Csép Sándorról mutattak be emlékkönyvet a Györkös-emlékházban

Csép Sándor televíziós szakember (1938-2013) halálának tizedik évfordulójára készült el a Sorskérdéseink hordozója című könyv, amelyben özvegye, Albert Júlia színművész ismerteti Csép Sándor életét és munkáját, de helyet kapnak munkatársainak emlékező írásai is. A könyv csütörtöki kolozsvári bemutatóján először Maksay Ágnes televíziós szerkesztő emlékezett a Györkös-emlékházban Csép Sándorra, majd H. Szabó Gyula szerkesztő, közíró moderálta azt a beszélgetést, amelynek során Albert Júlia még több részletet árult el a Csép Sándort foglalkoztató kérdésekről, mint az erdélyi magyarság megmaradása, demográfiai problémák stb. Egyet kell érteni az elhangzottakkal, miszerint az emlékkönyv mellett az életmű egésze feldolgozásra vár. Ugyanakkor a 20. század végét, illetve a 21. század elejét kutató szakemberek számára (is) hasznos lesz Csép Sándor szellemi hagyatéka, annak tanulmányozása.

A könyv igen érdekes keveréke a Sándorról szóló emlékek gyűjteményének, és az életmű felidézésének. Vannak szubjektív hangulatú írások, és rengeteg utalás az életműre. Sok az idézet az erdélyi magyarság megmentéséért küzdő személyiség munkásságáról. A könyv hasonlatos egy Csép Sándorról szóló dokumentumfilm készülő szövegkönyvéhez. Aki megélte azokat az éveket, ismerte Sándort, meggyőződésem, látja ezt a képzeletbeli filmet, és hallja a narrátor hangját. Mi célból született meg ez a könyv? A megemlékezés végett. Azért, hogy a téma, a film tárgya iránt felkeltse az érdeklődést. Szolgáljunk érdekes információkkal, és akit érdekel, emeljen le más könyveket is polcról, vagy üljön le a laptop elé, és ott keresse meg az őt érdeklő adatokat. Így lesz mindenkinek teljes képe Csép Sándorról. Sok mindent megtudunk Sándorról, arról a korról, világról, az erdélyi magyar közösségről, amelyben írt és alkotott – fogalmazott Maksay Ágnes kolozsvári televíziós szakember. 

Sorskérdéseink hordozója. Fotó: Kriterion/TCs

Maksay szerint Csép Sándor az erdélyi magyarság megmaradását szolgálta minden, általa használt eszközzel, televíziós újságíróként, drámaíróként, amikor dokumentumfilmet rendezett, és amikor politizált. Életének legmeghatározóbb fonala a televíziózás, a dokumentumfilm-készítés volt. Kiemelkedő televíziós újságíró egyénisége volt a bukaresti televíziónak. 1989 decemberében az elsők között ment be a kolozsvári rádió épületébe, és indította be a kolozsvári televíziót.  Portréfilmjeivel alkotott legmaradandóbbat. Az Egyetlenem című film sikertörténet volt, ami végig kísérte alkotói tevékenységét. Ezt a filmet annyit emlegették, hogy asszociálták Csép Sándor nevével – mesélte még a televíziós szakember, majd a jelenlevők megtekinthették az 1970-es években készült Egyetlenem című film néhány percét. 

– Van egy feldolgozatlan életmű, amit elemezni, értékelni kellene, irodalomtörténeti szempontból és az erdélyi magyar filmtörténet szempontjából is. Amikor a 20. század végét, illetve a 21. század elejét kutatják, vizsgálódhatnak Csép Sándor kézirataiban – összegzett Maksay Ágnes.  

– Sándor szolgálni akart, és aki szolgálni akar, megtalálja a következő lépést. Ő mindig megtalálta a következő lépést. Amikor az anyagot kerestem ehhez a könyvhöz, biztos voltam abban, hogy azokat a gondolatokat szeretném körbejárni, amelyek meghatározták az életét. Az 1980-as években nagyon foglalkoztatta az a gondolat, ha a többségiek elismernék társnemzetként a magyart, ez békét teremtene a nemzetek és a nemzetiségek között, csitítaná a nemzeti hisztériát, miközben állandóan azzal vádolják a romániai magyarságot, hogy el akarunk szakadni, vissza akarjuk kapni Erdélyt. Ő nagyon jól tudta, hogy a magyarságnak társnemzetként való elismerése eléggé csalóka és kevés reménnyel kecsegtető álom, de mindig mondta: be kell dobni valamit a köztudatba és az „dolgozni” fog. Sok mindenről mondta: lehet nem most valósul meg, de ha foglalkozunk valamivel, és az a közgondolkodás része  lesz, akkor nem a mi életünkben, a következő generáció életében egyszer bekövetkezik –  válaszolta Albert Júlia színművész, Csép Sándor özvegye H. Szabó Gyula azon kérdésére, miszerint mi foglalkoztatta Csép Sándort, hogyan merültek fel az őt foglalkoztató kérdések. 

A másik kérdés, ami foglalkoztatta, az a demográfia alakulása volt. Hitte, bár egyre kevesebben vagyunk, de van még remény. Az anyákon múlik, hogy megmaradjon az erdélyi magyarság. Ezért tért vissza Kalotaszegre több alkalommal, készített filmet, írt színdarabot – folytatta Albert Júlia. A könyvben szereplő írásokat meghatottan olvasva úgy érezte, valamennyi emlékező szerző érezte, mi vezette Sándort.   

Forrás: szabadsag.ro