Pongrácz P. Mária (Székelyudvarhely, 1941. dec. 25.) prózaíró, újságíró, szerkesztő, műfordító. Középiskolát a kolozsvári 3. számú Elméleti Líceumban végzett (1959), a Babeş-Bolyai Egyetem Bölcsészeti Karán magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett (1964). A temesvári *Szabad Szó újságírója, művelődési rovatszerkesztője, 1981-ben Bukarestben a pártfőiskolán doktorált Haladó eszmék a két világháború közötti nemzetiségi sajtóban c. értekezése megvédésével. Dolgozatait "újságírói ars poeticának is tekintette" (Graur János), s annak melléktermékeként lapjában Szívük fáklyatüzével c. tizenkét részes sorozatot közölt a feldolgozott lapok egykori készítőivel, köztük Bálint-Izsák Lászlóval, Reiter Róberttel, Szerényi Istvánnal. A *Szabad Szó szerkesztőbizottságának tagja (1974-84), majd főszerkesztője (1984-89); az 1989-es változás után indult *Temesvári Új Szó munkatársa, 1991-től ugyanott az Agenda c. román hetilap újságírója.
Első írása, egy pályadíjat nyert novella, a *Dolgozó Nő hasábjain jelent meg (1962). Alkotásait nemcsak a magyar sajtó, hanem a România Literară és Orizont c. román szépirodalmi folyóiratok is közölték. Kötetbe szerkesztette Gozsdu Elek prózaíró Weisz Annához írt leveleinek gyűjteményét (Anna-levelek. 1969), előszót és jegyzeteket írt Mikszáth kisregényeinek Temesvárt kiadott válogatásához (1973), emlékkönyvet szerkesztett *Endre Károly 90. születésnapja tiszteletére (A Parnasszus ölében. Tv. 1983) s kötetbe foglalva utószóval látta el *Hans Mokka karcolatait, anekdotáit Temesvári kadenciák (Tv. 1995) címmel. Magyarra fordította Mihai Avramescu és Anghel Dumbrăveanu regényeit, Iosif Naghiu és Iosif *Schwartz egy-egy színdarabját s Achimescu Ildikóval együtt magyarból románra ültette át Majtényi Mihály jugoszláviai magyar író A garabonciás c. regényét (Pancsova 1986) és *Hans Mokka kötetét (Promenada amintirilor).
Regényei, novellái, amelyekben lírai betétek, burleszk és fantasztikus elemek szövik át, oldják és színezik a tömény epikát, a modern realizmus jegyében fogantak. A párhuzamos cselekményszövés, a többsíkú szerkesztés lehetőségeit messzemenően kihasználva és érvényesítve a szerző összetett embertípusokat, bonyolult gyakorta végletes helyzeteket teremt. A közvetlen előadás, az egyszerű, sallagtalan stílus elkötelezettje.
Szépirodalmi munkái: Búcsú a szigetektől (kisregény, Tv. 1976); Havak küszöbén (regény, Tv. 1981); Az elfűrészelt árnyék (novellák, karcolatok, 1987); A kőfaragó patak (ifjúsági regény, 1990). Egy kötetnyi novellája Amiaza cu flori címmel Ildico Achimescu fordításában jelent meg románul (Tv. 1985).
Bura László: Végig kell olvasni. *Szatmári Hírlap 1981. júl. 17. Márki Zoltán: Egy tévedés története. *Előre 1981. szept. 18. *Hans Mokka: Schneeschwelle. Neue Banater Zeitung 1981. nov. 1. Kubán Endre: Az őszinteség regénye. *Dolgozó Nő 1981/12. Fodor Sándor: Havak küszöbén. *Utunk 1982/4. Graur János: Láttam egy kort, amelyben nem éltem. *Szabad Szó (Tv.) 1982. jan. 15. Ujj János: "…tartósan megbolygatják lelkünk mélyvizeit". Hozzászólás A Parnasszus ölében *Endre Károly avagy egy életmű megközelítése c. monográfiához. Vörös Lobogó (Arad) 1983. szept. 18. Borbély István: Magány kettesben. *Igaz Szó 1988/7. Egyed Péter: Cáfolatok lila fényben. *Utunk 1988/3. Szőcs István: Győzni is tanítson. *A Hét 1988/10.
(Sz. J.)