Bálinth Gyula (Sepsiszentgyörgy, 1925 – 2002. ápr. 28., Sepsiszentgyörgy) – statisztikai író, tisztviselő. Apja is állami alkalmazott volt, ezért fiát kötelezettségből román elemibe járatta. A bécsi döntés után a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban folytatta tanulmányait, majd a tanítóképzőbe járt. 1944-ben a családjával együtt elmenekült, ám az év decemberében a Dunántúlon besorozták, és a békekötésig szolgált. A háború után hazatért, megházasodott, és született egy gyermeke. Egy ideig tornát tanított az akkori 1-es elemi iskolában, utána tisztviselő lett a Fogyasztási Szövetkezetek Uniójánál. Később a rajoni statisztikai felügyelőséget és az ipari osztályt vezette. Itt ismerkedett meg Árvay Árpáddal, a sepsiszentgyörgyi levéltárigazgatóval, akinek ösztönzésére kezdte el a történelmi Székelyföld helységeinek összeírását. A kereskedelmi igazgatóság tervosztályáról ment nyugdíjba. Tagja lett a Mikó Véndiák Társaságnak, és dolgozott a Mikó Imre-szoborbizottságban.
A statisztika munkamódszereit autodidakta módon sajátította el. Tudományos dolgozataiban a Székelyföld népesedési viszonyaival, helynévtörténetével kapcsolatos kutatásainak eredményeit és gazdasági statisztikai elemzéseit írta le. Munkájáért az Erdélyi Múzeum Egyesület 1993-as pályázatán dicséretben részesült. Háromszékre vonatkozó népszámlálási adatait Varga E. Árpád is felhasználta Erdély etnikai és felekezeti statisztikája című művében. Dolgozatait a Korunk, az Aluta, a rendszerváltás után pedig a budapesti Statisztikai Szemle publikálta. Társszerzője volt a Kovászna megye című, 1969-ben magyarul, majd 1970-ben románul megjelent monográfiának.
- Kovács András így jellemezte: „Szerény, visszavonult ember volt, tisztviselőként élte le életét, legközelebbi ismerősei közül sem sokan tudták, hogy autodidaktaként maradandó tudományos dolgozatokat írt. […] …évtizedekig folytatott kitartó erőfeszítései és megbízhatósága, körültekintő adatkezelése amolyan csendes szerzőtársává avatta a magyar demográfusnak [Varga E. Árpádnak].” (Háromszék, 2003. jan. 11.)
Utolsó éveiben is intenzív kutatómunkát végzett levéltárakban. Külső munkatársa volt a Székely Nemzeti Múzeum ún. Délkeleti Intézetének, és ösztöndíjasként a budapesti levéltárákban is kutathatott. Részt vett a közéletben is, az RMDSZ Revíziós Bizottságának tagja lett.
Munkái
Kötetei
Társszerzőkkel
Kovászna megye (másokkal. Sepsiszentgyörgy, 1969.)
Gyűjteményes kötetekben
ENSZ-statisztika a világtermelésről. Megyei Tükör, 1971. febr. 24.; Hány embert tarthat el a Föld? Megyei Tükör, 1972. márc. 19.; Kovászna megye történeti demográfiája. Megyei Tükör, 1972. máj. 7.; Adatok Kovászna megye népességéhez és népesedéséhez. Aluta, 1977/8–9., 111–119.; Kovászna megye történeti helységnévtára (Kivonat). Aluta, 1977/8–9., 120–125.; Kovászna megye népessége és népesedése a XIV. században. Korunk, 1978/3., 215–219.; Kovászna megye népessége a XVI. század közepén. Statisztikai Szemle, 1995/10., 840–845.; Kovászna megye népessége a XIV. század harmadik évtizedében. Statisztikai Szemle, 1998/10., 840–849.;
Irodalom
B. Kovács András: A székelység lélekszáma a 13. századtól napjainkig. Háromszék, 1998. júl. 29. – (Gyászjelentés). Háromszék, 2002. ápr. 29. – B. Kovács András: Aki számba vette a Székelyföldet. Háromszék, 2003. jan. 11.