Leírás

Sorozatunk 10. köteteként A nemzetét szerető szocialista címmel Antal Róbert-István Jordáky Lajos változatos életútját ismertette. Ezúttal ugyanő rendezte sajtó alá a biográfiában bőven bemutatott, az erdélyi magyar és szocialista identitását egyaránt fontosnak tartó kolozsvári értelmiségi naplóit. Ezekben 1933-tól, a munkaerőpiacra került kolozsvári fiatalember tettrevágyásától 1974-ig, a végül már fásult értelmiségi tépelődéseiig követhetjük nyomon Jordáky szellemi útját. A most közölt forrás egyszerre megrázó és felvilágosító: kiderül belőle például, hogy szerzője a negyvenes években egyszerre ír rajongva a Szovjetunióról – de Széchenyi Istvánról is. A naplóból nyilvánvalóvá válik, hogy lejegyzője az ötvenes évek börtöntapasztalatát átélve sem szakít szocialista identitásával, bízik viszont a desztalinizáció lehetőségében – az 1956. októberi bejegyzései egyenesen könnyet fakasztók. A napló ugyanakkor a kolozsvári mindennapokról is szól: kávéházakról, rádióhallgatásról, lapok olvasásáról, a narancs utáni sóvárgásról, kölcsönök visszaadásáról, eladott ásványvizes üvegekről – a mindennapos szegénységről is. Mivel a kortársaival folytatott beszélgetések általában megkerülhetetlenül az erdélyi magyarság sorsát, a romániai államszocializmus jellegét is boncolgatták, Jordáky naplói „első kézből” átvehető forrásnak bizonyulnak az erdélyi magyar közösség 20. századi története iránt érdeklődő olvasók számára.