János Pál (Csíkdánfalva, 1921. jún. 4.) muzeológus, néprajzi író. Iskoláit szülőfalujában és Csíkszeredában végezte, Marosvásárhelyen tanítói képesítést szerzett (1941). Előbb tanító Jobbágytelkén, Csíkdánfalván és Gyergyóremetén, 1949-től a csíkszeredai Pedagógiai Iskola tanára, majd igazgatója. 1952-től Csík rajonban tanfelügyelő, 1959-től a Csíkszeredai Múzeum őre, 1964-től igazgatója. Közben a BabeşBolyai Egyetemen mint magyar nyelv és irodalom szakos tanár fejezi be tanulmányait. Muzeológiai munkássága mellett sokrétű tudományos, publicisztikai tevékenységet fejt ki. Cikkei, tanulmányai magyar és román nyelven a marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi, székelykeresztúri múzeumok évkönyveiben, az Aluta, Studii şi cercetări de istorie veche, *Hargita hasábjain jelentek meg; írásaiban helytörténettel, természetjárással, tárgyi és szellemi néprajzzal, a múlt kiemelkedő személyiségeivel, népi értékek hasznosításával foglalkozik.
Dolgozatai közül különlenyomatban is megjelent Csíkszeredában: Csíki szőttes szoknya, rokolya (1970), Lăzi de zestre din Ciuc Csíki írott szuszékok (1971), Adalékok a XVIIIXIX. századi csíki népviselethez (1971), Cultura Jigodin, o cultură cu ceramica murală (Petre Romannal és Horváth Csabával, 1973), Csíkból előkerült alakos kályhacsempék (Demény István Pállal és Kristó Tiborral, 1980). Szerkesztette a Nagy Imre-fametszetek c. kisalbumot (Csíkszereda 1978) és Simó Györggyel együtt összeállította a festőművész csíkszeredai és zsögödi adományainak és hagyatékainak jegyzékét *Nagy Imre posztumusz Följegyzések c. naplója (1979) függelékében.