Horváth Lajos (Székelykeresztúr, 1883. febr. 23. 1960. ápr. 3. Mosonmagyaróvár) zeneszerző, zeneíró. Tanítói oklevelét szülővárosa tanítóképzőjében szerezte. Székelyudvarhelyen és Erzsébetvárosban tanított, 1941-től a székelykeresztúri polgári leányiskola igazgatója lett, 1944-ben Magyarországra távozott.
Az I. világháború idején verseskötettel jelentkezett, később népies műdalokat és zenés népszínműveket írt. Műdalait részben zongorakísérettel, részben kétszólamú feldolgozásban tette közzé. Nem fogadta el a Kodály-iskolát, s röpirataiban Domokos Pál Pétert támadva szembefordult az eredeti népdal ápolásával.
Munkái 1919 után: Röpirat (Székelykeresztúr 1930); Hozzászólás (Székelyudvarhely 1930); 101 székely népdal (Székelykeresztúr 1931); Csűrdöngölők (hangjegykiadvány, Székelykeresztúr 1942).
Írói neve Szittya Horváth Lajos.
Az I. világháború idején verseskötettel jelentkezett, később népies műdalokat és zenés népszínműveket írt. Műdalait részben zongorakísérettel, részben kétszólamú feldolgozásban tette közzé. Nem fogadta el a Kodály-iskolát, s röpirataiban Domokos Pál Pétert támadva szembefordult az eredeti népdal ápolásával.
Írói neve Szittya Horváth Lajos.
Munkái
„Szép a Nyikó s a vidéke”. A székely dal és zene művelőinek (röpirat. Székelykeresztúr, 1930.); Hozzászólás (Székelykeresztúr, 1930.); 101 székely népdal (Székelykeresztúr, 1931.); Csűrdöngölők (hangjegykiadvány. Székelykeresztúr, 1942.)