Veress Ernő (Csíkszentimre, 1892. dec. 17. – 1973. márc. 16. Székelyudvarhely) – római katolikus egyházi író. Középiskoláit Székelykeresztúron, Csíksomlyón és Gyulafehérváron (1910), a teológiát szintén Gyulafehérváron végezte, 1915-ben szentelték pappá. Előbb Sepsiszentgyörgyön volt káplán, majd Szentivánlaborfalván lelkész, Brassóban és Csíkszeredában hittantanár, a kolozsmonostori, majd a Kolozsvár-belvárosi templom plébánosa. 1941-től teológiai tanár Kolozsváron, 1951–55 között Parajdon élt rokonainál, majd 1962-ig ismét tanár volt Gyulafehérváron. Pápai prelátusi címet kapott, 1962-ben azonban a hatóságok nyomására meg kellett válnia tisztétől.
Cikkei 1917-től a gyulafehérvári Közművelődésben, a temesvári Napban, a Hírnökben és a Magyar Kultúrában jelentek meg. 1917-től szerkesztette az *Erdélyi Tudósítót, majd Márton Áronnal együtt az Erdélyi Iskolát, az *Erdélyi Tudósító Könyvtára c. sorozatot (1923–28), az Erdélyi Tudósító Almanachját (Kv. 1933), továbbá Egybegyűltünk címmel ima- és énekfüzetet gyermekek részére (uo. 1938) és egy erdélyi imádságoskönyvet, Szent óra címmel (uo. 1918; utána még 6 kiadásban); társszerkesztője volt (György Lajos mellett) a Népművelési Füzeteknek (1940).
További művei: Erdélyi imádságoskönyv (Brassó 1919); Keresztúti ájtatosság (uo. 1919; további kiadások uo. 1920, 1923, 1926); A tevékeny szeretet (uo. 1920); Diákmisén (uo. 1920); Szentóra. Nyilvános és magán szentségimádásra (uo. 1922; további kiadások 1939-ig); Szentóra. Az Oltáregyesületek felvételi könyvecskéje (Kv. 1925; további kiadások 1927-ig); Tíz év (Brassó 1930 = Az *Erdélyi Tudósító Könyvtára); Szertartástan (Kv. 1937).
Tankönyvei: Katholikus hittan. Középiskolák, képzők és kereskedelmi iskolák I. osztálya számára (Brassó 1919; 2. kiadás uo. 1920); Egyháztörténelem. Népiskolák számára (Kv. 1936; 2. kiadás 1937; 3. 1938).
(S. Zs.)