Varró Dezső (Kv., 1907. jún. 29. – 1982. ápr. 11. Dés) – költő. Középiskoláit a kolozsvári Református Kollégiumban kezdte, a dési gimnáziumban és a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban folytatta és a budapesti Berzsenyi Dániel reálgimnáziumban végezte (1927). Lelkészi képesítését a kolozsvári Református Teológián szerezte (1932), utána a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészetet hallgatott (1934–37). Először segédlelkész volt *Szamosújváron (1938–41), majd Désen (1941–47), rendes lelkész Radákszinyén (1947–50), majd Kozárváron, nyugdíjazásáig (1970).
Első verseit *Áprily Lajos bátorítására az Enyedi Újságban közölte 1925-ben. Az *Ifjú Erdély szerkesztőbizottságának tagja (1928–32), az *Erdélyi Fiatalok főmunkatársa. Versei, könyvkritikái ezenkívül a Brassói Lapok, Ellenzék, *Erdélyi Helikon, Erdélyi Szemle, Hírnök, Keleti Újság, Egyházi Közélet, *Szamosmente, *Szamosvölgyi Napló, illetve a Nyugat, Pesti Napló, Pesti Hírlap hasábjain; a II. világháború után három verse s halála után egy versösszeállítása *Lászlóffy Aladár bevezetőjével az *Utunkban (1982/17), majd a Helikonban (1990/39) jelent meg. *Huber András a *Szamos menti irodalmi értékeket számba vevő könyvében rövid portré kíséretében hét versét közölte újra. Elment c. versét a költő Móricz Zsigmond fogadott leányának, Erzsikének ajánlotta, aki egy ideig menyasszonya volt.
Azok közé a költők közé tartozott, akik az erdélyi irodalom új nemzedékének igéivel csoportosan az Új arcvonal (Kv. 1931), majd az Új erdélyi antológia (Kv. 1937) c. kötetekben keresték a maguk helyét. Az előbbi kötetről írva *Reményik Sándor azok között emeli ki nevét, aki „valóban »utánpótlás« és nekünk beteljesedő drága reménységünk”. A harmincas évek végén, a *Szamosmente c. lap által szervezett irodalmi esteken Désen többször is fellépett Bartalis János, *Ligeti Ernő és *Walter Gyula társaságában. De ott találjuk a *Termés tömörülésében is a negyvenes évek első felében. Visszahúzódó *természete miatt azonban költői beérése későn következett be, akkor, amikor a politikai viszonyok miatt az ő költészetére már „nem volt igény”, s így első és egyetlen önálló kötete is csak idős korában, mintegy jóvátétel gyanánt látott napvilágot.
Verskötete: Gyilkos tavasz (Abafáy Gusztáv bevezetőjével, Kv. 1970).
Reményik Sándor: Új arcvonal. *Erdélyi Helikon 1932/1. Újraközölve: R. S.: Kézszorítás. Kv.–Bp. 2007. 485. – Szemlér Ferenc: Az erdélyi irodalom jövője. Válasz Schöpflin Aladárnak. Nyugat 1934. júl. 16. – Dsida Jenő: Új arcvonal. *Erdélyi Fiatalok 1932/5; uő: Lesz-e irodalmi utánpótlás Erdélyben? *Pásztortűz 1934/16. 322. – Szentimrei Jenő: Fiatalok antológiája. *Korunk 1938. 370. – *Lászlóffy Aladár: V. D. is elment. *Utunk 1982/17; uő: Késői jubileum. Irodalomtörténetünk raktárpolcai. Helikon 1990/39. – *Huber András: V. D. In: Akikhez a múzsák bekopogtak. *Szamosvölgyi írástudók. Kv. 2004. 156–163.
(H. A.)