Weiss Sándor (Munkács, 1888 – 1944. Bergen-Belsen) – újságíró, szerkesztő. Jogot végzett a kolozsvári és a budapesti egyetemen (1913). A háború alatt mint tartalékos tiszt szolgált. Megalapításától, 1919-től a *Keleti Újság igazgatótanácsának tagja, majd elnöke 1924-ig, amikor a lapot megvásárolta, majd hivatalosává tette az *OMP. Az 1924-es választáskor, mint az *OMP képviselője, a román parlament tagja lett. 1934–1936 között a kolozsvári zsidó szabadkőműves páholy, a Salom elnöke. 1919-től rendszeresen írt az erdélyi lapokba (Keleti Újság, Napkelet, Független Újság), főképp a magyar–zsidó viszonyról, az antiszemitizmusról. Vallotta faji közössége határoktól függetlenül érvényes lelki összetartozását, Palesztinát az „összetartozás, a lét szimbólumának” érezte (Miért adakozom Palesztinára. *Új Kelet 1928. okt. 10.), ugyanakkor a cionisták „fanatikus tradícióimádata” helyett „az egyéni kultúrára való törekvést”, a „kritikus tradíciótiszteletet” vallotta járható útnak (Kétféle tradicionalizmus. B’nai B’rith *Szemle 1935. jan.–febr. 3–5). Krenner Miklóssal folytatott vitájában pedig megvallotta: azok közé tartozik, akik „lelkükben elevenen érzik kétlelkűségük fatális diszharmóniáját”, ám „magyarsága feladására nem képes” (Magyar-zsidók a vádlottak padján. *Új Kelet 1931. máj. 15.).
Amikor 1944-ben a magyarországi zsidókat deportálták, a kolozsvári gettóban működő Zsidó Tanács tagja volt. Őt is elhurcolták és Bergen-Belsenben ölték meg.
Hegedűs Nándor: Megjegyzések. Nv. 1926. nov. 11. – Krenner Miklós: Keserű fattyúhajtások. *Ellenzék 1931. máj. 13. – Úton. Erdélyi zsidó társadalomépítési kísérletek. 1918–1940. Szerk. és bevezette Gidó Attila. Csíkszereda 2008 = Források a *romániai magyarság történetéhez.
(D. Gy.)