Illyés Géza (Sóvárad, 1883. szept. 4. 1950. máj. 28. Dicsőszentmárton) történész. A Marosvásárhelyi Református Kollégiumban érettségizett (1903), a Kolozsvári Református Teológián végzi tanulmányait, miközben a tudományegyetem bölcsészeti karán is hallgat előadásokat s történelempedagógiai tárgykörből doktorátust szerez. 1907-től haláláig Magyarkirályfalván lelkész. 1941 és 1944 között a Bethlen Kollégium akadémiai tagozatán történelmi tárgyakat adott elő.
A Küküllő-vidék levéltárainak búvárlása után 1926-tól a *Református Szemle hasábjain számos adatközléssel, közéleti férfiak jellemrajzával járult hozzá az erdélyi múlt alaposabb megismeréséhez. Az Ünnepnapok II. sorozatában külön is megjelent élet- és jellemrajzai: Bethlen János (Kv. 1929); Bethlen Miklós (Kv. 1930); Gróf Mikó Imre (Kv. 1931). Eredeti kutatásokon alapuló tanulmányokat *tett közzé a Református Családban Lorántffy Zsuzsannáról (1931/10, 11, 12) és Petrőczy Kata Szidóniáról (1932/4). Az Útban Bonyhai Simon Györgyről (1934/8), gróf Listius László válóperéről (1936/4) és Apafi Mihály fejedelemről (1936/10).
Önálló dolgozata: Milyenek voltak a pásztorok és a rektorok a XVII. században (Nagyenyed 1942). Az erdélyi ref. zsinatok emlékeiről és végzéseiről szóló főműve kéziratban a kolozsvári egyházkerületi levéltárban.
Mózes András: Dr. I. G. lelkipásztor élete és munkássága. *Református Szemle 1980/1.