Romániai Magyar Szó 1. Politikai napilap, 1947. szeptember 1-ji dátummal indult Bukarestben mint "országos demokratikus napilap", majd 1951. febr. 19-től a Magyar Népi Szövetség Központi Bizottságának napilapja 1953. márc. 31-ig, amikor felvette az *Előre nevet, és folytatólagos évfolyamjelzéssel mint a Román Népköztársaság néptanácsainak lapja *jelent meg.
Tulajdonképpen a Román Kommunista Párt központi propagandaszerve volt mindig, hatalmas szerkesztői gárdával, amelynek fenntartását a pártközpont fedezte. *Robotos Imre szóbeli közlése szerint, a lap kiadási költségeire az első időkben a pénzt, számlálatlanul, maga Ana Pauker, a pártvezetés második embere utalta ki. Szerkesztői törzsgárdáját a párttal kapcsolatban állott újságírókból verbuválta, majd a fiatal munkatársak serege előtt nyitotta meg a kapukat. Volt olyan időszak, hogy egyszerre 200-250 belső munkatársa volt; ezek nagy része később fokozatosan kiszorult a szerkesztőségből, de az első hullámmal érkezettek közül néhányan (pl. Csíky Gábor, Mag Péter) a vezető újságírók közé küzdötték fel magukat.
Főszerkesztőként az indulástól a *Kacsó Sándor neve szerepelt a fejlécen, de neki a szerkesztésbe semmi beleszólása nem volt, nem is járt be a szerkesztőségbe. Szükség volt viszont a nevére, mivel az 1940-ig megjelenő Brassói Lapok főszerkesztőjeként ismert volt az egész országban. A tényleges és Kacsónak a Magyar Népi Szövetség országos elnöki tisztéből való eltávolítása után névleges főszerkesztője is (1951. júl. 11.-től) a *Nagyváradról Bukarestbe helyezett *Robotos Imre volt felelős szerkesztői minőségben. Helyettes főszerkesztők, időrendben: Kőműves Géza, Jakab Antal, Kenyeres Pál. Állandó tudósítói voltak minden erdélyi megyében.
A ~ munkatársai közé tartozott majdnem mindenik romániai magyar író. Szerkesztőségi alkalmazott volt, hosszabb-rövidebb ideig, Bárdos László, Beke György, Bodor Pál, Deák Tamás, Dimény István, Domokos Géza, Horváth Imre, Korda István, Kovács György, Lőrinczi László, Majtényi Erik, Páll Árpád, Szász János, Szilágyi András, Tamás Gáspár, Tomcsa Sándor. Ez a névsor, idősebbeké és fiatalabbaké, különböző stíluseszmények híveié, eleve mutatja, hogy a lap nem érvényesített kötelező előírásokat az írások megformálásában, de tartalmi kérdésekben, szemléletben a korszak szellemét, a párt politikájának figyelembe vételét vagy éppen érvényesítését követelte meg.
A kor jellemző jegyeként a ~ írásainak, tudósításainak zöme gazdasági, ipari, földművelési kérdéseket ölelt fel. Lelkes hangon népszerűsítették a munkaversenyeket, felső fokon szóltak a sztahanovista mozgalomról, egyáltalán a mintaként ábrázolt és ajánlott szovjet valóságról. Ezenközben alig tárgyalták a cikkek a tényleges közgazdasági kérdéseket. Falusi riportokban, tudósításokban a fő hangsúly a kulákok elleni harcra esett, ezek leleplezése állandó téma volt a lapban, majd 1949-től a közös gazdaságok szervezése került előtérbe.
*Robotos Imre későbbi visszaemlékezésében, 1982-ben elmondta azt is, hogy az olvasók köréből óvások és cáfolatok érkeztek, amelyek kifogásolták az újság "napfényben fürdő szemléletvilágát", de a szerkesztőség a korszak jellegének megfelelően nem tágíthatott "az úgynevezett kampányoktól, amelyeknek alapvonása az öntömjénező külszín megteremtése volt, persze hatástalanul".
Figyelemre méltóbbak a lap művelődési és irodalmi közlései. Minden számban kulturális rovat volt, hétvégeken pedig művelődési-irodalmi melléklet, külön rovatcím nélkül. Az itt megjelenő írások a fő irányvonalat érvényesítették, vagyis a társadalmi értékrend átállítását a pártos tanítás, az osztályharc, a termelésnek alárendelt kultúra vágányára. Jól jellemzik ezt *Sőni Pál kulturális rovatvezető, későbbi kolozsvári egyetemi tanár cikkei, kritikái: Az osztályharcos irodalom témái (1948. aug. 13.), Elvszerű, pártszellemű irodalmi bírálatot (1949. aug. 14.), A *szocialista realizmus költészete felé (1948. nov. 21.); Kovács Jánostól Az író és a valóság (1949. okt. 9.); Hajdu Győzőtől Irodalmi bírálatunk elvszerű kritikájának kiszélesítéséért (1950. márc. 6.); Csehi Gyulától Irodalmi kritikánk némely eredményei és gyermekbetegségei (1950. febr. 19.); Szemlér Ferenctől Az igazi költő feladata (1949. ápr. 10.).
Néha a felülről igényelt téma, hang és a magyarság érdekei találkoztak, ilyenkor a lap hasznos munkát végezhetett az egyébként háttérbe szorított, szinte már tiltott nemzeti önismeret ápolásában. Példa erre a sajtó nyelvezetéről lefolyt vita 1948-ban. A teljes kommunista hatalomátvétel után ugyanis a párt egyik legfőbb propagandafőnöke, Leonte Răutu harcot hirdetett a sajtó nyelvezetének megújításáért, a közérthetőség szellemében. A román polgári újságírás meglehetősen elvont, neologizmusokkal túlterhelt, a falusi olvasók és a munkások számára nehezen érthető nyelve miatt ugyanis a párt propagandája nem hatolhatott be eléggé az olvasói tömegek tudatába. A magyar sajtóban ez sokkal kevésbé volt érzékelhető. De az elrendelt "nyelvi tisztázásokból" a magyar lap sem vonhatta ki magát, sőt Vigh Károly személyében nyelvi lektort alkalmazott, s alkalmat teremtett arra, hogy hasábjain szakemberek, tanárok, írók a magyar *nyelvművelés tennivalóit, a magyar nyelvhelyesség ügyét tűzzék tollukra és tárgyalják meg, hangsúlyozva, hogy a nemzetiségi jogok kiharcolásának, érvényesítésének egyik feltétele anyanyelvünk alapos ismerete, művelése, szeretete. Leonte Răutu aligha ezekre gondolt, mikor a vitát elindította.
Más alkalommal a lap éppen a magyar történelmi tudatot rombolta. *Makkai László történelemtudós 1947- ben könyvet írt Magyar-román közös múlt címmel (újrakiadása, változatlan szöveggel, 1989-ben a Héttorony Könyvkiadónál). Az ismert szerző, a magyar-román kapcsolatok egyik legjobb ismerője az egységes nemzetek felfogását vallotta akárcsak Bibó István 1946-os tanulmányában (A kelet-európai kisállamok nyomorúsága) , olyan egységes magyar nemzetről beszélt, amelyet nem az országok politikai határai, hanem a nyelv határai vesznek körül. Emellett reményét fejezte ki, hogy a román "imperialista nacionalizmus" feladása igazi fordulatot hozhat a két nemzet viszonyában. *Robotos Imre főszerkesztő maga utasította el *Makkai László tudományos érveit Az igazi román-magyar közös múlt címmel a lapban folytatásokban közölt fulmináns pamfletben. Mindent elmond a cikksorozat mottója: "Miért áll *Makkai László »történelemírása« az imperialista békebontás szolgálatában?" Robotos szigorú végítélete pedig: "A közös békéért folytatott harc mai elhatározó *jelentőségű időszakában az ilyen művekkel úgy kell bánni, mint harc idején az ellenséggel bánni szokás."
Robotos cikksorozata hamarosan könyv alakban is megjelent, 1948- ban ez volt a ~ egyetlen kiadványa (kivéve 1948-1950 közt az évi könyvnaptárt). Vajon miért volt szükség ilyen össztűzre, mikor az erdélyi magyarság Makkai könyvét egyáltalán nem ismerhette? Kísértetiesen ismétlődik ez majd a nyolcvanas évek második felében, mikor a háromkötetes Erdély történetét ítélteti el kórusban a bukaresti pártközpont olyan román és magyar szerzőkkel, akik a mű egyetlen sorát sem olvashatták. *Robotos Imre állítása szerint Vincze János másként, többször, Ion Vinţe, Románia budapesti nagykövete erőszakolta ki a választ Makkai könyvére.
Később, már az Előre korszakában az ilyen hangvételű cikkekért szakított végképp Szabédi László a központi magyar nyelvű sajtóorgánummal.
Induláskor a lapból 25 ezer példányt nyomtattak, ez később 100 ezerre emelkedett. Magyar napilap Romániában ilyen nagy példányszámban soha addig nem *jelent meg.
Beke György: Lapalapítás 1947-ben Bukarestben. Beszélgetés *Robotos Imrével. *Korunk 1982/10. *Robotos Imre: A csapdákat *nem lehet elkerülni (önéletrajzi visszaemlékezések). *Nagyvárad 1997.
(B. GY.)
2. A romániai kommunista diktatúra bukása után, 1989. dec. 23-án belső fordulat ment végbe az Előre bukaresti magyar napilap szerkesztőségében. *Szilágyi Dezső főszerkesztő távozott a lap éléről, s a vezetést egy öttagú ügyvezető bizottság vette át: *Cseke Gábor, Gyarmath János, Kiss Zsuzsa, *Nits Árpád és Székely László. Az 1990. márc. 20.-i lapszámon *jelenik meg főszerkesztőként Gyarmath János, főszerkesztőhelyettesként Székely László neve, akit 1994 novemberétől Ferencz Imre vált fel. Ugyancsak 1990. márc. 20.-tól Kiss Zsuzsa szerkesztőségi főtitkár, haláláig (1993. ápr. 26.). A változástól újra ~ címmel megjelenő lap szerkesztőinek névsorában Bodó Barna, *Cseke Gábor, Deák Levente, *Marosi Barna, Román Győző, *Sike Lajos neve szerepel. A ~ a korábbi vidéki munkatársi hálózatából igyekezett minél többet megőrizni, bár a megyei lapok megerősödésével és seregnyi helyi lap megindulásával olvasótábora és ezzel példányszáma *jelentősen megfogyatkozott. A vidéki munkatársak: Aradon Juhász Zoltán, Péterszabó Ilona, Besztercén Guther M. Ilona, Brassóban Demeter J. Ildikó, Tóásó Áron Zoltán, Csíkszeredában Birtók József, Daczó Dénes, Déván Deák Levente, Kolozsváron Csomafáy Ferenc, Kisgyörgy Réka, Miklós László, Román János, Marosvásárhelyen Bögözi Attila, Nagybányán Farkas E. Zoltán, Nagyenyeden Györfi Dénes, *Nagyváradon Józsa Tímea, Barabás Zoltán, Resicabányán Makay Botond, Sepsiszentgyörgyön Éltes Enikő, Flóra Gábor, Imreh S. István, B. Kovács András, Szatmárnémetiben (majd Gyergyószentmiklóson) Gál Éva Emese, utóbb *Sike Lajos, Székelyudvarhelyen Oláh István, Temesváron Ferencz Károly, Gazda Árpád, Pataki Zoltán, Zilahon Fejér László. Főmunkatárs Zsehránszky István. Publicisztikával rendszeresen *jelen van a lapban *Halász Anna és Szász János; szombati számának laptestében 1990 októberétől Szabad Szombat címmel önálló irodalmi-művelődési mellékletet *jelentet meg.
1990-1992 között a kiadásában *jelent meg a RMSZ-zsebkönyvek hét kötete: 1990-ben Élő lánc címmel válogatás az 1989. decemberi forradalomról szóló írásokból, a Karácsonyi Magyar Szó című antológia, Miskolczy Miklós Színlelni boldog szeretőt című regénye és *Sütő András Naplójegyzetei az 1989. ápr. 30.-dec. 22. közötti időből; 1991-ben Zilahy Lajos regénye, a Halálos tavasz, 1992-ben Erdélyi egyházaink századai címmel a hazai magyar történelmi egyházak múltját áttekintő tanulmányok és *Benedek Elek Magyarok története c. műve. A sorozatot *Marosi Barna és *Cseke Gábor szerkesztette; sorozattervező grafikusa Keller Emese.
Politikai irányvonalát tekintve a ~, bár függetlenségét mindig megtartotta, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Domokos Géza, később *Markó Béla vezette magyar nemzetiségi programját tette magáévá, s mind publicisztikájával, mind tudósításaival az ország magyar lakosságának az ország mindennapi életében való *jelenlétét, a jogállammá válás nehéz folyamatában *jelentkező gondjait-problémáit szólaltatja meg. Tárgyilagos támogatóra talál benne a *romániai magyarság minden csoportosulása, ideológiai tömörülése, törekedve arra, hogy hasábjain a belső viták a kiegyenlítődés szellemében kapjanak szót. Ezt fejezi ki mindennapi sorozata, a Nem hagyhatjuk szó nélkül is.
(B. E.)