Gunda Béla (Temesfüzes, 1911. dec. 25.) néprajztudós. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Stockholmban végezte, 1939-től a budapesti Néprajzi Múzeum tudományos munkatársa. 1943 és 1949 között a kolozsvári, 1949-től nyugalomba vonulásáig (1982) a debreceni egyetem néprajzi tanszékének professzora.
Kolozsvárt oktató-nevelő munkájával döntő mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a romániai magyar néprajzi kutatás a két világháború közti, jobbára önkéntes erőfeszítések után az egyetemi képzéssel megalapozott, több esetben néprajzi doktorátussal betetőzött, hivatalosan művelt szaktudomány rangjára emelkedjék. Ekkor alapította és szerkesztette az *Erdélyi Néprajzi Tanulmányok c. sorozatot, amelynek 1943 és 1947 között kilenc füzete jelent meg. 1960-ban Debrecenben indított Műveltség és hagyomány c. egyetemi intézeti évkönyvsorozata erdélyi vonatkozású anyagot, ill. több romániai magyar szerzőtől tanulmányokat közölt. Munkásságának java része a Kelet-Európa népeinek összehasonlító néprajzával foglalkozik. Az erdélyi magyar és román népi kultúrát számos kutatóútján közvetlenül tanulmányozta, s eredményeit műveibe beépítette. Herder-díjas (1978). Útban Kelet-Európa felé… c. önéletrajzi vallomásában romániai kapcsolatait is ismerteti (Alföld, Debrecen 1978/6).
A felszabadulás után nálunk megjelent munkái: A funkcionalizmus kérdése a néprajzban (Kv. 1945); Munka és kultusz a magyar parasztságnál (Kv. 1946). Romániai vonatkozások találhatók következő műveiben: Néprajzi gyűjtőúton (Debrecen 1956); Ethnographica Carpathica (Bp. 1966); Ethnographica Carpatho-Balcanica (Bp. 1979).
Kovách Géza: Néprajzi gyűjtőúton. *Korunk 1957/9. Korompai Gáborné: G. B. A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Tanárainak Munkássága II. Debrecen 1971. Serfőzőné Gémes Magda: G. B. irodalmi munkássága 19701980. Ethnographia, Bp. 1981.