Dán István (Vajdaszentivány, 1892. júl. 15. – ?) – szerkesztő. Mint tizenkét gyermekes szegényparaszt család fia asztalosinasként került Marosvásárhelyre, ahol 1911-ben a Szociáldemokrata Ifjúmunkás Szervezet tagja lett. Az orosz hadifogságban kapcsolatba került a bolsevikokkal, az omszki Nemzetközi Brigád politikai komisszárja s a Világforradalom c. magyar nyelvű hadifogolyújság egyik szerkesztője. (Itt törölve a következő mondat:) 1919 őszétől Moszkvában a hadifogoly-internacionalisták pártszervezetében a magyar szekció titkára. 1921-ben bekapcsolódott a romániai kommunista mozgalomba. A Famunkások Országos Szövetségének titkára (1922–30), a Famunkás c. szakszervezeti lap publicistája. Az 1928-as „monstre-per”-ben vád alá helyezik és elítélik. A Városi és Falusi Dolgozók Blokkja listáján négy társával (köztük Lucreţiu Pătrăşcanu kommunista ügyvéddel) bekerült a bukaresti parlamentbe, de mandátumát megsemmisítették. 1932-ben a Dolgozók Naptára kiadásáért és cikkeiért tartóztatják le s ítélik el; ebben a naptárban elsőnek közöl elbeszélést Nagy István tollából. (Itt törölve a következő mondat:) Az antifasiszta ellenállás részese. 1944 után a közigazgatásban és iparban töltött be vezető szerepet. Az antifasiszta ellenállás részese. Írásai napilapokban és folyóiratokban jelennek meg. Leninnel való találkozásáról a Korunkban számolt be (1970/3).
Gáll János: A Dolgozók Blokkjának képviselője. Korunk 1969/3. Dáné Tibor: Harcolni eszméje megvalósulásáért. Művelődés 1970/4.