Fekete Lajos, Erdélyi Fekete (Szentábrahám, 1897. jún. 25. 1945. ápr. 23., Brassó) író, költő. A székelyudvarhelyi ref. kollégiumban érettségizett, Kolozsváron teológiát végzett. Unitárius lelkész volt Fogarason, Ürmösön, Brassóban. A 20-as évek elején verseivel jelentkezett, ezeket a folyóiratok és újságok megkülönböztetésül vajdasági költőtársától Erdélyi előnévvel közölték. (A szócikkből törölve:) Kötetbe gyűjtött versei (Pusztai vándorlás. Fogaras 1928) részben vallásos, részben világi tárgyúak. Verseskötete: Pusztai vándorlás (Fogaras 1928). Nyelve, versépítkezése a népnemzeti iskola hatását mutatja, csupán a verssorok szabadabb kezelésén érződik a modern líra hatása. Regényíróként is bemutatkozott, s Ének a viharban c. munkájában (Kv. 1936) egy művészhajlamú falusi tanító álmainak megvalósulását és népéhez való visszatérését írja meg. Bár jól ismeri világát, az erotikus részek túlfűtöttségében a szereplők belső rajza elhalványul. Utolsó verseskötete (Tovább a szirteken) kéziratban maradt.