Xántus János (Kv., 1917. febr. 20. – 1982. nov. 27. uo.) – természettudományi és földrajzi szakíró, szerkesztő, ~ János (1888) fia, ~ Gábor apja. Középiskoláit szülővárosában, a Piarista Gimnáziumban végezte (1936); egyetemi diplomát az I. Ferdinand Egyetem Természettudományi Karán szerzett (1939), ahol tanárai Emil Racoviţa, Alexandru Borza és Emmanuel de Martonne voltak. A Kolozsvárra visszatért *Ferenc József Tudományegyetemen doktorált Princz Gyula és *Tulogdy János irányítása mellett 1942-ben A Kis-Szamos vízvidékének tavai c. dolgozatával.
1939–40-ben Borza professzor mellett az Országos Természetvédelmi Bizottság tudományos titkára volt; 1940 után a *Ferenc József Tudományegyetemen Teleki Géza tanársegéde. Ezt az állását a Bolyai Tudományegyetemen is megőrizte egészen 1948-ig, amikor politikai vádak alapján eltávolították az egyetemről. Ezután nyugdíjazásáig (1977) több kolozsvári középiskolában tanított biológiát, állat- és növénytant, földrajzot, geológiát, csillagászattant. Tanárként lelkes természetjáró, kirándulásszervező volt, amivel diákjai között igen nagy népszerűségnek örvendett. Az 1956-os magyar forradalom leverését követő romániai megtorlások idején rövidebb időre többször volt letartóztatva, de elítélve nem.
Első cikkei a negyvenes évek elején az Erdélyben, az *EKE közlönyében jelentek meg; 1941–45 között a folyóirat szerkesztőségében is dolgozott. Később állandó munkatársa volt az 1956-ban indult kolozsvári *rádió magyar adásainak: több mint húsz éven át szerkesztette a Jöjjön velünk! és a Föld és ég c. műsorokat. Tizenkét *rádiós hangjátékát a kolozsvári és a marosvásárhelyi *rádió magyar adásai sugározták. Megindulásától külső munkatársa volt a román *televízió magyar adásainak is: több szövegkönyvet írt fia, *Xantus Gábor tudománynépszerűsítő és dokumentumfilmjeihez. Az 50-es évek elején ő írta az első színes nagydokumentumfilm, A Retyezát-hegység forgatókönyvét, amely 1953-ban elnyerte a római dokumentumfilm-fesztivál ezüst érmét. 1972-ben társszerzője volt egy román–magyar koprodukcióban készült, Herman Ottó életét és munkásságát bemutató dokumentumfilmnek.
Cikkeinek, publikált anyagainak száma meghaladja az ezret, ezek főképp az Igazság, *Előre c. napilapokban, A Hétben, a Jóbarátban, a Brassói Lapokban és a Cosmos c. német lapban jelentek meg. Pályája elején elsősorban geológiai és földrajzi témák foglalkoztatták, de rendszeresen végzett meteorológiai és asztronómiai megfigyeléseket, saját műszereivel regisztrálta a napfolttevékenységet és annak hatásait a földi környezetre.
Fordításában jelent meg *Bagaméri Béla – Coman Daniel – Tóth Kálmán A Szelek barlangja c. könyve (Buk. 1961).
Önálló kötetei: Kis képek a nagyvilágból (természettudományi apróságok, Kv. 1937); Vándorúton (uo. 1939. Klny. a Jóbarátból); Harc a tengerekért (uo. 1940); Erdély bányakincsei és energiaforrásai (id. Xántus Jánossal, uo. 1945); Kolozsvár óvóhelyépítkezéseinek földtani érdekességei (uo. 1945. Klny a Múzeumi Füzetekből); Tündérszép tájakon (I. Buk. 1956; 2. kiadás uo. 1962; románul 1957); Szárnyas barátaink (uo. 1958); A természet *kalendáriuma (uo. 1957; újabb, részben átdolgozott, bővített kiadásai: uo. 1972; 1981); A tengerfenéktől a csillagokig (uo. 1960; 2. kiadás uo. 1968); Emberek, jéghegyek, tengerek (uo. 1965); Otthonunk, a naprendszer (Kv. 1972 = Antenna); Csillagok születése, csillagok halála (Buk. 1974); Világjáró bakancsok (Kv. 1975); Országjáró bakancsok (uo. 1980).
Válogatásában, gondozásában jelent meg *Sáska László Életem, Afrika c. könyve (Buk. 1969); a vele folytatott, tudományos érdekességű levelezését azonban a Securitate elkobozta. Befejezetlenül maradt korában újdonságnak számító eszközökkel, mágnesszalag segítségével végzett madár-etológiai megfigyeléseit feldolgozó munkája (Hangra vadásztam), úgyszintén Erdély napórái címmel elkezdett kézirata.
Méhes György: A természet *kalendáriuma. Jegyzetek X. J. könyvéről. *Utunk 1958/16. – Szilágyi Domokos: A *kalendárium természete, avagy nem mind arany, amire fényforrás irányul. *Utunk 1972/27–29. – Szabó T. E. Attila: Világjáró bakancsok. *Művelődés 1976/6. – Kormos Gyula: Országjáró bakancsok nyomában. *Utunk 1980/29. – Szabó T. Attila, ifj.: X. J. *Művelődés 1982/9 = Természettudósok arcképcsarnoka. – Ajtay Ferenc: Dr. X. J. (1917–1982). *Művelődés 1992/11.
(D. Gy.)