Új kötet!
„Ambrus Lajos nem egyszerűen közösség nevében szól – sorai között őrzi azokat a hangokat is, melyek a felelősség ridegebb tájait írják körül. Gyakran használja a biztos-pontos identitású többes számot, mely eszköz a kézben, megnyerő rítus a versben. Kötetében úgy egyesül az individuum önkeresése és a közösségi indíttatás, hogy mindvégig természetesnek érezzük a „megmentett hűség” jegyében fogant kifejezésmódot. A költő visszafogottsága – saját magával szemben – ugyanakkor az értékválasztások tudatosságát jelzi. Ebben a világban nincsenek nagy bizonytalanságok, nincsenek végső összeomlások – minden tragédiát emberivé old a megfontolt hang, a zabolázott kimondásvágy.” (Fűzfa Balázs)