogy megismertesse a világgal az erdélyi irodalmat és íróit, hogy bizonyítsa, törekvéseikben, szándékaikban a világ íróinak nagy családjához tartoznak, leginkább csak a román-magyar közeledést szolgálta.
A második világháború után, 1945-46-ban rövid időre újraéledt V. Eftimiu elnöklete alatt a román ~ és *Gaál Gábor részvételével magyar alosztálya, tényleges munkát azonban már nem fejthetett ki; a román pártállam működését előbb formálissá, majd lehetetlenné tette.
1965-ben a nemzetközi ~ bledi (Jugoszlávia) világkongresszusán, melyen a résztvevők kifejezték szolidaritásukat a nemzetileg elnyomott katalán írók iránt, Gara László, emigráns író, műfordító alkalmasnak látta a pillanatot a felszólalásra a romániai magyar ~ ügyében, felhíva a világ íróinak a figyelmét a romániai állapotokra, de szinte harminc évnek kellett eltelnie, hogy a romániai magyar ~ létrejöhessen. Ekkor azonban még csak egyéni kapcsolatok felvételére kerülhetett sor: 1965 nyarán *Franyó Zoltán látogat el Bécsbe az osztrák ~ meghívására, 1967 novemberében *Kányádi Sándor szerepel az Osztrák Kulturális Központ előadótermében, később erre több erdélyi írónak-költőnek is alkalma volt; 1989-ben *Sütő András (Václav Havellel együtt) vehette át az osztrák Pen-Központ tiszteletbeli tagságát tanúsító oklevelet.
Az 1989-es fordulattal a romániai magyar írók körében azonnal megszületett az önálló ~ megteremtésének gondolata. 1990 februárjában a ~ második kelet-európai körzeti konferenciáján Bécsben Szépfalusi István már tolmácsolja azt a kívánságot, hogy újraalakulhasson a két világháború közötti magyar alosztály. Ezt követően a PEN nemzetközi titkárság egyetértésével osztrák küldöttség látogatott Romániába, mellyel közölték a román ~ és a romániai magyar ~ újraalakulási szándékát. Ugyanazon év októberében, az alakuló okmány aláírásakor, amellyel az elismerést kérték, újabb viták születtek a magyar tagozat önállóságával kapcsolatosan. A kezdeményező lépés megtételére már 1990. okt. 15-én sor került az erdélyi írók Bécsbe látogató csoportja körében, s az ekkor megfogalmazott kérést egy önálló romániai magyar Pen-Központ létrehozására 20 romániai magyar író aláírásával terjesztették a ~ Nemzetközi Titkársága elé. 1991 márciusában a romániai magyar ~ küldöttei már részt vettek a világszervezet Budapesten rendezett kelet-közép-európai regionális összejövetelén, és a nemzetközi nyilvánosság előtt is kifejtették érveiket. 1991 áprilisában a ~ vezető szerve, a Küldöttek Közgyűlése Párizsban elismerte az önálló romániai magyar ~-ot. Az elismerést követően összeült a kibővített kezdeményező bizottság és megválasztotta a tagokat, majd a klub tisztségviselőit. Tiszteletbeli elnöke *Sütő András lett, elnöke Gálfalvi Zsolt, főtitkára Markó Béla, alelnöke Fodor Sándor, kincstárnoka Kovács András Ferenc.
A Romániai Magyar ~ 1991 novemberében már részt vett a Nemzetközi ~ 56., Bécsben rendezett világkongresszusán, ahol a Bornemissza Péter Társaság és Szépfalusi István támogatásával a két hivatalos küldöttel együtt közel húszan voltak jelen. A kongresszus után a Bornemissza Péter Társaság rendezésében a magyarországi és még öt ~ tagjaival együtt nagy sikerű irodalmi esten is szerepeltek. Rövid időn belül a központ beilleszkedett a nemzetközi szervezet sokirányú és széles körű munkásságába, részt vett a ~ Barcelonában megrendezett 57. és Rio de Janeiróban tartott 58. kongresszusán is. A Nemzetközi ~ 1994 novemberében Prágában tartott világkongresszusán a romániai *magyar kisebbség kulturális és oktatásügyi helyzetéről elfogadott egy egyhangú határozatot, melyben felhívja a román kormány figyelmét a *magyar kisebbség drámai helyzetére Romániában, és kéri a kormányt, hogy állíttassa le a magyarellenes pártok propagandáját, biztosítsa az anyanyelven való tanulást egyetemi szinten is, valamint e kisebbség jogát saját kultúrájához és a szólásszabadságot, 1996-ban Guadalajarában (Mexikó) pedig a szlovákiai *magyar kisebbség védelmében szállt síkra, kérve a szlovák kormányt, módosítsa azokat a törvényeket, amelyek sértik a Szlovák Köztársaságban élő kulturális kisebbségek jogát a szólásszabadsághoz.
A romániai magyar ~ regionális értekezleteken is részt vesz, ilyen volt 1992 szeptemberében a Magyar ~-nel a Friedrich Naumann Alapítvány támogatásában Budapesten rendezett Magyar író a *szabadság dzsungelében c. közép-európai konferencia, amelyen a Magyarországot környező országok ~-jainak magyar tagjai vettek részt, Erdélyből tízen. Az évek során ez az értekezlet hagyományossá vált, és minden évben egy-egy erdélyi magyar költő emlékének szentelt esttel zárják. 1994-ben Szabédi Lászlóra emlékeztek, 1995-ben Horváth Imrére, 1996-ban pedig Székely Jánosra. Az 1994-ben tartott regionális ~-találkozón részt vett magyar folyóiratszerkesztők felhívással fordultak a Nemzetközi ~ elnökségéhez, valamint Románia, Szlovákia, Jugoszlávia és Ukrajna ~-hez, hogy érjék el a kormányaiknál a magyar nyelvterületen működő magyar irodalmi folyóiratok akadálytalan cseréjét, forgalmazását, a kulturális értékek szabad áramlását akadályozó vámügyi és postai rendelkezések enyhítését.
Pen-klub. *Keleti Újság 1927. aug. 13. *Ligeti Ernő: Pen-klub Erdélyben. *Keleti Újság 1928. szept. 23. Nichifor Crainic: A Pen-klub és a kisebbségi írók. *Ellenzék 1928. szept. 30. (eredetileg Curentul 1928. szept. 19.). *Kuncz Aladár: A Pen-klub és a *magyar kisebbségi írók. *Erdélyi Helikon 1928. 245-248. *Kacsó Sándor: A Pen-klub és a kisebbségi írók. *Brassói Lapok 1928. okt. 11. Heinrich Zillich: Der Pen-klub und die sächsischen Schriftsteller. Siebenbürgisch-Deutsches Tageblatt 1928. okt. 19. Kovács László: A magyar Pen-klub ügye. *Erdélyi Helikon 1932/4. Erdélyben megalakult a *magyar kisebbségi Pen-klub. *Keleti Újság 1932. máj. 15. Berde Mária: Magyar Pen Club Erdélyben. *Erdélyi Helikon 1932/6-7. A Pen Clubok világkongresszusa. *Pásztortűz 1932/10. *Gaál Gábor: Az elveszett lelkiismeret. *Korunk 1932/6. Újraközölve: Válogatott írások. I. 1964. 454; uő: Pen Club Erdélyben. *Korunk 1932/7-8. Újraközölve: Válogatott írások. I. 459-460. Zsolt Béla: Nyelvek békéje, szívek békéje. *Brassói Lapok 1934. ápr. 5. *Ligeti Ernő: Súly alatt a pálma. Kv. 1940. 113. Bodor Pál: Így született az Utunk. In: Utunk Évkönyv 1972. 290, 294 (idézi a *Világosság 1946. június 3-i számában megjelent hírt a ~ újraalakulásáról). Gara László: A romániai magyar PEN-központért. Irodalmi Újság (Párizs), 1965. aug. 1. Újraközölve: *A Hét 1995. júl. 21. A Helikon és *Erdélyi Szépmíves Céh levelesládája (1924-1944). 1979. I. 146, 153-154, 336-341, II. 352-353, 389. Gálfalvi Zsolt: Őszi tűnődés a Duna mentén. *A Hét 1990/45; uő: Az óceán partján az égbolt felhős de néha süt a nap. *A Hét 1993/35, 36, 37; uő: PEN Klub -Erdélyben. *Korunk 1993/6; uő: A tolerancia szellemében. *A Hét 1994/47; uő: Megjegyzések egy felszólaláshoz (Gara László 1965-ös cikkének újraközlésével). *A Hét 1995/29; uő: A Nemzetközi PEN 63. kongresszusa. *A Hét 1996/48; uő: Azonosság és sokféleség [A Nemzetközi PEN 64. kongresszusa]. *A Hét 1997/35. Szász János: Bécsi randevú. *A Hét 1990. nov. 8. [csatolva az erdélyi írók 1990. okt. 15-én kelt levele a PEN Klub Nemzetközi Titkárságának]; uő: Toll (PEN) és papír. Helikon 1991/49. Szépfalusi István: Szabadság ma *szabadság holnap. Helikon 1990/23. Marosi Ildikó: A romániai magyar Pen Klub történetéből. *A Hét 1991/23. Kántor Lajos: Együtt a PEN-ben. *A Hét 1992/39. Magyar író a *szabadság dzsungelében. Regionális PEN-konferencia Budapesten. *A Hét 1992/39. A *szabadság dzsungelében. Közép-európai PEN konferencia Budapesten. *A Hét 1994. okt. 28. [A *szabadság dzsungelében, hatodszor]. *A Hét 1996/47. *Molter Károly levelezése. II. kötet (1927-1932). Bp.-Kv. 2001. 571. lev. és jegyz.
(Á. I.)