Vásárhelyi Találkozó – Az erdélyi magyar *ifjúság 1937. okt. 2–4-e között Marosvásárhelyen tartott találkozója, amelynek során, a romániai jobboldal szembetűnő előretörésének közepette, kísérlet történt az *ifjúság különböző világnézetet valló csoportjai közötti szemléletbeli eltérések feloldására, valamiféle cselekvési *egység megteremtésére a nemzeti erők összefogása érdekében.
A ~t megelőző eszmecsere elindítója s a későbbi találkozó főszereplője *Tamási Áron volt, aki Cselekvő erdélyi *ifjúság című cikksorozatában (*Brassói Lapok 1936. ápr. 5. – ápr. 12.) – egy *Balogh Edgár által még 1935 őszén az *Ady Endre Társaság nevében nyilvánosságra hozott körlevelére is reagálva – számba vette az erdélyi magyar *ifjúság különböző akkori táborait: az *Erdélyi Fiatalokat, a „népvalóság” hirdetőit, a „Hitel új magyarjait”. Cikksorozatát előzményként a *Tizenegyektől indítva, zárócikkének ezt a címet adta: „Közös a munka és a cél”, majd kimondta: „Végső következtetés gyanánt tehát nem tudok más utat ajánlani az épülő jövő felé, mint az *Erdélyi Fiatalok népi humanizmusának, a *Hitelben hirdetett újraértékelésnek és a baloldal szocializmusának összefogását. Kiderül, hogy a népmentő cél valamennyiöknél közös, és abban is megegyeznek, hogy Erdélyben a magyar műveltségváltásnak meg kell történnie. Közös a harc is az öröklött és a ma is működő szellem ellen, amelyet immár nyíltan is meg kell vívni, betűk és cselekedetek útján. Közös a törhetetlen és céltudatos törekvés is, hogy az erdélyi *magyar nép megmentésére kell sietni, és ezt a tömeget minél előbb gazdasági és szellemi életünk tengelyévé kell tenni” (*Brassói Lapok 1936. ápr. 12.).
A cikksorozatra a baloldali tábor részéről *Balogh Edgár (Tévelygő fiatalok. Magyar Élet 1936. 73–95; uő: Tamási Áron és a cselekvő erdélyi *ifjúság. *Korunk 1936/5. 461–464), az *Erdélyi Fiatalok részéről *László Dezső (Cselekvő erdélyi *ifjúság. *Erdélyi Fiatalok 1936. tavaszi szám, 1–5.) és *Jancsó Béla (Levél *Tamási Áronhoz a cselekvő erdélyi magyar *ifjúságról. *Brassói Lapok 1936. máj. 17.) válaszolt, majd a *Független Újság kínált alkalmat Fiatal magyarok Tavaszi Találkozója elé címmel indított ankétja keretében, szélesebb körben a *Tamási Áron felvetette problémák körüli eszmecserére (1937. márc. 27. – máj. 23.). Ebben az ankétban többek között Venczel József, Nagy István, *Bányai László, *Jordáky Lajos, Dsida Jenő, *Balogh Edgár, Szabédi László, Kovács Katona Jenő, Vita Zsigmond, Kováts József, *Szemlér Ferenc és *Méliusz József szólalt meg, a végén pedig *Tamási Áron foglalta össze a vita addigi eredményeit (Mind magyarok vagyunk. *Független Újság 1937. máj. 29.) és fogalmazta újra azokat az alapelveket, amelyek már korábbi cikksorozatából is kirajzolódtak, sarkítva egyben a fiatal nemzedékre váró felelősséget is: „Nemzedék és nemzedék között – írta – nincs véleménykülönbség abban, hogy amiért a legtöbbet kell szenvednünk és tűrnünk, abban van egyetlen megtartó erőnk is: magyar mivoltunkban.” Majd alább: „Nehéz idők járnak ránk, de ha a test nyugalmasabban és békésebben is élhetne máshol, a szív és a lélek csak itt élhet úgy, hogy halálos bűnbánat ne legyen belőle. Nem csak itt kell maradni, hanem az uralkodó nemzettől átvenni a hősi emberi harcot, amelyet neki a művelődésteremtő anyanyelv jogáért és bárkinek emberi jogaiért folytatnia kéne.”
A „tavaszi találkozó” előkészületei 1937 nyarán is folytatódtak: megválasztották az *ifjúsági parlament előkészítő bizottságát (tagjai: *Tamási Áron, Nagy István, Asztalos Sándor, Petrovay Tibor, Vita Sándor, valamint a ~ról végül is távol maradt *Jordáky Lajos), amely a *Hitel akkori szerkesztőségében: *Szász István agrármérnöknek, az *EMGE későbbi alelnökének kolozsvári házában folytatta megbeszéléseit. A kiegyenlítődés helyett azonban egyelőre inkább az ellentétek sarkítódtak. Augusztus végén jelent meg, ismét *Tamási Áron tollából „az előkészítő bizottság jelentése az eddig végzett munkáról” (Másfél évi munka után… *Brassói Lapok 1937. aug. 23.), s erre válaszul az *Erdélyi Fiataloknak az a nyilatkozata (*Erdélyi Fiatalok 1937/3. 15–18), amelyben elhatárolták magukat „a közeli világmegváltást hirdető fiatal marxistáktól”, akik „az *ifjúsági életben diktatúrára törekednek”, másfelől a *Hiteltől, amelynek tagjai „tudományos, nemzetpolitikai, irodalmi és *ifjúsági síkon mind olyan munkát kezdtek, amelyet e területen mások már régóta végeztek”, s kifogásolták azt is, hogy a készülő találkozóra a különböző csoportokat egyéni részvétel alapján, nem pedig csoportos képviseleti alapon készültek meghívni. Végül az *Erdélyi Fiatalok testületileg távol maradt az okt. 2-án megkezdődött találkozótól.
A Marosvásárhelyen sorra került találkozón *Tamási Áron elnökölt, ő tartotta a 187 résztvevő előtt a megnyitóbeszédet is (*Brassói Lapok 1937. okt. 4. Újraközölve Hősökhöz nehéz időben címmel először a *Hitel 1937/3. számában), majd következtek az előadások, amelyeknek egy részét a sajtó rövid időn belül közölte, mások azonban évtizedekig lappangtak vagy soha nem jelentek meg. Albrecht Dezső: Az erdélyi magyarság társadalmi alkata, erkölcstana, társadalmunk átalakulásának útjai és képe (*Hitel 1937/3); Asztalos Sándor: Az erdélyi magyar nemzetkisebbség közjogi és nemzetközi jogi helyzetéről; Gagyi László: Az erdélyi magyar napisajtó háború utáni működése, mostani állapota és jövőbeni szerepe; Kacsó Sándor: Az erdélyi magyarság és a román nép építő együttélésének feltételei és útjai (*Brassói Lapok 1937. okt. 8.); *Pálffy Antal: Iskolai nevelésünk, annak reformja és az iskolán kívüli népnevelés (*Látó 1998/7); Teleki Ádám: Mezőgazdasági politikánk. Előadást tartott meg közgazdasági problémákról Petrovay Tibor.
Az elhangzott előadások közül néhányat, egy névtelenül megjelent, tárgykörökre bontott irodalmi és kortörténeti beszámolóval együtt, a *Hitel közölt (1937/3. 230–257), a felszólalásokról *Jancsó Elemér készített gyorsírásos jegyzeteket, ezek azonban hagyatékában maradtak és ma is feldolgozatlanok (vö. *Molter Károly Levelezése. III. Kv.–Bp. 2006. 501).
A ~ végén megszületett a záróhatározat, a Vásárhelyi Hitvallás, amelyet egy kiküldött bizottság (tagjai Albrecht Dezső, Árvay Árpád, *Balogh Edgár, Becsky István, *Dániel Antal, Kacsó Sándor, Nagy István, Petrovay Tibor) javaslata alapján A Vásárhelyi Találkozó záróhatározata címmel terjesztettek elő és szavaztak meg. Ezt szintén a *Hitel közölte (1937/3).
A hitvallás elvi határozataiban kimondja:
„Az erdélyi magyar társadalomnak a kisebbségi sors követelményei szerint való átalakulását sorsdöntő jelentőségűnek ítéljük, és ezért történelmi felelősségünk tudatában az egy test, egy lélek akaratával valljuk, hogy:
az erdélyi *magyar népkisebbségi élet irányítása csakis a keresztény erkölcsi és demokratikus nemzeti követelmények szerint történhetik;
népkisebbségi életünket és annak minden intézményét a nemzeti *egység gondolata és célja hassa át, politikai, gazdasági, közművelődési és egyházi intézményei s azok vezetői között, amennyiben hiányzik, becsületes együttműködés jöjjön létre, az osztály-, felekezeti és nemzedéki ellentétek életünkből tűnjenek el, annál is inkább, mert minden felekezetű és származású magyar embert s így azokat a zsidó vallású magyarokat is, akik kisebbségi sorsunk minden következményét vállalják, a *magyar népkisebbség alkotó elemének tekintjük;
a Vásárhelyi Találkozón megjelent fiatal romániai magyar értelmiség a legteljesebb nemzeti, szociális és politikai *egység vágyától áthatva kimondja, hogy az erdélyi magyarság minden egyes tagjára sorskérdéseink és küzdelmeink iránti érdeklődés, tevőleges szolgálat és munka hárul;
a magyarság minden egyes tagjának teljesítenie kell mind anyagi, mind szellemi tehetségéhez mérten kötelességét magára hagyott nemzetünk iránt; kizárandó az, aki az erdélyi magyarság nemzeti érdekeivel összetűző tevékenységet fejt ki.”
A záróhatározattal egy időben a résztvevők megválasztották a ~ Állandó Bizottságát, amelynek tagjai lettek: Albrecht Dezső, Asztalos Sándor, *Jancsó Elemér, *Jordáky Lajos, Nagy István, Szűcs Elemér, *Tamási Áron, Teleki Ádám és Venczel József.
Már a ~n heves vita robbant ki Kacsó Sándornak a román–magyar együttélés problémáiról tartott előadása kapcsán, amelynek hatására az előadó vissza is vonta a maga határozati javaslatát. A ~ lezárultával aztán a támadások kívülről is megindultak: a *Magyar Párt lapja, a *Keleti Újság már a Kacsó-előadás fogadtatását sietett kommentálni (Megbélyegezték Kacsó Sándort a Vásárhelyi Találkozón. 1937. okt. 4.), majd megismételte támadását Tanulságok című vezércikkében (1937. okt. 6.), az Előrében viszont *Hoffer Géza vádolta meg a ~ szociáldemokrata beállítású résztvevőit „az osztályharc feladásával és a szocializmus eszméinek elárulásával”. Kacsót *Tamási Áron védte meg (Eszméink és bajtársaink védelmében. *Ellenzék 1937. okt. 15.). Az *Erdélyi Fiatalok szerkesztőségi cikkben szögezte le lényegében változatlan álláspontját (Még egyszer a Tg. Muresi Találkozó. 1938/1. 24–25).
A világnézetek és osztályszempontok fölött létrejött *egységre néhány látványos közös fellépés utalt, mint amilyen a kolozsvári Vasas Otthonbeli, 1938. ápr. 4-i rendezvény volt, amelyen Tamási is előadást tartott (*Brassói Lapok 1938. ápr. 6.). Ennek ellenére nem tudott tartós lenni: a határozatokat mindegyik tábor (a „jobbra szakadtak” és a „balra szorultak”, ahogy *Balogh Edgár fogalmazott) más- és másképpen értelmezte. A ~val elindult mozgalom – ahogy *Dániel Antal a *Hitelben egy év múlva értékelte – „…megállott a feladatok megismerésénél, a teendők feltárásánál… A népi feladatok megoldásában mutatkozó gyakorlati tétovázást és tanácstalanságot nem küszöbölte ki közéletünkből, s bár mindenki vele takarózott, s cselekvését vele *hitelesítette, merevségétől nem tudott megszabadulni, s becsontosodott történelmi jelentőségének emlegetésébe” (Magatartás és Hitvallás. *Hitel 1938/3; uő: Egy évvel a Vásárhelyi Találkozó után. *Hitel 1938/3). Az évfordulóról a *Keleti Újság is megemlékezett (Évforduló. 1938. okt. 30.), s gúnyosan kommentálva állapította meg: „…ez a mostani »feloszlatási jegyzőkönyv« a második megfogható tény, ami az erdélyi *magyar kisebbség életének ebből a fejezetéből mint konkrétum leszűrhető”. (Vö. A Vásárhelyi Találkozó és a *Keleti Újság. *Hitel 1938/3. 250–253.)
Ezzel az elfogult értékeléssel szemben sokkal pozitívabb volt a ~ magyarországi és főképp csehszlovákiai visszhangja (vö. Varga–Patyi: i. m. 882–883), ami a népi írók, illetve az egykori sarlósok reagálásainak volt köszönhető.
A ~ eredménytelenségéhez a belső ellentétek mellett hozzájárult a romániai politikai helyzet fordulata: II. Károly király 1938-ban bevezette a királyi diktatúrát, s létrehozta a Nemzeti Újjászületés Frontját, amely az általa időközben felszámolt polgári parlamentarizmus helyett egy fasiszta típusú rendszer nyitányát jelentette. Ebben a rendszerben hozzák létre felülről a *Magyar Népközösséget, s annak mint egyetlen nemzetiségi tömegszervezetnek a keretébe kellett beilleszkednie minden magyar megnyilvánulásnak. Ebben a helyzetben a baloldal elszigetelődött, s a ~n elfogadott Hitvallás feladásával vádolta annak többi aláíróit (Nagy István: A *Vásárhelyi Hitvallás nevében. Kv. 1938).
A ~ összefoglaló értékelésére mindjárt a bécsi döntés után ketten is vállalkoztak: *Ligeti Ernő és Mikó Imre. Mikó az erdélyi magyarság politikai történetét áttekintő könyvében (Huszonkét év. Bp. 1941), az új nemzedék jelentkezésének formáit végigtekintve, csak röviden ír a ~ról, abban látva jelentőségét, hogy „…az új nemzedék itt lépett fel először mint önálló politikai tényező az erdélyi magyar közéletben” (i. m. 192). Széthullásának okát pedig – miután utalt a kívülről jött támadásokra – abban látta, hogy „a gyakorlati életben … nemsokára kiújultak az ellentétek jobb- és baloldal között s a találkozó munkaközössége alkotóelemeire hullott szét” (i. m. 193). Ligeti viszont, akinek a *Független Újságban szervezett ankét révén nem lebecsülendő szerepe volt abban, hogy a ~ megvalósult, Súly alatt a pálma című könyvében külön fejezetet szentelt a ~nak, amelyről egyrészt a kívülálló szemtanú lelkesedésével számolt be („Látványnak is gyönyörű volt. Mi, akik mint megfigyelők és barátok szemléltük a megmozdulást, úgy éreztük, hogy ha nem is lesz folytatása e kísérletnek, akkor is ritka élmény emlékét őrizzük meg lelkünkben. Láttuk az *ifjúságot, amint vallásos áhítattal tud hinni a maga sorsdöntő szerepének jogosultságában.” I. m. 203), másrészt megvonta a ~ mérlegét is („Ez az élményszerű megmozdulás… valami céltudatosat, folytonosságon épülőt akart a jövő számára is, csak azt nem tudta pontosan, hogy mit. Vagy ha *Tamási Áron és szűkebb vezérkarának képzeletében ki is alakult az együttműködésnek további formája, a körülmények még azt sem engedték meg, hogy ez a megnyilatkozás megismételhető legyen.” I. m. 203–204.)
Felidézték és értékelték a ~n történteket az egykori résztvevők közül *Balogh Edgár (Erdélyi tanulságok. *Kelet Népe 1941/2), a *Hitel írói (Hat éve. *Hitel 1943/1). S közben megjelent *Tamási Áron publicisztikájának gyűjteményes kötete (Virrasztás. Bp. 1942), benne a ~hoz kapcsolódó több fontos cikke. A kötethez kapcsolódva, főképp baloldalról, többen is felvetették felújítását: *Balogh Edgár (Tamási Áron Virrasztása és a Vásárhelyi találkozó. *Kis Újság 1943. máj. 30.), *Jordáky Lajos (Virrasztás. Üzenet *Tamási Áronnak. Népszava 1943. aug. 22.), Kovács György (Népmozgalmak ébredezése Erdélyben. *Szabad Szó 1943. aug. 29.), Nagy István (Mi is emlékezünk a „Hitvallás”-ra. Népszava 1943. okt. 17.; újraközölve A harc hevében. Mv. 1957. 61–64), a háborús körülmények között azonban erre nem kerülhetett sor.
A II. világháború után két évtizeden át hallgatás telepedett a ~ emlékére. *Balogh Edgár ugyan szintén kötetbe gyűjtötte a ~val kapcsolatosan korábban írott cikkeit (Hármas kis tükör. Bp. 1945), s kísérletet *tett a Bolyai Egyetemen arra is, hogy bedolgozza „a Vásárhelyi Találkozót hazai párttörténetünkbe”, de visszaemlékezése szerint (Szolgálatban. 44), „egyik befolyásos dogmatikusunk” azt „jelentéktelen epizód”-nak minősítette, s így nem került reá sor. Csak a ~ 30. évfordulóján Magyarországon, a romániai magyar baloldali mozgalmak kutatója, Csatári Dániel részéről történt valós kezdeményezés a ~ újraértékelése terén (A Vásárhelyi Találkozó. Bp. 1967), s néhány kortárs: *Balogh Edgár (Szükséges dialógus volt. *Korunk 1967/11. 1362–1363), *Bányai László (Emlékezetes értekezlet. *Korunk 1967/11. 1355–1359), *Jordáky Lajos (Munkásegység a Találkozón. *Korunk 1967/11. 1359–1361), *Szemlér Ferenc (Magányos résztvevő a Vásárhelyi Találkozón. *Igaz Szó 1967. II. 479–488) idézte fel a harminc éve történteket, immár teljesen „a kommunista párt vezette népfront” szellemében. Majd Kántor Lajos és *Láng Gusztáv szóltak róla irodalomtörténeti összefoglalójukban (Romániai magyar irodalom. 1945–1970. Buk. 1972), Varga Rózsa és Patyi Sándor pedig A népi írók bibliográfiája… 1920–1960 című munkájukban kínálták a ~ gazdag kortárs irodalmát. Ezt követték a résztvevők visszaemlékezéseinek kötetei: Nagy István: Szemben az árral. Buk. 1974; Demeter János: Századunk sodrában. Uo. 1975; Veress Pál: Holnap indulok hozzád. Uo. 1977; *Balogh Edgár: Szolgálatban. Uo. 1978; Kacsó Sándor: Nehéz szagú iszap felett. Bp. 1985), de ezekben, akárcsak Turzai Máriának a ~ 40. évfordulójára megjelent dokumentumkötetében („a történelem önmagát gondolta”. A Vásárhelyi Találkozó. Buk. 1977), több-kevesebb árnyaltsággal, a baloldal szemlélete érvényesült: a ~t mint a kommunisták kezdeményezte népfronti mozgalom egy korszakos megmozdulását értékelték. Elemző értékelést nyújtott viszont az eseményekről a kor *hiteles dokumentumaira építő Nagy György (Alkalmi asszociációk a közéleti szó *hiteléről. A Vásárhelyi Találkozó évfordulójára. *Korunk 1977/11), akinek tanulmánya mellett *Tamási Áronnak nem sokkal később megjelent cikkei (Tiszta beszéd. Utószóval és jegyzetekkel ellátta Dávid Gyula. Buk. 1981) s a „másik oldal”, az *Erdélyi Fiatalok álláspontját árnyaló, *Cseke Péter által sajtó alá rendezett forrásértékű dokumentumkötet (Az *Erdélyi Fiatalok. Dokumentumok, viták. Buk. 1986) gazdagította-hitelesítette a képet.
A ~ szervezésében és világnézeti beállítódásában fontos szerepet játszó *Hitel-csoport hozzájárulásának feltárására azonban már csak az 1989-es változás után került sor (Hitel. Kolozsvár, 1935–1944. I–II. Tanulmányok, repertórium. Sajtó alá rendezte és bevezette Záhony Éva. Bp. 1991; *Szász István Tas: Beszédes csend. Három *Hitel és ami utána következett. Kv. 2007). Ugyancsak a 90-es években kerülhetett sor egyfelől a korábban szemben állók álláspontjának nyílt tisztázására (László Ferenc: Mi is történt Vásárhelyen 1937-ben. *Korunk 1991/3; *Balogh Edgár: Vásárhelytől Vásárhelyig. Helikon 1991/29; uő: Perlekedés helyett tények. Helikon 1994/12; uő: Akár meg is egyezhetnénk. *A Hét 1994/39) és új dokumentumok feltárására (Kuszálik Péter: V. T. 37. *Látó 1996/7; Dávid Gyula: A Vásárhelyi Találkozó dokumentumaiból. *Látó 1998/7; *Jancsó Elemér: A Vásárhelyi Találkozó gyorsírásos jegyzőkönyve. Uo.; *Pálffy Antal előadása a ~n, uo.), másfelől, ezzel párhuzamosan, a ~nak az erdélyi magyarság eszmetörténeti fejlődésébe való beillesztésére is (Gáll Ernő: A Vásárhelyi Találkozótól a Szárszói Konferenciáig. *A Hét 1993/46).
(D. Gy.)