Szilágyi Júlia (Kv., 1936. aug. 1.) – irodalomkritikus, esszéíró. Szülővárosában magánúton érettségizett (1955), majd a Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar szakos tanári diplomát (1959). 1963–67 között a *Dolgozó Nő művelődési rovatát vezeti, majd kétévi megszakítás után 1969-től nyugdíjazásáig (1991) a *Korunk szerkesztőségének belső munkatársa. 1992-től a BBTE-n, a magyar irodalomtörténeti tanszék keretében mb. előadótanár. Egyetemi előadásaiban teljesedett ki több évtizedes kritikusi, tanulmány- és esszéírói tapasztalata. „…bízik az emberek nyíltagyúságában – írja róla egyik tanítványa – és meg szeretné tanítani őket valamire,… a testéből sugárzik a jó értelemben vett tanítani vágyás… Elsősorban elemez. Nyugodtan, csöndesen, a maga sok éven át cigarettával pácolt hangjával” (Demény Péter, Helikon 1996/13).
Széles körű tárgyismeretről, finom elemzőkészségről tanúskodó világirodalmi esszéinek egy része a Kriterion Könyvkiadó *Horizont sorozatának köteteihez (René Fallet, Déry Tibor, Denis Diderot, Ábe Kobo, Virginia Woolf, George Sand, Thornton Wilder) készült elő-, ill. utószók, és csak később rendeződtek tanulmánykötetekké. Esszéi, kritikái megjelentek továbbá az *Utunk, *Igaz Szó, Valóság, *Korunk, *Látó, Helikon, Élet és Irodalom, Holmi, Lettre Internationale, Diagonale Est-Vest c. folyóiratokban, lapokban. E sokfelé tekintés ellenére is egységes *látásmód jellemzi írásait: „Valaki, aki még a határidők poklában sem lépett ki önnön alkatából – állapítja meg róla ugyancsak Demény Péter –, nos, egy ilyen ember már pusztán emiatt is tiszteletet érdemel. De nem csupán erről van szó. Hanem arról is, hogy a különböző folyóiratok felkérésére írott elemzések ugyanolyan mélyek és alaposak, mint azok, amelyekre a szerző sejthetően több időt szánhatott. Valaki, akinek mindig van ideje – azt hiszem, ez az esszéíró egyik legjobb meghatározása; s ezt a meghatározást mintha csak rászabták volna” (*Erdélyi *Riport 2002/4).
A könyvesboltok polcaira csak ritkán és nagy kihagyásokkal kerültek saját kötetei. „Évtizedenként egy kötet – az adat itt a türelem, az igényesség jeleként funkcionál” – írja egy másik tanítványa, Balázs Imre József (Holmi 2002/2). Pedig ezekben rajzolódik ki az ő sajátos kritikusi arcéle. „…inkább szeret olvasni, mint írni – írja 2002-ben megjelent kötetének kapcsán *Osváth Annamária –, s szívesebben tanul, mint tanít” – idézi a kötetből kritikusi hitvallásnak tekintett sorait: „…a kritikusnak kutatása tárgyát… nem áttekintenie kell, hanem szakadatlanul körüljárnia. Ezért nem tévesztheti össze rálátással azt a szöget, amelyből éppen nézheti. Magának az ítéletnek nem, csupán a műítész magatartásának lehetnek feladhatatlan konstans szabályai.” És szintén idézi, mert rá jellemzőnek érzi Marcus Aureliusszal az olvasóknak adott tanácsát: „Mindenekelőtt ne kapkodj ide-oda, ne erőlködj, hanem szabad lélekkel… tekintsd a világ dolgait… Ne várj tőlem intelmeket, sőt óvakodj mindazoktól, akik azt hiszik, intelmeik túlélik tapasztalataik konkrétumát. Úgy keresd az igazságot, hogy valahányszor rábukkansz – mert ettől olyan nemes kaland a keresés –, bizonyítsd érvényességét azzal, hogy tiszteled a másik, a mások igazságát, jogát arra, hogy a maguk módján keressék azt” (*A Hét 2002/48).
Gyűjteményes kötetekben megjelent fontosabb írásai: Különbség (in: A költő életei. *Szilágyi Domokos. 1938–1976. Buk. 1986; újraközölve: A költő (régi és új) életei. Kv. 2008. 97–101); The second and the third Generation Holocaust survivors and their descendents (in: Studies on the Holocaust in Hungary. Ed. R. L. Braham, New York é. n.); Játszhatnám (in: Játszhatnám. *Szilágyi Domokos halálba menetelének 20. évfordulójára. Kv. 1996); Magyarul zsidóként Romániában (in: Egy kisebbség kisebbségei. Stockholm–Bp. 1997); Várakozás-olvasatok: Babits Mihály: Jónás könyve (in: Penna historae. Mv. 2000); A mindenség felezőideje (in: Az emberfejű madár. Kv. 2007); Kovács Ildikó világa (in: Kovács Ildikó bábrendező. Kv. 2008); Mit tudok Dávid Gyuláról? (in: Az önzetlen pulpitus. Kv.–Mv. 2008); Tamás Gáspár Miklósról (in: A másként gondolkodó. Bp. 2008).
Válogatta és bevezette Bálint György publicisztikai írásainak kötetét (A tintahal. Buk. 1964), Székely János legszebb verseit (uo. 1966), Maria Banuş legszebb verseit (uo. 1966), Ady Endre verseinek Mag hó alatt c. válogatását (Kv. 1972 = Tanulók Könyvtára), Déry Tibor A portugál királylány c. novelláskötetét (uo. 1974 = Tanulók Könyvtára), *Szilágyi Domokos verseinek Magyarok c. alatt Siklódy Ferenc grafikáival megjelent kötetét (Kv. 1996). Szerkesztette a *Korunk 1986–87-es évkönyvét (Földfogyatkozás, uo. 1986).
1990-ben (Marius Tabacuval megosztva) a Bethlen Gábor Alapítvány díjával, 1996-ban a *Látó nívódíjával ismerték el munkásságát, 1997-ben a Magyar Köztársaság Arany érdemkeresztjével, 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki, megkapta a Kolozsvári Írók Társasága esszé-díját (2002), az *Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány díját (2007) és Az Év Könyve díjat (2008).
Kötetei: Jonathan Swift és a XX. század (kismonográfia, Buk. 1968); A helyszín hatalma (esszék, uo. 1979); Mit olvas Hamlet herceg? (esszék, tanulmányok, uo. 1993); Versenymű égő zongorára (esszék, tanulmányok, Mv. 2002); Lehet-e esszét tanítani? (Kv. 2007).
Fordításában jelent meg René Fallet Egy félnótás Párizsban c. regénye (Buk. 1969 = *Horizont).
Bevezetésével megjelent kötetek: Gondolatok a szerelemről (szerk. Dévald László. Buk. 1971 = Téka; 1991-től Bp.-en számos kiadásban); L. N. Tolsztoj: Gyónás. *Napló – levelek (Buk. 1978 = Téka); James Boswell: Doktor Johnson élete (uo. 1984 = Téka); Székely János: Semmi – soha (Buk. 1994; 2. kiad. uo. 1999 = Romániai Magyar Írók); Kós Károly: A Gálok – Varju-nemzetség – Budai Nagy Antal históriája (Kv. 1998 = Romániai Magyar Írók).
Románul: Europa mea (in: Cumpăna. Antologia revistei de cultură *Korunk. Kv. 1990–95).
Láng Gusztáv: Kísérletek és eredmények. *Utunk 1968/51. – Bálint Tibor: Mi újság a törpék országában? *Korunk 1969/4. – Lászlóffy Aladár: Az értelem színhelyén. *Korunk 1979/11. – Cs. Gyímesi Éva: A pontos látlelet művészete. *Utunk 1979/37. – Szász János: A rejtekező esszé. *Igaz Szó 1980/ 8. – Szőcs István: A helyszín hatalma. *Előre 1980. jan. 16. – Kántor Lajos: Választott sors. *Utunk 1986/32. – Cseke Péter: Az egyetemességgel mért eredetiség ösztönzése. *Korunk 1993/1. – Sz. J.: Évek, csalódások, totemállatok (Visszaemlékezés). *Látó 1993/8. – Esterházy Péter: Szükség. Élet és Irodalom 1995/11. – Demény Péter: Külön fejezet (Sz. J. születésnapjára). Helikon 1996/13; uő: A türelem kastélya. *Erdélyi *Riport 2002/4. – *Selyem Zsuzsa – Sz. J.: Levélváltás. *Látó 1998/8–9. – Balázs Imre József: Az intenzitás visszahódítása. Holmi 2002/2. – *Osváth Annamária: Az olvasólámpa fénykörében. *A Hét 2002/48. – Vallasek Júlia: Az olvasó önéletrajza. Élet és Irodalom 2002. júl. 12. – Boka László: Kritikusi dilemma, olvasói bizonyosság. Székelyföld 2005/7. – Tamás Gáspár Miklós: Sz. J. születésnapjára. Élet és Irodalom 2006. aug. 11. – Ketten egy könyvről: Radnóti Sándor: Az értekező líra. – Ágoston Vilmos: A Szilágyi-szalon rejtelmei. Élet és Irodalom 2008. márc. 7. – Tompa Andrea: A másik szabadság. Holmi 2008/6. – Gál Andrea: Az esszé dicsérete. Krónika 2008. júl. 25–27. – Mike Ágnes: Esszé az esszéről. Helikon 2008/18.
(Fi. L.)