Egy küzdelmes életút gyümölcsei

A Jelen Ház főbejárati csarnokának egyik sarkában, Móré Sághi Annamária gyönyörű falikárpitjai alatt, egy kisasztalon nagyon régi írógép árválkodik. Ha jobban megnézzük, láthatóvá válik az is, hogy a gépbe egy ívpapír-cetli van befogva a következő szöveggel: Csép Sándor írógépe. Tudomásom szerint sem Aradon, sem a megyében, sem bel- sem külterületen nem fedezhető fel Csép Sándor nevét viselő más felirat, netán emléktábla, iskolai tabló vagy hasonló. Pedig aradi volt ő, a mi emberünk és nem akármilyen. Hovatartozását mindig büszkeséggel emlegette, s az két helyszínhez, anyai ágon Aradhoz, apai ágon Székelyudvarhelyhez kötődik. Borosjenőn született, ott töltötte kisgyerek-éveit a régi vár és a Fehér-Körös bűvkörében. A középiskolát az aradi Magyar Vegyes Líceumban végezte 1954-ben. A nyolcvanas éveiket taposó, egyre fogyó aradi magyar generáció tagjai közül egyesek még biztosan emlékeznek rá. A fiatalabb nemzedékek már kevésbé, esetleg a képernyőről, hisz érettségi után elkerült a városból. Szülei viszont itt maradtak, édesapja évtizedeken keresztül nagy elismerés mellett látta el Ágya református lelkészi tisztét. Sándor sok viszontagsággal megtűzdelt hosszú egyetemi tanulmányai színhelye Kolozsvár lett. Végül Erdély fővárosa vált fő életterévé is.

Csép Sándor életéről, küzdelmes televíziós munkájáról és nagy formátumú rendezvényeiről halálának tizenegyedik évében egy szép mívű, átfogó és igen tartalmas könyv jelent meg a Kriterion Kiadó gondozásában. A könyv összeállítója több évtizedes élet- és harcostársa, özvegye, Albert Júlia neves kolozsvári színésznő. A tavasszal megjelent és egy ideje már Aradon is kapható könyvről véleményem szerint a legmagasabb fokon kell beszélni, méltó tükre Csép Sándor több évtizedes, médiában, rádió- és tévériporterként, színpadi szerzőként és közíróként töltött munkájának. Életútja ugyanakkor hű és megrázó korrajz is a múlt század ötvenes, hetvenes éveiről, amikor az ún. osztályharc szellemében vad megkülönböztetések történtek bizonyos származási kategóriákba sorolt emberekkel, fiatalokkal. Sándor papfiú volt, ez azt jelentette, hogy számára zárva maradt minden egyetem kapuja, a teológia kivételével. Érettségije után először Temesvárra, mérnökire próbált bejutni. Elutasították. Ezután Kolozsváron felvételizett jogra. Kétszáz jelentkező között az első tízbe került be. A másodév közepe táján azonban, amikor a dossziéját alaposabban megbolházták, kirúgták. Maradt tehát a református teológia, amelyet kitűnő eredménnyel végzett el. Közben változni kezdtek az idők, beiratkozhatott a Babeș–Bolyai egyetem filozófia–történelem szakára. Itt az évfolyamtársak a korkülönbség miatt, de nem csak, az Öregnek titulálták. Ez inkább a hosszú út folyamán magába szívott számottevő tudás- és ismeretanyagnak szólt, amely eljövendő magasröptű karrierjének egyik fő forrása.
Csép Sándor életművének másik lényeges jellemzője az, hogy elképzeléseit nemcsak írásban vagy szóban hirdette, hanem mindennapi munkájában a gyakorlatban is megvalósította. Ezek voltak a látványos, igazán nagy tömegeket érdeklő és megmozgató olyan rendezvények, mint az Egyetlenem filmsorozat a kalotaszegi egykézésről, az Áldás, Népesség nemzetközi konferencia Nagyváradon, a Harmadik Királyfi vagy Királylány ifjúsági vetélkedők, portréfilmek erdélyi tudósokról, írókról, kutatókról. 
Egész munkája során világmegváltó tűz égett benne az erzélyi magyarság sorsának formálására.
Sándor egyetemi tanulmányai befejezése után a Kolozsvári Rádió Magyar Adásánál kezdett dolgozni riporterként. Ebben az időszakban különösen érdekelni kezdte a televíziózás. Szinte hihetetlen, de rendkívüli tehetségének, megjelenésének és páratlan mély hangjának köszönhetően, annyi megaláztatás után, 1972-ben kinevezték a Román Televízió Magyar Adása szerkesztőjének. Az ezt követő bő tíz esztendőben érte el karrierje csúcsát, s vált az erdélyi magyarság sorsdöntő kérdéseinek igazi hordozójává. A Ceaușescu-korszak sötét hatalma azonban nem tűrte a hazai viszonyok igazságos és őszinte feltárását, ezért újból visszavágott neki. 1983-ban politikai okok miatt felbontották a munkaszerződését, és eltiltották mindennemű közléstől. Nehéz, az egész család számára nélkülözésekkel járó évekbe tellett, ameddig bírósági úton visszanyerhette igazát.
Az 1989-es változások után Kolozsváron alapító tagként vett részt az RMDSZ megszervezésében és az ott kiadott kiáltvány megfogalmazásában. Aztán jobb idők eljövetele reményében visszatért a szakmába, a küzdelembe: irányítása alatt újraindították az 1985-ben felszámolt Kolozsvári Rádiót, majd létrehozták a Kolozsvári Televízió Magyar Adását, melynek főszerkesztője lett. De ezután sem ült a babérjain. Foglalkoztatni kezdte az önálló erdélyi magyar televízió megalakításának lehetősége, természetesen magyarországi anyagi támogatással. Ez végül is megvalósult, ha nem is úgy, ahogyan ő elképzelte, vagyis kolozsvári székhellyel, de az eredeti ötlet és kezdeményezés tőle származik. Ezzel mintegy betetézte a romániai és erdélyi magyar televíziózás vezéregyénisége címét.
***
Csép Sándor életműve és emlékezete, nemzet fennmaradó és összefogó, televíziós, közírói és miért ne, irodalmi tevékenysége Aradon mindig igazi otthonra és hívekre talál. Ő magának pedig ott a helye Arad megye híres szülöttei között.
***
A Nyugati Jelen szerkesztősége ünnepi külsőségek között szeretné megtartani a Csép Sándor életművéről, az özvegye által összeállított tartalmas és szép könyv aradi bemutatóját. Erre kiváló alkalomnak kínálkozik az Aradi Magyar Sajtó Napja, amelyet aradi magyar sajtóberkekben minden évben megünneplünk, és amelyre idén augusztus 8-án kerül sor. Most ez alkalommal tartjuk meg a könyv bemutatóját.
Fekete Géza

Ui. 
A leendő esemény részletes programjára, amelyre szeretettel meghívjuk az aradi magyar közösség tagjait, még visszatérünk.

Forrás: Nyugati Jelen