Leírás

Szabó Tamás fotóművész Aradon született, 1935. február 18-án. (Szülei az An­to­nescu-rendszer kisebbségellenes poli­tikája miatt 1941-ben telepedtek át Kolozs­várra.) 1954 és 1962 között a kolozsvári egyetem központi film- és fotólabo­ratóriumának munkatársa. 1962-től nyugdíjazásáig az Erdélyi Néprajzi Múzeum fényképésze volt. Folyóiratokban, évkönyvek­ben és napilapokban jelentek meg nagy számban fényképei, műteremfelvételei, reprodukciói. Felvételeivel és tárgyfotóival számos kiadványt illusztrált; művészfelvételeiből kiál­lításokat szervezett. Fog­lal­koztatta a légi fényképezés. Szenvedélye, a repülőmodellezés és barlangászat, a mindennapitól eltérő témák képi megörökítésében segítették. A kötet Szabó Tamás fotóművész erdélyi képzőművészekről készített műtermi portréit tartalmazza, amelyekhez Murádin Jenő írt rövid életrajzi bemutatót, és válogatott rövid szemelvényeket a megjelent kritikákból, recenziókból.

Értékleltár – fekete-fehérben

A szó legigazibb értelmében szép könyv a Kriterion 2009-es kiadványa, Szabó Tamás Portrék műteremben című albuma: jólesik átlapozni, jólesik beleolvasni. Mert minden oldala külön érték. (Kerülgetem az igazgyöngysor elkoptatott metaforáját, próbálkozom inkább mondjuk egy kincstári leltárral: nem kell túlmagyarázni, hogy abban sem maga a felsorolás az értékes.) „Hatalmas fotótárából, irdatlan archívumából 45 kolozsvári magyar művész portréját ásta elő a fényképész Szabó Tamás.

Szobrászok, festők műtermi képeit kereste elő, köztük elsődlegesen az idősebb nemzedék tagjainak képmását, és olyanokét, akik sok-sok éve már csillagközi térségekből tekintenek ránk, vagy akiket sorsuk messze sodort a szülőföldtől” – írja a bevezetőben az életrajzokat is összeállító, a kritikai szövegeket válogató Murádin Jenő.
A művészek sommás életrajzi adatai után egy-egy értékelő gondolat – két-három mondatnyi összegzés, de épp így lesz ez a kötet telitalálat. Mert aki ismeri az illető alkotók életművét, ezekkel a mondatokkal még könnyebben behelyezi az összmagyar–erdélyi kultúra értéktárába, akik pedig esetleg túl fiatalok az ilyen irányú ismeretekhez, megtudják, hogy mit, mikor, hogyan is alkotott egyik vagy másik művész.

Végezetül visszatérnék Murádin Jenőhöz, aki külön értékeli a fotókat. Egy kép ugyanis nemcsak azért érték, akiről/amiről szól, hanem önmagában is. Így lesz teljes a Kriterion kiadványa. „Ha végignézzük ezt a 45 portrét, a fényképész mesterségbeli tudása, mívessége ragad meg bennünk. Az impresszionista képrögzítés, már amelyiken fölfedezhető lenne ilyesmi, egészen megtévesztő dolog. Műtermi környezetüket tekintve ezek a felvételek ugyan pillanatképek, de közben nagyon is megkomponáltak, s a bennük megelevenített személy még kevésbé véletlenszerűen lép elő a térből. Azt hiszem, maga a fotóművészet kezdődik a spontaneitás és tudatosság ilyen rejtett egyeztetésével” – írja Murádin. Vagyis nemcsak a Szervátiuszok, Abodi Nagy Béla, Cseh Gusztáv, Cs. Erdős Tibor, Györkös Mányi Albert vagy Mohy Sándor és Fülöp Antal Andor „miatt” érdemes felütni az albumot, hanem önmagában Szabó Tamás művészfotói miatt is.

MOLNÁR JUDIT

Forrás: Krónika