Neumann Mária (Lugos, 1905. jún. 22.) matematikai szakíró. Középiskolai tanulmányait szülővárosa állami főgimnáziumában végezte, a temesvári Piarista Főgimnáziumban érettségizett (1923). Az I. Ferdinánd Egyetem Matematika karán szerzett tanári oklevelet (1931). Előbb Temesváron (1933-34) a német líceumban, illetve Râmnicu Vâlceán (1934-36) helyettes, majd ismét Temesváron a Carmen Sylva Leánylíceumban, illetve a Zsidó Líceumban rendes tanár (1936-49). A temesvári egyetem, illetve a Tanárképző Főiskola előadó tanára nyugalomba vonulásáig (1971- ig); a matematikai tudományok doktora (1968).
Tudományos munkássága a nem-euklideszi geometria, a Bolyai-örökség továbbgondolásába vág. Hazai és külföldi folyóiratokban több mint 30 különlenyomatként is megjelent szakdolgozatot közölt. Egyetemi jegyzetek és geometriai példatárak társszerzője. Nicolae N. Mihăilescuval közösen írt tankönyveit: Bazele geometriei (Tv. 1956) és Fundamentele geometriei (1973).
Munkái: A semmiből egy új világot teremtettem… (Bolyai János geometriájáról. Salló Ervinnel és Toró Tiborral. Tv. 1975); Modell és valóság (Egyed Péterrel, Mandics Györggyel és Salló Ervinnel. Tv. 1982).
Cseke Vilmos: Új hazai eredmények a Bolyai-kutatásban. *Korunk 1975/7. Bodó Barna: Könyv a tér tudományáról és szerzőjéről. *A Hét 1975/23.
(Sz. J.)