Lőrincz László (Nagyenyed, 1933. ápr. 20.) biológus, muzeológus. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, a Bethlen Kollégiumban s Kolozsvárt végezte, a Babeş-egyetemen tanári diplomát szerzett. Előbb munkás, raktárnok, könyvelő, végül 1960-tól a nagyenyedi Természettudományi Múzeumban biológus-muzeológus nyugalomba vonulásáig (1991). A román ornitológiai, entomológiai és gerontológiai társaságok s a washingtoni Földrajzi Társaság tagja.
A biológia számos területén (rovartan, madártan, traumatológia, csonttan, gerontológia, paleontológia, információ-áramlás a szervezetben) végzett kutatásokat, s eredményeit tudományos rendezvényeken, szakegyesületek kongresszusain mutatta be. Tanulmányozta a Maros folyó középső szakaszának ökológiai egyensúlyát, éveken át Óceánia és Afrika művészetét a világjáró nagyenyedi Fenichel Sámuel néprajzi kutatásai alapján.
Elkészítette Benkő Ferenc nagyenyedi tanárnak, az első Magyar mineralógia szerzőjének életrajzát és munkáinak bibliográfiáját a mű megjelenésének 200. évfordulója alkalmából (1986).
Előadásaival és interjúival a kolozsvári és bukaresti *rádió magyar adásaiban 1978 és 1982 közt, majd 1991-től kezdve újra szerepel.
(V. Zs.)
Tizenhét éves korától a román úszó-válogatott tagja, többszörös országos bajnok pillangó- és vegyes úszásban. 200 és 400 m vegyes úszásban országos csúcsot tartott. 1952-ben egyetemi világbajnok ezüstérmes lett 100 m pillangóúszásban. Az 1950-es években a kolozsvári egyetem A divíziós vízipólós csapatának tagja.
A biológia számos területén (rovartan, madártan, traumatológia, csonttan, gerontológia, paleontológia, információ-áramlás a szervezetben) végzett kutatásokat, s eredményeit tudományos rendezvényeken, szakegyesületek kongresszusain mutatta be. Tanulmányozta a Maros folyó középső szakaszának ökológiai egyensúlyát, éveken át Óceánia és Afrika művészetét a világjáró nagyenyedi Fenichel Sámuel néprajzi kutatásai alapján.
Elkészítette Benkő Ferenc nagyenyedi tanárnak, az első Magyar mineralógia szerzőjének életrajzát és munkáinak bibliográfiáját a mű megjelenésének 200. évfordulója alkalmából (1986).
Előadásaival és interjúival a kolozsvári és bukaresti rádió magyar adásaiban 1978 és 1982 közt, majd 1991-től kezdve újra szerepel.
(V. Zs.)
Munkái
Az enyedi Pantheon: A nagyenyedi református temető képekben ([Ne.], 1996); A madártan története Erdélyben (Lőrincz Magorral. Ne., 2003); Románia madárfaunájának rendszertani névjegyzéke (egyetemi segédtankönyv, Lőrincz L. Magorral. Ne., 2003); Nano-biomágnesek és piezoelektromos mikrokristályok szerepe az információáramlás- és -tárolásban (Debrecen, 2009)