Földi István (Kézdivásárhely, 1903. ápr. 23. 1967. jún. 28., Dombóvár) író, szerkesztő, népművelő. Kézdivásárhelyen érettségizett, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolán szerzett tanári oklevelet. Szülővárosában iparművészeti munkák elvégzéséből tartotta fenn magát, s lelkes szervezője volt a város művelődési és sportéletének. 1930-ban szerkesztésében jelent meg Sepsiszentgyörgyön a *Délkelet c. hetilap, 1931-től 1941-ig a Székelyföld c. hetenként kétszer megjelenő újság. 1941-től 1944-ig Sepsiszentgyörgyön népművelési titkár s a Székely Nép c. napilap főmunkatársa. 1945-től a Magyar Népköztársaságban élt, néhány évig a Tolna megyei székely telepesek iskolájának volt igazgatója Tevelen. Írt verseket, elbeszéléseket, regényeket és színműveket, munkáiban a szülőföldhöz, az egykori Háromszék megyéhez kötődik. A "székely" írók hatása alatt áll, s tollát közéleti, nevelői szempontok vezetik.
Maradandó értéket jelentő munkája Századelő az udvartereken címmel halála után jelent meg a Megyei Tükör 1971es évfolyamában 54 folytatásban; a szociográfiai fogantatású munka a régi Kézdivásárhely kisiparosainak és kiskereskedőinek jellegzetes világát rajzolja meg. Egyéb munkái: Nemere-fúvás (regény, Kv. 1937); Gábor Áron (regény, Sepsiszentgyörgy 1942); Gábor Áron (színmű, Sepsiszentgyörgy 1943, a megjelenés évében felállítandó Gábor Áron-szobor javára adták elő). A bukovinai székelyek dunántúli letelepedésének története, Kőrösi Csoma Sándorról s a madéfalvi veszedelemről írt színműve, emlékiratai kéziratban.