Boros György (Tordátfalva, 1855. ápr. 19. – 1941. jan. 25., Kolozsvár) – tanulmányíró, szerkesztő, műfordító. Tanulmányait székelykeresztúri középiskolai évek után Kolozsvárt és Londonban végezte, több utat tett Angliába és Amerikába, a Harvard Egyetem tiszteletbeli doktora. Teológiai tanár, majd unitárius püspök (1928–38). Indítványára alakult meg 1885-ben Brassai Sámuel elnökletével a Dávid Ferenc Egylet, 1888-ban megindítja az Unitárius Közlönyt, melynek 1924-ig szerkesztője; 1926–28-ban főmunkatársa a Véndiákok Lapjának. Tevékeny részt vett az EME és az Erdélyi Irodalmi Társaság működésében; konzervatív irányzatot képviselt. Angol nyelvismeretét gyümölcsözteti fordításaiban (Gannet, C. Vilmos: Az édes otthon. Kv. 1896; Keller Helén siket-néma vak leány önéletírása, Bp. 1905). Dr. Brassai Sámuel élete c. könyve (Kv. 1927) a legterjedelmesebb Brassai-monográfia, értékét a személyes emlékek és máshol fel nem lelhető kortársi visszaemlékezések rögzítése adja meg. Carlyle-ről 1933-ban tanulmányt írt (ETF 61.), megemlékezett Erasmus halálának 400. évfordulójáról (Erdélyi Múzeum 1937/2). (A szócikk befejező mondata törölve:) Számos teológiai munka szerzője.