Orbán György (Marosvásárhely, 1947. júl. 12.) zeneszerző. Középiskolát szülővárosában végzett (1967), a kolozsvári Gheorghe Dima Zenekonzervatórium zeneszerzés szakán Sigismund Toduţă tanítványa (1968-73). Ekkor szerzi Szólószonáta c. művét hegedűre (bemutató 1972-ben), melyben a verbunkos ritmus és a klasszikus hagyományok (Bach, Bartók) egyéni szintézisét teremti meg. Zeneelmélet-tanár a kolozsvári Zenelíceumban (1973-79), közben óraadó a Zenekonzervatóriumban. E korszak főművei: Öt kánon József Attila verseire (szoprán szóló kamaraegyüttessel, 1977); Virágénekek (női kar, 1978). 1979-ben Budapestre költözött, ahol az új magyar zenealkotás mesterei között tartják számon; a Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés tanára.
Jelentős Bartók-tanulmányát (A Hegedűverseny és a dodekafónia) a Bartók-dolgozatok (1974) c. kötet közli.
László Ferenc: Anyanyelvűség és zeneszerzés. Interjú O. Gy.-gyel. *Korunk 1972/5.
(L. F.)