Máthé Jakab (Csíkkozmás, 1926. nov. 14.) nyelvész. Középiskolai tanulmányait a háború és hadifogság okozta megszakításokkal a csíkszeredai Róm. Kat. Főgimnáziumban végezte (1948), a Bolyai Tudományegyetemen orosz nyelv és irodalomtanári oklevelet szerzett (1952). Pályáját szakiskolai tanárként Kolozsvárt kezdte, 1953-tól tanársegéd a Bolyai, 1959-től a Babeş-Bolyai Egyetem Szláv Filológiai Tanszékén, 1970-től adjunktus. 1977-ben Budapestre költözött.
Szakjellegű közleményei a NyIrK, a kolozsvári Cercetări de Lingvistică, a bukaresti Cahiers de Linguistique Théoretique et Appliquée és Revue Roumaine de Linguistique, valamint a Computational Linguistics (Bp.) és Slavica (Debrecen) hasábjain jelentek meg. Az Anyanyelvünk művelése c. gyűjteményes kötetben (1975) a modern nyelvészet alapelveiről írott tanulmányával szerepel. Állandó szerzőtársával, Paul Schveigerrel közösen foglalták össze nyelvészet és matematika korszerű kapcsolatait. Már Budapesten rendezte sajtó alá Solomon Marcus A nyelvi szépség matematikája c. tanulmánykötetét.
Nyelvészeti munkássága a hagyományos leíró nyelvtantól a nyelvelméletig ível. A 60-as években a gépi fordítás, algebrai nyelvészet kérdéseivel foglalkozott, majd a generatív-transzformációs grammatika vitatott problémáihoz szólt hozzá.
Kötetei: Az orosz nyelv kézikönyve. Hangtan és Alaktan (szerzői közösségben a főiskolai oktatás számára, 1956); Nyelvészet és matematika (Paul Schveigerrel közösen, Antenna, Kv. 1977).
(F. Á.)
Péntek János: M. J. Sch. P.: Nyelvészet és matematika. NyIrK 1977/2.