Simon Károly (Mv., 1913. jan. 3. – ?) – pedagógiai író. Középiskolai tanulmányait a marosvásárhelyi Református Kollégiumban végezte, a kolozsvári I. Ferdinand Egyetemen 1937-ben filozófia–szociológia szakon, majd 1941-ben Szegeden pedagógiából szerzett tanári oklevelet.
1937-től a kolozsvári Református Kollégiumban, az Unitárius Főgimnáziumban és a Református Leánygimnáziumban tanított. 1942–46 között Kolozs megye levéltárosa, utána a kolozsvári tanítóképző tanára, majd igazgatója. 1953-tól nyugdíjazásáig a kolozsvári magyar süketnéma iskola tanára.
Magyarra fordította és alkalmazta a bukaresti egyetem lélektani laboratóriumának kiadásában megjelent összes lélektani kérdőívet és tesztet (dr. Gyöngyössy M. Auréliával), ezeket használták az összes magyar tannyelvű iskolában a tanulók egyéniségvizsgálatánál. Neveléstani, lélektani, társadalomtudományi írásai az Erdélyi Fiatalokban és a Keleti Újságban jelentek meg.
Munkái: A tehetség és kiválasztásának módszere (Kv. 1945); Hogyan tanítsunk? (Palkó Jánossal, uo. 1946); Olvasókönyv a magyar tannyelvű süketnéma iskolák IV. osztálya részére (Halászné Mózes Margittal, Buk. 1960).
(F. M.)