Schwartz Oszkár (Bécs, 1910. szept. 30. – 2003. szept. 5. Tv.) – szakíró, műfordító, helytörténész. Gyermekkorát az osztrák fővárosban, majd Brádon, illetve Lippán töltötte, ahol édesapja kereskedő volt. Középiskolai tanulmányait Lippán végezte, tanári oklevelet a bécsi közgazdasági akadémián s a tudományegyetem bölcsészeti karán szerzett. Kezdetben Máramarosszigeten, majd a temesvári Zsidó Líceumban és a zsidó kereskedelmi iskolában számtant, irodalmat és történelmet tanított. A felekezeti tanintézetek megszüntetése után a város zsidó hitközségének szociális osztályán dolgozott. A II. világháború után a temesvári középfokú ipariskola, majd 1950-ben a kereskedelmi és közigazgatási ipariskola tanára, igazgatója.
Tagja volt a Nemzetközi Lenau Társaságnak. Szerepet vállalt Nikolaus Lenau válogatott versei háromnyelvű (német, magyar és román) kiadásában (München 1995). A temesvári zsidó hitközség kiemelkedő személyisége volt. Szenvedélyesen kutatta a bánsági és az erdélyi zsidóság históriáját. Tanulmányban dolgozta fel a temesvári zsinagógák építésének történetét. Elemző cikkeket, dolgozatokat írt közgazdasági, társadalmi és politikai kérdésekről és jelenségekről is. Írásait az egyházi lapok mellett a temesvári *Új Szó, az Ezredvég és a Heti *Új Szó közölte.
Magyarul írt szövegeit általában Fekete Oszkár néven publikálta.
(Sz. J.)